Kifakadt a színésznő: „Kedves Viktor, életemben nem szorongtam még így”Nyílt levelet tett közzé az ismert közösségi portálon Szalay Kriszta színművésznő, amelyet Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett. A háromgyermekes színész a levélben többek között egy pártsemleges szakmai kerekasztal létrehozását javasolja a kormányfőnek.
Szalay Kriszta levelének teljes szövege:
„Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Nyílt levélben fordulok Önhöz háromgyermekes színművészként, alkotóként, társadalmi munkásként. Ma hamvazó szerda van, a nagy böjti csütörtök előtt. A Biblia szerint porból lettünk s porrá leszünk. Erről szól a mai nap. A megtisztulás, a méregtelenítés, a befelé figyelés időszakának kezdete.
Tudja kedves Viktor életemben nem szorongtam még úgy, mint decemberben. Minden sejtemben remegtem, s én is csak a lehúzó dolgokról beszéltem, azokról az intézkedéseikről, melyek végleg kihúzzák a magyar emberek többsége alól a talajt. Már nem is a szőnyeget. Azt már ’89 óta húzgálják, s a nyugati márkás autókat, s mikrohullámúkat kapkodva a magyarok, alaposan megvezetődtek. Nem vették észre, hogy hová vezet, ha munkahelyeiket megszüntetik, ha tönkre teszik az ipari termelést, a mezőgazdaságot. Ez a nép hagyta, hogy szétrabolják az országot a politikába betévedt, aztán megtévedt emberek, s a privatizálásban meggazdagodott vállalkozók.
Aztán lecsitult lelkem decemberben, letisztultam. Azért születtem ide, hogy felemeljem az emberek lelkét. Tehát, tennem kell!
Háborús helyzet van, hideg, lelki háborús helyzet.
Azért írok Önnek, mert valahol mélyen bízom abban, hogy Önnek sem csak az ország, hanem az országban élő emberek életminősége is fontos. Le kell szögeznem, semmilyen pártnak nem vagyok a szimpatizánsa.
Hamvazó szerda van. Nekem nagyon erős hitem van abban, hogy mindig felébreszthető az emberség. Erősen megvan bennem, amint az MTV-ben jött velem szemben, konszolidált öltönyében, diplomatatáskával kezében, egyedül, s tisztelettudóan köszön. Szerény volt és egyszerű. Akkor még harmincasok voltunk, Önnek is voltak világmegváltó álmai. Akkor politikai vágyairól nyilatkozott, én életmentő lélegeztető készülékre gyűjtöttem. S ’98-ban, talán ennek a találkozásnak köszönhetően, Önökre szavaztam. Hát az én generációm! Biztos, bennük is ugyanaz a világsegítő-megváltó vágy van, mint bennem! Csalódtam. Mint ahogy a többiekben is.
Ön karizmatikus ember, nem véletlenül van ilyen pozícionált helyen. Pontosan ezért világszenzáció lenne, ha mesei fordulatot öltene az Ön jelenléte. Mire gondolok? S miért írok Önnek? Nemcsak beszélek, hanem tenni is akarok, mondhatni, szétfeszít a tenni vágyás, vizualizálok egy összefogásra képes társadalom képet, ahol pozitívak a magyar emberek.
A kistérségeket fel kell húzni, az embereknek megélhetési lehetőségeket adni, segíteni őket. Ebben az összefonódó politikai-vállalkozói rendszerben, Ön tudna lépni. Meg kell állítani, hogy ne a különböző gazdasági és politikai lobbik érdekei érvényesüljenek, figyelembe kell venni a nép érdekeit, s közösen kitalálni, hogyan lehet munka-illetve megélhetési lehetőségeket teremteni. Minden eddigi pártban szereplőknek magukba kéne nézni, önkritikát kéne gyakorolni. Még ebben az elfajzott helyzetben is hiszek az összefogásban!
Tudom, aki a kondér körül volt eddig, mind tele rakta bendőjét, sőt, még jóval többet raktározott el, mint amit felélni még a gyermekei sem képesek. Önhöz fordulok, mert Ön van abban a helyzetben, hogy ennek az összefogásnak a feltételeit biztosítsa.
