Kijevben lázas tevékenység folyik – megkezdődött a vezetési rendszert gyökeresen átalakító reform, realizálódnak a korrupció ellenes harc alapvető irányelvei (Az ezzel foglalkozó bizottság vezetőjévé az amerikai-grúz állampolgárt, Szaakasvilit nevezte ki az ukrán kormány, Grúzia volt államfőjét, aki gyávasága miatt a világ egyik legnagyobb nyakkendő-gyűjteményét mondhatja magáénak, s aki ellen a grúz ügyészség állami vagyon elsikkasztása miatt tavaly feljelentést tett…a ford.), az adóhatóság meg elkobozza(?) az oligarcháktól a törvénytelenül megszerzett költségvetési javakat. Érezhető a polgári aktivitás növekedése, az új kormány pedig, aminek sok minisztere külföldön született, vagy ott folytatta tanulmányait (vagy még csak nem is ukrán állampolgár, mert van olyan is…a ford.) jelentős mértékben független az ország leggazdagabb embereitől, azoktól, akik régebben diktáltak a politikának.
Az utóbbi hónapokban, miután Oroszország annektálta Krímet és elfoglalta a Donyeck medence keleti ipari régióját, megerősödött az ukrán honvédelem. Az ukrán védelmi szolgálatban, amiben eluralkodott a korrupció és betagozódott orosz ügynökök tevékenykedtek, leváltották a vezetést. Javítottak a harckészültségen, fejlődik a hadiipar, beindult a harckocsik, a tüzérségi eszközök és a páncélozott csapatszállítók modernizálásának és generáljavításának megszervezése és végrehajtása. Most, a tél közepén csökkent annak esélye, hogy Oroszország nagyarányú támadást indít.
Tavaly februárban, Janukovics rezsimjének bukása és az ezt követő orosz agresszió után Ukrajna új kormányának számolnia kellett azzal, hogy az ország hadserege rosszul felkészített, s igénybe vette az önkéntesek ezreinek segítségét. Ezek az önkéntes harcosok hazafiságból, országuk megvédéséért fogtak fegyvert. Sokan közülük a Majdanon történt polgári megmozdulások veteránjai voltak. Anyagi segítséget ezek a harcosok elsősorban a hétköznapi emberek önkéntes gyűjtéseiből, valamint a kis- és középvállalkozók adományaiból kaptak.
Az önkéntes egységek kisebbik része ultrajobbos mozgalmak képviselőiből áll, ideológiai okok miatt harcolnak. Ezek közt van az ultrakonzervatív „Pravij szektor” és az elhíresült „Azov” zászlóalj – a majdani történések során ezek tagjai szélsőséges nacionalista és antidemokratikus nézeteik miatt nem élveztek közbizalmat. Más önkéntes egységeket, olyanokat, mint a „Dnyepr-1”, oligarchák szerveztek meg, ők finanszírozták, s ők határozták meg tevékenységüket.
Tavaly tavasszal és nyáron az önkéntes formációk többsége kivételes bátorságot tanúsított és segített visszaverni az oroszbarátok támadásait. Az utóbbi hónapokban ezen önkéntes osztagok többségét átszervezték, a belügy különleges rendeltetésű alakulataivá, vagy a hadsereg egységeivé váltak.
Jelenleg néhány ilyen önkéntes egység – különösen azok, amelyek az oligarchákhoz és a szélső jobbos szerveződésekhez kötődnek, nem a legjobb oldalukról kezdenek elhíresülni. Az utóbbi hónapokban állami hivatalnokokat raboltak el, többeket megfenyegettek, Porosenkonak, Ukrajna elnökének „megígérték”, hogy átveszik tőle a hatalmat, ha képtelennek bizonyul legyőzni Oroszországot.Többek közt fegyveres eszközeikkel élve törvénytelenül helyi közigazgatási szerveket cseréltek le, cégeket foglaltak le.
Augusztusban a „Dnyepr-1” zászlóalj harcosai elrabolták a Földalapok Állami Bizottságának elnökét, mert nem nevezett ki hivatalába egy nekik tetsző embert, olyat, aki ártani tudott volna bizonyos üzleti köröknek. December 15-én ezek az egységek feltartóztatták a Donbassz oroszbarát részébe tartó segélyszállítmányt – a szeparatisták területét humanitárius katasztrófa fenyegeti.
December 23-án az „Azov” zászlóalj bejelentette, hogy ellenőrzése alá vonja az ország keleti részén fekvő kikötővárost, Mariupolt. Tette mindezt a helyi vezetés és az országos irányító szervek hivatalos engedélye nélkül.
