Fölemelte-e a szavát nem 27, hanem egyetlenegy európai kulturális miniszter 2009-ben, amikor két angol karikaturistát, Stephen Whittle-t és Simon Sheppardot több év börtönre ítéltek holokauszt karikatúrákért, amelyek nem az üldözöttek emlékét, hanem a holokauszt irodalom képtelenségeit figurázták ki? Nyílt levél Balog Zoltán úrnak, az emberi erőforrások miniszterének!
A kérdések neki szólnak: Balog Zoltán miniszter
Tisztelt Balog Zoltán Miniszter Úr!
Érdeklődéssel olvastam az Ön által vezetett minisztérium honlapján, hogy Magyarország nevében, mint az emberi erőforrások minisztere, kultúráért is felelős tárcavezető, csatlakozott ahhoz a közös nyilatkozathoz, amelyet Lettország elnöksége és a francia kulturális miniszter kezdeményezett.
Idézem a honlapról: „A dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy a művészi-, valamint szabad véleménynyilvánítás szabadsága az európai értékek alapját jelentik. Az Európai Unió tagállamai továbbra is kiállnak amellett, hogy ezen értékeket a jövőben is meg kell védeni.
A 27 tagállam kulturális miniszterei közösen ítélik el a barbár cselekedetet, amely erőszakos módon ássa alá legfontosabb értékeinket és alapelveinket.”
Biztosíthatom, hogy annak ellenére, hogy én az emberi életet nagyobb értéknek tekintem, mint a szólásszabadságot, ezért én a hangsúlyt a gyilkosság, az önbíráskodás, a létbiztonság elleni támadás elítélésére, nem pedig a szólásszabadság védelmezésére helyeztem volna, egyetértek a honlapon megjelent, emelkedett hangvételű megfogalmazással. Mindemellett, ha megengedi, a legmélyebb tisztelettel feltennék egy-két kérdést:
Ha „a művészi-, valamint szabad véleménynyilvánítás szabadsága az európai értékek alapját jelentik”, fölemelte-e a szavát nem 27, hanem egyetlenegy európai kulturális miniszter 2009-ben, amikor két angol karikaturistát, Stephen Whittle-t és Simon Sheppardot több év börtönre ítéltek holokauszt karikatúrákért, amelyek nem az üldözöttek emlékét, hanem a holokauszt irodalom képtelenségeit figurázták ki? Önnek, mint nálam szükségszerűen tanultabb embernek, tudnia kell, hogy szép számmal vannak ilyenek, amelyek valóban sértik az áldozatok emlékét, mert valótlanságukkal a valós szenvedéseket teszik hiteltelenné.
Ha „a művészi-, valamint szabad véleménynyilvánítás szabadsága az európai értékek alapját jelentik”, fölemelte-e a szavát nem 27, hanem egyetlenegy európai kulturális miniszter, amikor zsidó terroristák több ízben is véresre verték a jeles francia tudóst, Faurisson professzort, mert történelmi megállapításai sértették a terroristák „érzékenységét”, mint most a Charlie Hebdo a muszlimokét? „Azok” a terroristák nem háborították fel a politikusokat, senki sem büntette meg őket. Csoda-e, hogy ennek láttán „ezek” a terroristák vérszemet kaptak, és tovább mentek egy lépéssel? Ők már nem vertek, hanem öltek. Azt is borítékolom Önnek, hogy Magyarországon, ahol egy csőszt azért, mert lekever egy pofont egy almát lopó cigánygyereknek, közel fél millió forintra büntetnek, hamarosan hasonlóan durva eseményekre lehet számítani, hacsak, a rendvédelmi és igazságügyi szervek végre nem térnek jobb belátásra.
Ha „a művészi-, valamint szabad véleménynyilvánítás szabadsága az európai értékek alapját jelentik”, fölemelte-e a szavát nem 27, hanem egyetlenegy európai kulturális miniszter, amikor zsidó terroristák véleménykülönbségük rendezéseképp auschwitzi zarándoklata alkalmából megverték Moshe Arye Friedman rabbit. A terrorkülönítmény vezetőjét, Yehuda Meshi-Zahavot senki sem vonta felelősségre, pedig személyesen hencegett el hőstettével az izraeli Maariv c. lapnak: „Jó alaposan elpáholtuk, ahogyan már rég nem vertünk meg senkit. … Elvettük a kabátját és a kalapját is, hogy ne lássék zsidónak.” Ezek tehát másokat is rendszeresen terrorizáló huligánok voltak, de ez sem érte el az „európai értékekre” oly nagyon érzékeny európai politikusok ingerküszöbét. A helyszínen lévő lengyel rendőrök nem avatkoztak be az „izraeli belügybe”. Nem tartom kizártnak, hogy jókat röhögtek azon, hogyan agyabugyálják el egymást a „kaftánosok”.
