Személyes megjegyzés: ez a cikk több olyan információt is tartalmaz, amivel egy igazi magyar lelkületű ember minden bizonnyal nem ért egyet. Tehát a cikk nem mindenben tükrözi a személyes véleményünket. Mégis, fontosnak érzem ismertetni, mert sokat lehet belőle tanulni. Például arról, hogyan állítja be a tudósok egy része a szkítákat manapság. (Sz. Gy.)
Megközelítőleg Kr.e. 700 és 300. között a szkítáknak nevezett rejtélyes emberek egy csoportja népesítette be az Eurázsia közepén található sztyeppék hatalmas térségeit.
Ezek az emberek egy olyan örökséget hagytak maguk után, amely még manapság is tisztán látható.
Még a Biblia is említést tesz róluk. Azonban, bizonyos ismeretlen okok miatt egyszer csak nyomuk veszett. Vajon mi történt velük?
A szkíták olyan nomádok voltak, akik a kelet-európai Kárpátoktól a jelenleg Délkelet-Oroszországnak nevezett vidék legelőiig kalandoztak/barangoltak vad lovaikkal. A szkíták kiváló lovasok hírében álltak és ők használták először a nyerget és a kengyelt.
A Kr.e. 8. századra a Hszüan kínai császár indította katonai akció nyugat felé történő vándorlásokat idézett elő.
Nyugat felé történő áramlásuk során a szkíták megütköztek azokkal a Kimmerekkel, akik a Kaukázust és a Fekete-tenger északi vidékét tartották ellenőrzésük alatt, majd elkergették őket.
A gazdagság reményében kifosztották Ninivét, Asszíria fővárosát.
Később szövetségre léptek Asszíriával Média, Babilon és más államok ellen.
Támadásaik még Egyiptom északi részét is elérték. Az a tény, hogy északkelet Izrael Beth-shan nevű városát később Szkítopolisznak nevezték el, a szkíta megszállás periódusára utal.
Arany ruhadísz, mely két szkíta íjászt ábrázol. A Kr.e. 400-350. körüli időkből. A Krímről, Kul-Oba-ból származik. British Múzeum.
Idővel a szkíták letelepedtek a jelenleg Romániának, Moldovának, Ukrajnának és Dél-Oroszországnak nevezett országok sztyeppéin és legelőink. Ott jólétre tettek szert, mivel a görögök és a manapság Ukrajnának és Dél-Oroszországnak nevezett vidéken élő gabonatermelők között közvetítettek. Gabonával, mézzel, szőrmével és marhával való kereskedésükből éltek meg, amiket görög borra, szövetekre, fegyverekre és műtárgyakra cseréltek el. Ez igen gazdaggá tette a szkítákat.
Az Issyk-i kurgánból való „arany férfi”. A Kr.e. 4-3. századból.”
Varázslás, sámánizmus és bizarr szokások
A szkítáknak számos bizarr szokásuk volt, ami miatt kegyetlen és szadista emberekként tekintettek rájuk.
Nem mutattak kegyelemet ellenségükkel szemben a csatában. Ellenfelüket megrohamozva vas kardjaikkal, csatabárjaikkal, lándzsáikkal és húsba tépő horgas nyilaikkal tizedelték meg őket. Később ellenségeik koponyáját ivókupaként használták.
Szkíták Ovid sírjánál. Készült 1640 körül. Johann Heinrich Schönfeld
A szkíták varázsoltak, a sámánizmus útját járták, imádták a tüzet és az anyagistennőt. A sírokra úgy tekintettek, mint a halottak tartózkodási helyére.
Rabszolgákat és állatokat áldoztak fel az eltávozott uralkodó érdekében. Állítólag a kincsek és a szolgahad követte a törzsfőnököt a „következő világba”.
Az egyik királyi sírban 5 szolgát találtak, akik lábukkal az uralkodójuk felé nézve feküdtek, várva a felébredést és kötelességük folytatását. Az uralkodókat pompás adományokkal temették el, a gyászidőszak folyamán vérüket áldozták és levágták a hajukat.
Hérodotosz írja: „Füleik egy darabkáját levágták, megborotválták a fejüket, vágásokat ejtettek a karjaik körül, „felszakították” (megsebezték) a homlokukat és az orrukat ” és nyílheggyel szúrták át a bal kezüket. Ugyanebben a korszakban az izraeliták isteni törvénye ezt parancsolta: „Az elhunyt lélek miatt nem szabad a húsotokba metszeni.” („Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok…”) – Mózes III. könyve 19. rész
A szkíták ugyanakkor több ezer kurgánt (temetkezési dombot) hagytak maguk után. A kurgánokban talált díszítések a szkíták mindennapi életét ábrázolják. Az orosz Nagy Péter cár kezdte el összegyűjteni ezeket a darabokat 1715-ben. Jelenleg ezek a ragyogó tárgyak orosz és ukrán múzeumokban tekinthetők meg. Ennek az állatművészetnek a részét képezik a lovak, a sasok, a sólymok, a macskák, a párducok, a rénszarvasok, griffmadarak, valamint az oroszlán-griffek (olyan mitológiai lények, amiknek valamilyenfajta szárnyas vagy szárnyatlan állatformájú testük és ehhez képest más fajta állatfejük van).