Jellemző, hogy a szélsőséges fegyveres formációk egyik egysége, az „Ajdar” zászlóalj tagjai ellen 38 bűnvádi eljárást indított az állami ügyészség.
Az alá-fölérendeltségi viszony, a törvényesség kirívó megsértéseinek, a befolyással való üzérkedésnek sorozatosan ismétlődő esetei már fenyegető méretet öltöttek az Ukrajna számára oly’ bonyolult helyzetben. Ezek az önkéntes formációk komolyan nyugtalanítják Porosenko elnököt és adminisztrációját, aki hírek szerint fel is vetette ezt a kérdést Ukrajna Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsának novemberi ülésén. (Óhatatlanul az ember eszébe jut, hogy mi lesz abból, ha szélsőségeseket támogat Nyugat „értékeinek védelme” érdekében…Oszama bin Laden – Al-Kaida… Koszovó – nyomorgó narkó tranzitállam…Aszad szír elnök elleni „arab tavasz” – ISIS…a ford.)
Arszen Avakov
Egyébként a legnyugtalanítóbb az, hogy a belügyminiszteri posztot Arszen Avakov tölti be. Ahelyett, hogy megfékezné a szélsőséges fegyveresek önkényeskedését, kiderítené, hogy korábban mit is műveltek és a vizsgálat eredményétől függő intézkedéseket hozna, azt szorgalmazza, hogy ezek a zászlóaljak kapjanak nehéz fegyvereket, többek közt harckocsikat és PSZH-kat, (az „Azov” a napokban kapott 6 helikoptereket is lelőni képes páncélautót…a ford.) valamint javasolja, hogy dandár szintre fejlesszék fel azokat. Megdöbbentő, hogy szeptemberben a neonáci „Azov” zászlóalj parancsnokát Kijev terület rendőrfőnökévé nevezte ki.
Ugyanilyen riasztó a Dnyepropetrovszki terület kormányzójának, Igor Kolomojszkijnak tevékenysége. Kolomojszkij, aki kulcsfigurája volt és igen elismerésre méltó szerepet játszott a kelet ukrajnai helyzet stabilizálásában, jelenleg semmibe veszi a központi, kijevi kormányt, nem engedi be Donbasszba a segélyszállítmányokat, és megengedi az általa pénzelt önkéntes alakulatoknak, hogy törvényellenes cselekedetet hajtsanak végre.
Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Porosenko nyilvánvalóan igyekszik megoldani ezt a problémát, de cselekvésre nem szánja el magát, de az is lehet, hogy képtelen bármit is tenni. Ahhoz, hogy kikerüljön ebből a kényes helyzetből, valószínűleg szüksége lenne Arszenyij Jacenjuk miniszterelnök támogatására, aki szintén nem tesz semmit eme veszély ellen; valószínűleg azért, mert Avakov az egyik fő szövetségese.
Ukrajna nyugati pénzügyi fenntartóinak elsősorban meg kell teremteniük a feltételeket, hogy az ország elkerülje a születő félben levő katonai diktatúrát. El kell érniük, hogy az önkéntes zászlóaljak becsületes harcosai átkerüljenek a reguláris gárda- vagy katonai egységekbe.
A legitim ukrán vezetésnek nem szabad tovább titkolnia ezt a növekvő veszélyt attól való félelmében, hogy ez növelné az ellenállást, vagy negatív visszhangot váltana ki a világsajtóban. Ukrajnának sok problémája van, de helyes irányban halad. Az pedig, hogy a katonai diktatúra megjelenésének lehetőségét még annak kezdeti fejlődési szakaszában megszünteti, csak az ország teljesítőképességét és biztonságát növeli.
(Adrian Karatnycky az Atlanti Tanács egyik vezető munkatársa, az „Ukrajnát Európába” mozgalom társelnöke.)
(A szerző kritikátlanul Porosenko barát. Az ukrán kormány teljesítményét értékelő soraiban sok a féligazság, sőt, csúsztatás is akad. Azonban cikkében megjelenik a neonáci jelző, szól az „önkénteseknek” nevezett zsoldosok tömeges törvénytelenségeiről, katonai diktatúra veszélyét látja. Ha az Atlanti Tanács munkatársa ilyesmiket ír, milyen lehet a valós helyzet? A nyugati pénzügyi donorokhoz szóló felhívása pedig rávilágít arra, hogy az ukránoknak van a legkevesebb közük a válsághoz.Lehet, hogy a szeparatisták állítása igaz, miszerint ők fasiszták ellen harcolnak?…a ford.)
forrás: The Washington Post, Adrian Karatnycky – www.washingtonpost.comA fordításért köszönet Akelsz-nak!
Forrás:kontrollblog.com
Tovább a cikkre »
