Hát jó reggelt 900 000 magyar választópolgár! A nézőpont szerint kb. itt állt meg a Fidesz szavazóbázisának sorvadása az ősz óta. Szép szám ez kies hazánkban, ennyit állítólag még az MSZP sem bukott öszöd után. Nemhiába, Magyarország jobban teljesít – na de ebben is elvtársak… bocsánat, polgártársak, vagyis harcostársak, á mindegy!
Nem szeretnék most kárörvendően trollkodni a Fideszen, majd a kommentelők hangyaszorgalommal elvégzik ezt helyettem pro és kontra. Beszéljünk inkább arról, hogy most ott áll vagy egymillió ember az út szélén, és csikorgatja a fogát, hogy nem erről volt szó. Rezsicsökkentés ide vagy oda, trafikmutyi, földmutyi, NAV-botrány, tolmácsot kérek, vízumot kérek, stadiont nem kérek ésatöbbi, sorolhatnám. Anno írtam arról, hogy vajon mennyi fekáliának kell legurulni a nemzet torkán, hogy belefáradjunk. Úgy látszik el kellett menni odáig, hogy a mindennapos botrányok miatt a fekália adagolás elérje a gépi libatömés tempóját. Elérte.
Most persze lehet okoskodni, hogy ott vannak a rendszerkritikus tüntetések, lassan már ki kellene adni egy ki-kicsodát, annyi itt az újdonsült szónok. Nincs is ezzel semmi baj, én mindig híve voltam annak, hogy mindenki hallassa a hangját, mindenki vegye kezébe a demokráciáját, csak előtte és utána mosson kezet, új országot csak tiszta kézzel, ha lehet… Arra viszont senki ne számítson hogy a fenti majdegymillió majd meg fog jelenni a tüntetéseken. Ugyanis egyel több CCCP-s pólós ürge volt a szinpadon, mint amennyit egy jobb oldali szavazó elvisel. Kezd körvonalazódni, ez itt most a baloldal csoportterápiája – csoportok kizárásával. Nem baj ez, sőt, kellett már ez nagyon, kíváncsian várom a folytatást, de…
Már csak arra leszek kíváncsi, ki fogja észrevenni, hogy az a 900ezer továbbra is finnyáskodik? A Jobbik – a béke bakancsos hírnökeként – már rázendített: elmúlthuszonötév, fújj! A Nézőpont számai azonban azt jelzik, a csalódottak nem óhajtanak tömegesen belépni a gárdába, akkor sem ha vizslasimogatós dedikált fotó jár érte. Csalódottak, de nem hülyék. Csalódottak de (még) nem szélsőségesek. Úgy tűnik ez a Fidesz legnagyobb baklövése – minél arrogánsabban “ellen-kommunikálja” a botrányait, annál több szavazó morzsolódik le középről. És minél arrogánsabban akar új választókat szerezni (bevándorló-kamu) annál nehezebb lesz ezt a jobbközép réteget visszacsábítani – ha még akarja egyáltalán. Ebből adódik – szerintem – hogy lassan megérett a helyzet egy jobbközép párton gondolkozni.
Magyar vagyok nem fasiszta!
Ha valaki ezzel a szlogennel fog kampányolni, én rá szavazok. Álmaimban vannak még ilyen óriásplakátok, mint például: Ne tartson el az állam! – Aki többet dolgozik, keressen többet! – Kapitalista vagyok, nem kizsákmányoló!. Emberek, csak nekem hiányzik egy normális, magyar érdekeket reálisan védő és reálisan felismerő; piacgazdaságban gondolkozó, de szolidáris; fontolva haladó de innovatív; nem atyáskodó, trendi jobbközép párt? Szerintem az a csalódott 900ezer is ráharapna a dologra, ahogy valószinűleg ráharaptak a Fideszre 90-ben, 94-ben, vagy 98-ban. Akkor hallgattak a szívükre – most is.
Már csak azért is aggódom, mert ha most vasárnap tartanák a választásokat, a Fidesz igencsak bajban lenne. Kétharmad?! ÁÁ, esetleg többség. Netalán jönne egy koalíciós kormány? Akkor most nyújtsa fel a kezét aki szerint Orbán nem hajlandó odaadni teszem azt a kulturális, vidékfejlesztési, esetleg oktatási tárcát a Jobbiknak, csak hogy kormányt alakíthasson. Zokszó nélkül. Vigyázó szemeteket Athénra vessétek.
Minden tiszteletem a most tüntetéseket szervezők előtt, hajlandó vagyok elhinni, hogy tiszta szándékból cselekednek, de jó lenne megmozgatni a jobboldalt is, ha másért nem hát azért, hogy 2018-ra legyen egy vállalható koalíciós partner a jobboldalon. Mármint nekünk, magyar szavazóknak vállalható partner, odafent, már nem annyira finnyásak az urak.
Egyetértesz? Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és oszd is meg a posztot:
Forrás:kard.blog.hu
Tovább a cikkre »