Elképzelésem szerint össze kell hozni egy PÁRTSEMLEGES Szakmai Kerekasztalt, ahol gondolkozó szakemberek, érző vállalkozók felvállalnák egy-egy térség munkahelyteremtését. Az ország egyik leggazdagabb embere nyilatkozta minap, azt sem tudja, mije van. Hát tegyen be, illetve, tegye vissza a közösbe! Azért tartunk itt, mert a különböző érdekek széthúzták, szétszabdalták úgy morálisan, mint fizikálisan, gazdaságilag ezt az országot.
Azon már persze kár keseregni, mit hagytunk együtt tönkre tenni, előre kell nézni, s helyre hozni, amit még lehet.
Ön is tudja, mi vár a MAGYAR NÉPRE, ha ez nem történik meg:
– anarchia, erőszak, a kilátástalanságból eredően, minden mindegy alapon agresszió, például forradalom
– szorongásokból fakadó megbetegedések
– önagresszió vagy családon belüli erőszak
– megélhetési bűnözés elfajulása.
– tömeges kivándorlás
Ebben az országban már gyermekek éheznek. Ön is többgyermekes családapa. Gondolom, nem ilyen ország irányítására vágyik?! Tegyünk együtt, hogy ne így legyen! Az ország élére egy családját, országát, az embereket szerető Családapára van szükség.
Mindig meg lehet újulni!
Nem egyforma képességekkel vagyunk megáldva, lelki adottságaink is különbözőek, de most a hittel még rendelkező embereknek erőt kell adni, s pozitív jövőképet az elesetteknek. S azt, szerény elképzeléseim szerint fentről kell irányítani, összefogni.
S mire tudna még történelmi jelentőségű lépéseket tenni?
Önök bizalmat kaptak, s ezáltal megbízotti állást, fizetést a néptől, az államkasszából. Önök eszerint a nép beosztottjai. Szerintem ezt nagyon helyre kéne tenni a fejekben, a képviselők, az összes közigazgatási vezető és persze a magyar nép fejében! Ezen kívül pedig egyrészt törvénykezéssel kéne elrendelni, hogy aki visszaél a választók bizalmával, visszahívható legyen a megbízatásból. Másrészt, konkrét törvénykezéssel maximalizálni kéne a Parlamentben dolgozó képviselők fizetését, s mindenféle juttatását. Ezek a fizetések mind az ország kasszáját kurtítják. S nem is ez a fő baj. Hanem a magas fizetések által gőgössé válnak az odakerült emberek. Elfelejtik, miért vannak ott.
Nem azok akarnak, s kerülnek az ország ügyeit intéző helyekre, akiknek a nép a fontos.
A fizetés rendezésével kialakulna az emberséges felállás. Mondhatják, naiv ábránd, de ezt egy többgyermekes, 48 éves családanya álmodja, mindannyiunk érdekében. Higgye el, fantasztikus lépés lenne, ha ezt megtennék! Hinnem kell, hogy a nagyböjt idején, az ország vezetésével most, s régebben megbízott emberek, szívükre teszik a kezüket, megállnak egy pillanatra, s átgondolják életük valódi értelmét. Porból lettünk porrá leszünk.
De azoknak a pozitív energiája, akik másokért, a világért tesznek, itt marad az emberek lelkében.
Csak szkeptikus megjegyzéseket kaptam barátaimtól, küldd el, de minek, itt nem változik semmi. Hiszem, hogy mindenki képes megújulni, s a mélyen elrejtett hitet is újra át lehet érezni.
Köszönöm, ha elolvasták levelem! Rám számíthat az ország, amiben tudok, segítek, mindannyiunk, gyermekeink jövője, s a jövő generációi érdekében!