Ha „a művészi-, valamint szabad véleménynyilvánítás szabadsága az európai értékek alapját jelentik”, fölemelte-e a szavát nem 27, hanem egyetlenegy európai kulturális miniszter is az ellen, hogy Franciaország legnépszerűbb humoristáját, a fekete bőrű Dieudonné M’bala M’balát már többször elítélték azért, mert élni merészelt „az európai értékek alapját jelentő” „művészi-, valamint szabad véleménynyilvánítás szabadságával”, sőt – ha jól emlékszem – a belügyminiszter felszólította a francia színházakat, hogy ne engedjék őt szóhoz jutni, amit föltételezhetően Önökhöz hasonlóan „az európai értékek alapját jelentő” „művészi-, valamint szabad véleménynyilvánítás szabadsága” iránti elkötelezettségből tett.
Ha a „művészi-, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága az európai értékek alapját jelentik”, hogyan minősíti Ön azt a tényt, hogy a Magyar Országgyűlésben büntetik a „cigánybűnözés” szó használatát?
Mindez sem Önt, sem a másik 26 európai, a szólásszabadság szentségének elkötelezett minisztertársát nem zavarta. A Charlie Hebdo szólásszabadsága mellett viszont keményen lándzsát törtek. Nem csoda, ha kíváncsivá tett, mi lehet az a hatalmas érték, amely megérte ezt a kiállást. Megtaláltam. Önök e mellett a mocsok mellett álltak ki, amit itt lát:
Ez volt olyan fontos, védeni való „európai” érték az Ön számára? Emellett a gusztustalanság mellett állt ki fenntartások nélkül Ön és 26 európai minisztertársa?
A fenti nyilatkozat aláírásával Ön védelmébe vette és támogatásáról biztosította:
Felirat: Homo házasság huszonhárom a három papáig az Atya, a Fiú, a Szentlélek
a kereszténység gyalázását,
az istenkáromlást,
a pornográfiát,
a homoszexualitást,
a más véleményt vallók megvetését,
a gátlástalanságot,
az ízléstelenséget,
a közönségességet,
a durvaságot és
a szellemtelenséget.
Röviden: a Charlie Hebdot.
Az Önök liberális jogvédő gyakorlatát Fekete Gyula a következőképp jellemezte: „Mi megadjuk a tetűnek a csípés jogát, viszont a vakarózás jogát sem tagadjuk meg senkitől”. Csak annyi történt, hogy egyesek számára már elviselhetetlené vált a vakarózás és rácsaptak a tetűre.
Ön, ahogy az életrajzából megtudtam, magasan képzett keresztyén teológus és református lelkész. Ön ezt a csordaszellemnek engedő lépését hogyan tudja összeegyeztetni a keresztyénségével?
A „nem nemzeti”, liberális oldalról Fodor Gábor is nyilatkozott az ügyben. Én nem hiszem, hogy a világról vallott nézeteinkben sok rokonvonás volna található, de tisztelem benne a következetességét, amikor kijelentette, – amit Ön, úgy látom, nem igazán oszt -, hogyha a szólásszabadságot komolyan vesszük, akkor azt mindenkinek meg kell adni. Nem csak a kiválasztott polkorrekteknek, teszem én hozzá. Tisztelem benne a bátorságát is, mert helyteleníteni merte az un. „holokauszttagadást” büntető törvényeket. Igaza van. Ahol vannak dolgok, amelyekről büntetés terhe mellett tilos beszélni, ott nincs szólásszabadság. Nemde így volt a kommunizmus idején is? Szabad országban, szabad ég alatt szabadon mondhattuk, amit szabad volt. Ön merné követni Fodor Gábor példáját? Pedig tanulhatna tőle. Mindebből következik, hogy az Európai Unió mind a 27 minisztere egyhangúan hazudott a közös nyilatkozatukban, mert az Önök véleményszabadság féltése csak átlátszó képmutatás. „A művészi-, valamint szabad véleménynyilvánítás szabadságát, az európai értékek alapját” az Európai Uniótól és a tagállamok kormányaitól, azaz Önöktől kell félteni. Különösen, ha a Nagy Testvér, az USA példáját követve bevezetik a „Patriot Act” mintájára a „terrorista gyanúsok” bírósági és bizonyítási eljárás nélküli, korlátlan bebörtönözhetőségét, mint hajdanában a „kulákokét”, a „fekete reakciósokét”, a „horthystákét”, „szabotőrökét”, stb. Az Önök nyilatkozatát olvasván nekem a sztálini évek alatt divatos szovjet dal jutott az eszembe:
Nincs a földön gazdagabb, szebb ország,
Minden ember érzi, hogy szabad.