A régészeti ásatások segítenek abban, hogy többet megtudjunk a szkíták életéről. Figyelemre méltó műtárgyakat hagytak örökül az utókorra, melyek közé sok ezer olyan ékszer is tartozik, amelyek többnyire arany, türkiz és lapis lazuli különféle kombinációiból készültek.
A Poltava közelében található Bilsk-ben végzett ásatások során az ukrán régészek egy „hatalmas városra” bukkantak, mely a Földön valaha előforduló legnagyobb alapterülettel rendelkezett.
Sárkányos királyok, Tillia Tepe
Ez az ősi helyszín volt Szkítia fővárosa. A város impozáns erődfalai és 40 négyzetkilométeres elképesztő kiterjedése még a Hérodotosz által tudósított szokatlan méretet is felülmúlta. Az ukrajnai sztyeppe északi peremén való elhelyezékedése minden bizonnyal lehetővé tette az észak-déli kereskedelmi útvonal stratégiai ellenőrzését.
A Shebergan közelében található Észak-Afganisztánban (korábban Baktria) lévő Tillia Tepe (szó szerinti jelentése: „az arany domb”) területén 1968-ban talált másik lelőhely öt nő és egy férfi rendkívül gazdag ékszerkincsekkel bíró sírját tartalmazta. Megközelítőleg a Kr.e. 1. századból való és az általános vélekedés szerint a szkíta törzsek tulajdonát képezte.
Szkíták a Bibliában
Csupáncsak egyetlen közvetlen utalás található a Bibliában a szkítákra vonatkozóan. A Kolosszeieknek írt levél 3,11 így szól:
„Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus minden mindenben.”
Amikor a keresztény Pál apostol ezeket a szavakat papírra vetette, a görög „szkíta” terminus nem csak egy sajátos nemzetet foglalta magában, hanem egyúttal a műveletlen (barbár) világ legrosszabbjait is.
Ráadásul, néhány archeológus úgy gondolja, hogy az Jeremiás könyvében (51:27) található Askenáz név az asszír Ashguzai-val egyenértékű, amely pedig a szkítákra alkalmazott fogalom.
Egy szkíta király trónjáról való karfa a Kr.e. 7. századból. 1905-ben találták Krasnodar Krai-ban, a Kerkemess kurgánban. A Hermitage Múzeum kiállítási tárgya.
Az agyagtáblák egy szövetséget is említenek, mely az Ashguzai és a Mannai nép között kötetett egy Kr.e. 7. századi asszírok elleni lázadás kapcsán. Még Jeremiás prófétálását megelőzően a szkíták ártalmatlanul keltek át Júda földjén Egyiptom felé. Innentől fogva sokan, akik korábban hallották már Jeremiást egy észak felől érkező támadásról jövendölni, megkérdőjelezhették jóslatának pontosságát. (Jeremiás 1,13-15)
A Kerch közeli Kul-Oba kincslelete.
Rejtélyes eltűnés
Ezt követően történt valami és a szkíták eltűntek. Az igazság az, hogy egyszerűen nem tudjuk, mi történt – magyarázza a vezető ukrán régész.
Szkíta harcosok a Kerck közeli Kul-Oba kurgánból származó elektrumból készült kupa alakjai után rajzolva. A jobb oldali harcos felhúrozza az íját oly módon, hogy azt a térde mögé fogja be; vegyük észre a jellegzetes csúcsos kámzsát, a szélein díszített prémből vagy gyapjúból készült hosszú kabátot, a díszes nadrágot, valamint a bokánál megkötött rövid csizmát. Úgy tűnik, hogy szkíták általában hosszú, kibontott hajat viseltek és minden felnőtt férfinek volt szakálla.
Az íjtartó egyértelműen megmutatkozik a fedetlen fejű lándzsás csípőjének bal oldalán; a társának pedig olyan érdekes pajzsa van, amit talán egy fából vagy fűzfából készült alapra húzott sima bőr tok fed be. (Hermitage Museum, St Petersburg)
Az íjtartó egyértelműen megmutatkozik a fedetlen fejű lándzsás csípőjének bal oldalán; a társának pedig olyan érdekes pajzsa van, amit talán egy fából vagy fűzfából készült alapra húzott sima bőr tok fed be. (Hermitage Museum, St Petersburg)
Néhányan úgy gondolják, hogy mivel pompa iránti igényük meglágyította őket, ezért nem tudtak ellenállni Kr.e. első és második században a szarmatáknak, akik az ázsiai nomádok egyik úgy csoportját alkották.
Mások úgy vélik, hogy a szkíta klánok közötti viszály vezetett a hanyatlásukhoz.
Megint mások azt mondják, hogy a szkíták maradványait megtaláljuk a kaukázusi Ossetian-ok (egy iráni népcsoport) sorai között. Bármi is legyen a helyzet, a múlt eme rejtélyes népe nyomot hagyott a történelemben, s a szkíta nevet a kegyetlenség szinonimájává tették.
A szkíták eltűnése egy megoldatlan ókori rejtély marad.
Fordító: Száraz György
Boldog napot!
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
