Hát, kérem szépen, most megtudtam, már rasszista is vagyok. Hogyan történhetett ez? Van egy régi kedves ismerősöm, Cs. Cs., még általános iskolából ismerjük egymást. Mivel a FaceBook-on is ismerősök vagyunk, értelemszerűen az én számítógépemen is megjelenik, ha valamit ő feltesz, megoszt. Az utóbbi időben több olyan posztja is volt, amelyhez muszáj volt hozzászólnom – a legtöbb esetben nem egyezett a véleményünk, de szerintem ez nem baj.
Talán azzal kezdődött, hogy lelkesen és felháborodva, Orbán-gyűlölettel a szívében ment tüntetni az Internet-adó ellen. Természetesen hiába írtam, hogy valami ELLEN tüntetni oktondiság, nem nagyon értett egyet.
Nem akarom bő lére ereszteni, a legutóbbi egyik bejegyzés természetesen a franciaországi újságíró-gyilkosság kapcsán történt. Az ezzel kapcsolatos poszthoz belinkeltem az alábbi képet,
És megkérdeztem, vajon, amikor Palesztinában gyilkolnak meg újságírókat, Szíriában, Palesztinában vagy Ukrajnában mészárolnak le gyermekeket, akkor miért nincs felháborodás? Persze kérdezhetném ezt a politikusoktól is, akik nagy mellénnyel vonulnak tüntetni a terrorizmus ellen.
A képemet Cs. Cs. eltávolította a hozzászólások közül, és személyes üzenetben kért meg, hogy tartózkodjak a rasszista hozzászólásoktól.
Szóval így lettem rasszista. Mert felhívtam rá a figyelmet, hogy ha már újságíró-gyilkosságok ellen tiltakozzunk, akkor tegyük ezt minden esetben, ne csak egy olyan esetben, amit a média most felkapott.
Nem mellesleg a kedves ismerősnek van még egy kezdeményezése: történetesen üzenetet fogalmazott Merkelnek és az ARD német közszolgálati tévének, miszerint „mi is Európai Uniós állampolgárok vagyunk”. A levél itt olvasható:
„Dr. Angela Merkel
A Német Szövetségi Köztársaság Kancellárja részére
Magyarország, 2015. január 10.
Tisztelt Merkel Asszony!
Mi, alulírottak, Magyarország és az Európai Unió állampolgárai a megtisztelő, 2015. február 2-ai látogatására tekintettel a következő három kéréssel fordulunk Önhöz.
Kérjük, nyilatkozataiban tegyen különbséget Magyarország és a Magyar Kormány között, mert több millió magyar állampolgár társunkkal együtt elutasítjuk a Fidesz-KDNP kormány az Európai Unió értékrendjét és alapvető eszmeiségét bíráló kijelentéseit. Az Európai Unió állampolgárai vagyunk és szeretnénk azok is maradni!
Kérjük, vegye figyelembe, hogy népszavazáson arról döntöttünk elsöprő többséggel, hogy az Európai Unió állampolgárai szeretnénk lenni. Orbán Viktort 2014-ben csak a választásra jogosultak 27%-a (a szavazók 44,87%-a), azaz 2,3 millió ember választotta miniszterelnökké, akik közül időközben több, mint 1 millió csalódott szavazó elfordult tőle minden jelentős közvélemény kutatási adat szerint. Senki nem hatalmazta fel arra az Orbán kormányt, hogy ezt a döntésünket semmibe véve eltávolodjon Európától!
2010-ben megkezdődött Magyarországon a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolása. Ez mára odáig vezetett, hogy nem csak hazai, de nemzetközi körökben is mindennapos beszédtémává vált a magyar demokratikus berendezkedés leépülése és a mindent átszövő korrupció.
Kérjük, kezdeményezze egy olyan, független bizottság felállítását, amely az Európai Unió Magyarországra folyósított támogatásainak felhasználását vizsgálja, mivel véleményünk szerint a nekünk szánt összegek jelentős hányada nem jut el oda, ahova az EU adófizetői szánták, az uniós források nagy része a Fidesz-közeli oligarchák zsebébe kerül.”
Ennek kapcsán több gondolat is felmerül bennem. Egyrészt a tartalom néhány részével magam is egyetértek. Másrészt azért óva inteném a többséget attól, hogy szinte feltétel nélkül hajbókoljanak a jelenlegi Európai Unió előtt. Nem sorolom miért, csak címszavakban: a gazdasági egyenlőtlenségek elsősorban ennek az Uniónak köszönhetők, támogatnak egy fasiszta ukrán kormányt, támogatnak egy szélsőséges izraeli kormányt, stb…
Kicsit nevetségesnek tartom, hogy egy magyar állampolgár, vagy több is egy idegen állam kormányfőjéhez rimánkodik, hogy csináljon valamit. Már Széchenyi is megmondta: minden nemzetnek olyan kormánya van, amilyent érdemel. Bármennyire furcsa, ezt a kormányt a magyarok választották, ha nem tetszik nekik, akkor a magyaroknak kell eltakarítaniuk is – én is remélem, hogy ez mihamarabb megtörténik.
Ha a magyar értelmiség egy része még ott tart, hogy Merkelhez imádkozik, vagy visszasírja Bajnait, Gyurcsányt, akkor tényleg nincs miről beszélni – fogalmuk sincs a realitásokról. Elszomorít az idiotizmusuk, de ha ennek az országnak ez kell – mert tudom, hogy még van ennél is lejjebb -, akkor nincs mese, meg kell élni még további mélypontokat is.
2007-ben írtam egy könyvet „Hülye magyarok” címmel, amelyben társadalmi kritikát fogalmaztam meg azokról a „bal”- és „jobb”-oldali rétegekről, akik egymás torkát harapva éltették saját bábfiguráikat 2006-ban – történetesen Orbánt és Gyurcsányt.
Ez az ország – ahogyan Bogár professzor fogalmazott – tényleg az RTL-népe. Nem tudom, mennyi generációnak kell még itt felnőnie, hogy levetkőzze ezeket a butaságokat, én akkor is csak a magamét mondhatom.
Ha néhányak szemében rasszista vagyok, mert felhívom a figyelmet mások értelmetlen halálára is, ha felfújt, szenzációhajhász média-ügynek tartom, ami a francia újságíró körül történik, és igazságosabb mértéket követelek, akkor vállalom ezt.
Ha nem számítok eléggé európainak, mert megkérdőjelezem Nyugat-Európa sok esetben hamis, és más népek megalázásán, kifosztásán gazdagodó értékrendjét, akkor ezt is vállalom. Akkor én nem vagyok eléggé európai.
Nekem amúgy is kevés Európa és Magyarország. Szerintem az Emberiség egy és oszthatatlan, ahol nem kellene hogy legyenek megosztó értékrendek, és nem kellene, hogy legyenek fontosabb újságírók, vagy kevésbé fontosak, ahol lemészárolt ukrán vagy palesztin gyermekek miatt inkább utcára kellene vonulni, mint más ügyben.
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