…
Mert a rend, a jog és a szabadság,
Bárhová tekints, szilárdan áll.
Amikor ezt szerezték, gőzerővel épültek a Gulag szigetek. Számomra az is hordoz valami szimbolikus jelentést, hogy állítólag az 1938-as, „Cirkusz” c. szovjet filmből származik. Nem véletlenül mondta az Ön főnöke, Orbán Viktor által is kitüntetett, szovjet-orosz másképp gondolkodó, Vladimir Bukovski, hogy az EU a második Szovjetunió. Nem véletlen, hogy akiknek fontos a béke, akiknek fontosak a szabadságjogok, akik megcsömörlöttek a „polkorrekt” hazugságok világától, az USA, Nagy Britannia és Franciaország imperialista politikájától, azok ma már Oroszországba menekülnek az üldözés elől a „fejlett nyugatról”.
Volt nekem egy nagyon kedves és nagyon tisztelt barátom. Síklaky Istvánnak hívták. Ő kb. egy évtizeddel ezelőtt írt egy könyvet „Létbiztonság és Harmónia” címmel, amelyben a jelenlegi, önpusztító gazdasági világrendet felváltani hivatott, fenntartható gazdasági rend megvalósíthatóságát kereste. Összeállította ennek az alaptörvényeit is. Mit gondol, mit tett az alaptörvények, vagy ha úgy tetszik, alapértékek közül az első helyre? Nem a szólásszabadságot, nem is „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát”, hanem az evangéliumi szeretetparancsot. Pedig ő nem volt sem teológus, sem lelkész, még csak vallásos ember sem volt a szó köznapi értelmében, „csak” egy gondolkodó és tanult közgazda. És tudja miért tette ezt? Mert a szeretetparancsból kötelességek fakadnak. Olyan kötelességek, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi társadalom egészséges működéséhez, olyan kötelességek, amelyek olykor még az egyéni szabadságjogokat is korlátozzák, és kell is, hogy korlátozzák. Kérem, gondolkodjék el ezen. És azon is, hogy „EURÓPA” ezt a legértékesebb, de sajnos csak a legjobbjai által megértett örökségét, a kereszténységet, a Szovjetunióhoz hasonlóan, megtagadta, a Charlie Hebdo-féle mocsok mellett viszont intézményesen kiáll és ehhez az áruláshoz – remélem nem elvi alapokon, hanem csak emberi gyengeségből, gyávaságból – Ön is csatlakozott. (Csak közbevetőleg: a Szovjetunió kultúrpolitikája sosem süllyedt a Charlie Hebdo szintjéig.) Nagy árat fogunk még ezért a primitívségért (vagy romlottságért) fizetni. A Charlie Hebdo ügy még csak egy nagyon halk, nagyon távoli, figyelmeztető előjele volt a közeledő viharnak, amely, ha kitör és „emberfejekkel labdázik az égre”, senki sem fogja már a zúgásától meghallani az efféle „összminiszteri” felháborodósdit és ajvékolást, és ha majd az európai ”Öntött Ólom műveletek” elől az életükért fognak futva menekülni, Önöknek is minden sürgősebb és fontosabb lesz, mint az efféle, „teljes elvtársi egyetértésben és véleményazonosságban történő” nyilatkozgatás.
Tisztelettel,
Fehér Farkas, 74 éves, nyugdíjas, vidéki, magyar ember
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