Üdvözlettel: Szalay Kriszta színművész“
http://nol.hu/
Nagy Bandó András másképp látja…Kiegészítés a korrekt, tisztességes, bájosan határozott Szalay Kriszta nyílt leveléhez
(Végképp nem szeretném, ha félreértenétek: nem bántom Krisztát, de tudom, amit írt, “ezeknek” már semmit sem jelent, mert gátlástalanok és krokodilbőr fedi az arcukat…) Megismétlem, Krisztától függetlenül: naivitás azt gondolni, hogy “ezekre” bármiféle szép szó, javaslat vagy ajánlat hatna… Sajnos…
Kriszta, kedves, persze, szép és érzékletes, amit írtál, de hidd el, ezen már régen túl vagyunk. Ezeknek ez már smafu. Semmi. Mosolyognak a szavaidon, mint a vadalma. Ezekkel kerekasztalhoz ülni? Jaj, Kriszta, minek kerek asztal egy pökhendi kiskirálynak? Trónt akar ő, nem baráti egyezkedést. Karácsony előtt megírtam egy nyílt levelet Lázár Jánosnak, aztán úgy gondoltam, nem rontom el az ünnepet, később teszem ki, vagy talán sosem, csak bepakolom a web-oldalamra. Leveled adta az apropót: mégis kiteszem. Picit még tettem is hozzá, ha már végighallgattam bátyám sirámait: szegény, az online pénztárgép költségei miatt nem maradhat suszterként a kaptafájánál… Na jó, íme az én levelem.
„Növeli, ki elfödi a bajt”
Ennyi is elég lenne neked, Lázár János, bár lehet, ezt olvasva csak annyit vetnél oda, hogy téged, a 30-40-es generáció oszlopos (osz’ lop is) tagját ne akarjon megrendszabályozni egy elszánt veterán. Meg sem értenéd, hogy miről beszélek, vagy ha igen, úgy tennél, mint aki nem érti a költő egyértelmű üzenetét, szavainak súlyát.
Hogy legalább a lényegét megértsd, pár szóban kibontom a mondandóm lényegét. Van itt egy „helyzet” (nem nemzetközi, de fokozódik), mely szerint a féktelen dőzsölés (itt sincsenek fékek, sem ellensúlyok, tudod, mikről beszélek), fölütötte fejét a kivagyiság, és ebben te is megmutattad oroszlánkörmeid, oroszláncsuklódat (luxuskaróráddal együtt), a gyerekeid nevére vásárolt, 60 milliót érő budai lakással (istenem, ha annak idején az én anyám is kiárult volna ennyit hétvégeken a tojásokból, hol tartanék én, a gyerekeimről nem is beszélve). Tudod, a saját helyzeted már akkor fokozódott, amikor lebuktál az autódra szerelt lézerblokkolóval. Talán már akkor is önkritikát kellett volna gyakorolnod, nem várva meg, hogy mások figyelmeztessenek a törvénysértésre, amit példamutató honatyaként, polgármesterként kiváltképp nem lett volna ildomos elkövetned.
Nem akarom mantrázni a politikai hadszíntéren első sorban harcoló, Pokorni veterán által hátba támadott elvtársaid siratni valóan nevetséges pitiáner ügyeit, ismeritek egymást, egy a zászló, egy a zseb, egy a pénzcsap, egy a cél, pontosan tudod (gondolom, magatok között cinkos mód össze is kacsintotok, amikor szóba kerülnek a 60-80 évre titkosított számláikról összevásárolt, vagyonnyilatkozatokban föl nem tüntetett ingatlanok vagy ingatlanrészek), ti, a politika első sorában szégyenteljesen harcoló, korán és semmit sem érő új nemzedék tagjai milyen forrásból vagytok képesek annyit költeni, amennyit keresményetekből legföljebb évtizedek múlva vásárolhatnátok csak meg.
Nem csodálkoznék a helyedben (helyetekben), ha az életszerűnek csöppet sem nevezhető, mocskosnak inkább mondható üzelmeitekre, ügyeitekre és vásárlásaitokra a nálatok normálisabban gondolkodó, és hozzátok mérten szerényebben élő veterán elvtársatok rosszallóan reagálna. Tudod, ő is látja, éppúgy, ahogy a vak is észreveszi, túlléptetek a tűrhetőn, az elnézhetőn és a megbocsáthatón.
Tudd meg, Lázár János, sem Pokorni Zoltán párttársatok, sem Bencsik Gábor támogatótok, sem Jókai Anna szellemi társatok feddő szavait nem kellett volna megvárnotok, kiprovokálnotok kiváltképp. Tudd meg azt is: amit műveltek, már nekik is sok (sokk) volt. És itt hozom vissza a címként használt idézetet: „növeli, ki elfödi a bajt”, mert abban bízom, reménykedem, valamit kapiskálsz már abból, amit mondani (üzenni) szeretnék neked és elvtársaidnak.
Nem volt az olyan durva, amit a leveteránozott Pokorni mondott veletek kapcsolatban, rólatok: „Már nem fér bele, hogy egyes kormánypárti politikusok drága utazásokra menjenek, vagy sokmilliós házat építsenek.” Mondhatta volna szebben, akarom mondani: mondhatta volna keményebben. Belevághatta volna a képetekbe, Lázár János, igen, a te képedbe is, hogy ha már összejött 60 milliótok, amiből budai luxuslakást vásárolsz a gyerekeidnek, legalább próbálj már meg valami épkézláb, hihetőbb mesével előjönni, és ne a vásárhelyi piacon, szülői közreműködéssel eladott tojásokat nevezd az összespórolt 60 millió fedezetének.
Lehet, a politika (esetenként hátba szúrt) élharcosai matekból gyöngén állnak, emiatt nem képesek összeadni 18-20 konkrét munka nélkül leélt éveik keresményeit, de annyit azért csak tudnak (tudtok), hogy erre szakosodtak a könyvelők, és ha nektek nem futja ilyesmire, segítséget kérhetnétek Vida Ildikótól vagy NAV-os munkatársaitól, hogy segédletükkel valamiképp kikerekedjen már a be- és kiáramló pénzeitek valós összege. Kezdjétek a fizetéseiteknél, az egyéb jutalmakkal, aztán jussatok el a már meglévő ingó és ingatlan értékeitekig, és amikor ezek már mind együtt vannak, akkor adjátok hozzá a sebtiben vásárolt 60 milliós luxuslakást, a belehordott értékeket, és ha mindezeket összeadva sokkal több jön ki, mint amennyit két évtizedes ténykedésetek alatt összenyaláboltatok, akkor haladéktalanul jelentsétek föl magatokat, arra gondolva, hogy sokmilliós különbség esetén úgyis elkaszál benneteket a NAV, rosszabb esetben a rendőrség (is).
Ez csupán a számadás, az erkölcsi oldaláról még nem ejtettünk szót. Tudod, Lázár János, nem csupán a korrupciós vádak miatt nem engedhetitek (engedhetnétek) meg magatoknak, amit megengedtek. Azért sem, legfőképp azért nem, mert annyi pénzetek semmiképp sem lehet(ne), amennyit lazán elköltötök, mindegy, ki mire, a lényeg, hogy nagyvonalúan, gondtalanul, fölényesen és arcpirítóan gátlástalanul. Az elköltés persze csak az egyik dolog, de ott a másik is: az orbáni disznótelepet működtető Mészáros Lőrinc (világpolgár, nagymenő, vállalkozók gyöngye) simán kifelejtett egy egymilliárdos osztalékot a vagyonnyilatkozatából. A miniszterelnök (bár tökön rúgással is büntethette volna) simán elnéz e fölött, a Vida vezette NAV szarik rá, idejük sincs foglalkozni vele, mert az összes munkatársuk kisnyugdíjas kofákat csesztet húszforintos nyugtaadás miatt az ország megannyi piacán.
Ide egy kis toldást még: összességében nem rossz ötlet a bazi drága online pénztárgépek bevezetése, de mit gondolsz, mennyibe került volna, ha a legszegényebb vállalkozóknak ingyen adtátok volna, ha már kiagyaltátok ezt a förmedvényt? Évvégén a bátyáméknál is jártam, ő suszter. Azon vállalkozók egyike, aki szerény bevétel reményében foltozgatja a csórók cipőit. Bocs: csak foltozgatta! Mert a pénztárgép árát már nem tudja kitermelni, tudod, ő koros, nem olyan menő vállalkozó, mint Mészáros Lőrinc, a műhely bérletét, a szemétdíjat, az áramot még valahogy kinyögte, de ez a nyakába zúdított 200 ezres kiadás padlóra nyomta, ne szépítsem a dolgot: megöltétek a bátyámat! Abbahagyja ugyanis, és nem csak ő, sokan mások is, hasonló sorsúak. Nektek ezt jelenti a Magyarország jobban teljesít? Ő már nem tud kimenni se Londonba, se Berlinbe, eddigi élete során sem volt még a Balatonnál távolabb. Ő is egy lesz a szegények közül, vagy kockáztat, és a saját vécéjében kalapál, amíg a ti lelkes támogatóitok egyike föl nem jelenti fekete melóért. De ugyan meséld már el, mit tegyen, hogy megehesse az imába foglalt mindennapi kenyerét? Kitérő lezárva, folytatom.
Ha szóba állnék veled, ezek után talán megegyezhetnénk annyiban, hogy minimum szégyellned kell(ene) magadat, és nem odavágni Pokorni elvtársadnak a szókimondásáért, a tisztességes beszólása miatt, és legfőképpen bocsánatot kellene kérned amiatt, amit képes voltál kimondani, jelesül, hogy aki politikai indíttatásból támad meg titeket (az egyébként gyalázatosan üzérkedő élharcosokat), az „saját magát gyöngíti meg, vagy végzi ki”. Fenyegetsz, Lázár János? Nyilvánosan és galád mód? Megfenyegeted azt, aki ki meri mondani azt, hogy nem ért egyet azzal, amit voltatok szívesek megtenni? Tudod, mi van e fenyegetés mögött? Az, hogy ti ezentúl, azaz továbbra is szeretnétek ellenőrizhetetlen milliókhoz (milliárdokhoz) jutni, mert ehhez jogotok van, hiszen kétharmadnak látszó kisebbséggel építitek a demokratikus álarc mögé bujtatott diktatúrát. Az, hogy ne légy már hülye, Pokorni, még te is le akarsz leplezni bennünket, nem elég nekünk a folyton rajtunk csüngő ellenzék? Hát mért nem hagyod, hogy tovább harácsoljunk? Mért fáj az neked, hogy a gyerekeink budai luxuslakáshoz jutnak? Mért fáj az neked, hogy amikor nagyobbacskák lesznek, milliós költségű külföldi iskolákban taníttatjuk őket? Mért fáj az neked, hogy százezreket érő táskákkal sétálunk? Mért fáj az neked, hogy kétmilliós utazási és szállodaköltséget számoltam el londoni utam során? (Egyébként visszafizettem, bár a túrót fizettem volna vissza, ha nem kapnak rajta).
Szaporíthatnám még a szót, Lázár János, de nem teszem, elég legyen ennyi ahhoz, hogy szégyelld el magad. (nem fogod, persze, annál jobban fut a szekered…) Már csak egy valamit a végére: a Magyarország jobban teljesít-be nem férne bele, hogy ti is jobban teljesítetek? Nem férne bele, hogy eszetekbe jusson mondjuk Széchenyi, esetleg a nála is sokkalta többet adományozó Sina Simon? Olvasd csak el Nyáry Krisztián könyvét, az Igazi hősöket, egy életen át fogsz szégyenkezni, elvtársaiddal együtt! Nem tudom, érted-e, miről beszélek? Elmagyarázom. Nem az a bajom, vagyis nem csupán az a bajom veletek, hogy saját zsebre dolgoztok, az sem, hogy a saját pénzeden vadászol-e vagy se. Tulajdonképpen az se nagyon, hogy a többiek saját(nak mondott) millióikból mit vettek, azokat mire költötték. Inkább az, hogy egyetlen petákot sem költöttetek olyasfélére, mint a hajdaniak, mondjuk a Lánc-hídra, vagy a Magyar Tudományos Akadémiára. Ti csak kivesztek, saját zsebre, hol a trafikok nemzetiesítéséből, hol a földekből, hol a stadionokból, meg ki tudja még mikből. Elődeitek a völgyhídból, meg a domboldalba fúrt alagutakból, de hát mégsem kéne azokat tekintenetek példaképeknek, akik ellen háborúztok. Szóval elvenni már tudtok, zsebre vágni hasonlóképpen, de az adakozás még nem az erősségetek. Az ország szétlopva, az elvtársaitok zsebei kitömve, a sajátotok már rég szétszakadt a tömés mentén, és egyszer sem hallottam valami jeles jótéteményetekről.
Sajna van ennek egy fájdalmas következménye: tovább fogy a magyar… Nem, nem a szülések csökkenése miatt: inkább, mert egyre több embert zavar, hogy az ország jól teljesít, és nem tudnak részt venni benne. Magyarán: vagy nincs munkájuk, vagy elintézitek, hogy ne legyen. Ahogy föntebb írtam: megöltétek a bátyámat… Ugye, nem hagyjátok az út szélén?…
Üdvözöl a földid: Nagy Bandó András
http://bando.hu/
NIF
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
