Rövidtávon pedig itt ugye a Karácsony.
Én annyira gyűlölöm a Mikulást. Szerintem a Mikulás, az a marketing Antikrisztus, vagyis valójában a marketing Krisztus. De, azt valójában tudjátok, hogy a Coca-Cola fejlesztette a Mikulást? A mai piros sapkás Mikulást a Coca-Cola fejlesztette, a Coca-Cola kreatív brand-je a Mikulás. Tehát a Mikulás van a Coca-Colán belül, és nem a Coca-Cola a Mikuláson belül.
A Coca-Cola kitalálta, mert, hogy Jézussal nem lehet. Kitalálta ezt a vén, szélhámos gecit. Az egész erkölcsöt felváltja a szaloncukorra, virgácsra, finom csokoládéra olcsóért megkapod, így nyalogassad baszd meg, ez a jó. Ez a jó, mert jó voltál!
Igazából, Jézus Krisztus egyenlő Mikulás plusz két szaloncukor. Mert mit tud a Mikulás, amit Jézus nem? Jézus nem osztogat szaloncukort, a Mikulás igen! Egyrészt Jézus zsidó, másrészt lyukas a tenyere, és kipotyog belőle a szaloncukor, azért ennek csomó hátránya van. A Mikulás odaadja a szaloncukrot, azt el lehet venni tőle, kész. Jézustól nem lehet, mert egyáltalán összevérezi az egész kibaszott karácsonyi asztalt! A Mikulás annyival kulturáltabb, nem?
Az a csodálatos, hogy a Mikulás milyen elképesztően népszerű, és megtalálta benne a hősét a szocializmus is, és a kapitalizmus is. A szocialista világban Télapónak hívták a véglényt, és ez volt a különbség a kapitalizmus és a szocializmus között, hogy a kapitalizmusban Mikulás ITT-Nokia készüléket hoz, a Télapó az pedig pécsi kesztyűt, és azt elég hamar megtanulta a magyar társadalom, hogy a Mikulás a jobb.
Egyszerűen, a Mikulás az, aki előadja neked ezt a világot. Érted, most eljött a Jézus, és akkor most idén én öltözöm be Jézusnak, mondja a gondnok. Ezt nem lehet. A Mikulás eleve egy hazugság, abban az a jó. Jézus az egy olyan dolog, amiről tudjuk, hogy ebben úgy kellene hinni.
De jön a Jézuska, aki tulajdonképpen a Mikulás a kis segédje. Jézuska, nem az aki meghalt és feltámadt, ő egy másik személy, aki ha jó voltál hoz ajándékot. A Jézus Krisztus metafizikailag a világrendben végbe vitt valamit, nincs az a dolog, ami ott eltűnik és itt előkerül két szaloncukor, ilyen nincs metafizikailag. A Mikulás ezt az egész metafizikát félretette, azt mondta, hogy én nem metafizikailag csinálom, hanem a Szerencsi Csokoládégyár jóvoltából, vagy a Milka jóvoltából, nem metafizikailag csinálja meg nekünk a Karácsonyt.
A fasz tudja, hogy feltámadt, vagy nem támadt, vagy tudjuk, vagy nem, majd egyszer kiderül, de a csokoládé itt és most van baszd meg, meg a szaloncukor. Nem karácsony után derül ki, hanem majd ha a nagypapa meghal, hogy így mi van, hanem hogy itt és most csokoládé, és ez egy jó dealnek tűnt. Hagytuk a Jézus Krisztust a francba, itt van helyette a Mikulás, mert a Mikulás annyival jobb.
Tényleg annyival jobb. Mert, ő vele aztán tényleg bármit meg lehet csinálni, promótálni lehet, rá lehet rakni cég logót. A Jézusra hogy rakod rá a céglogót!? Meg, hogyan? Beleülteted a gyereket az ölébe, és milyen voltál az elmúlt évben kislányom, karolja át a lyukas tenyerével? Hogyan? Ezt nem lehetett! És ezért kellett. Ezért kellett a Mikulás. A Mikulás tudod mi lenne, ha nincs a kapitalizmus, nincs a felvilágosodás, meg az egész Isten felejtés? Volt valami öreg, aki adott valakinek, valami gyereknek valami ajándékot. Ennyi lenne a sztorink, ennyit tudnánk róla, ennyi lenne a Wikipédián.
Az milyen, hogy a Mikulás egy kibaszott püspök volt, és ajándékokat adott konkurál Jézus Krisztussal, aki meghalt és feltámadt?! Hát, azt sem kell lebecsülni, na!
Persze, nem biztos, hogy meghalt és feltámadt, de hát vagy volt ilyen püspök és ajándékokat osztogatott, vagy nem, ugye. De, ez a Mikulással kapcsolat nem merül fel, hogy azért a lényeges kérdésekre visszatérve, volt Mikulás vagy nem, tényleg volt ez a püspök vagy nem? Kit érdekel? Jézus Krisztussal kapcsolatba azért ez egy fontosabb kérdés, hogy mi igazság ebből a feltámadásos sztoriból. Lényegesebb kérdés ennél. Egy meghatározóbb kérdés ennél.
A te számodra tényleg érdektelen, hogy feltámadt-e? Hogy a fizikai testében tényleg feltámadt-e Jézus? De várj, ha ezt ezt mondod, hogy számodra érdektelen, akkor ezzel azt mondod, hogy akár el is tudod képzelni, csak a te számodra ez egy érdektelen dolog? Vagy azt mondod, hogy ki van zárva, vagy érdektelen a téma? Egy fél mondatot azért szánj a kérdésre, mielőtt azt mondod, hogy hagyjuk, úgyis mindjárt kezdődik a Miami Vice, vagy bármi. Azért, ez mégis csak egy érdekes kérdés, ami izgatja az embert, ha keresztény, és még jobban, ha nem az.
Nehogy azt gondoljuk, hogy hinni benne, az nagyobb energia, mint lefojtani az egész témát a picsába. Ez amit most mondasz, hogy indifferens, ez tudod hogy mi? Ez a racionalizálása és intellektualizálása a te lefojtási mechanizmusodnak. Akkor nem működik a lefojtás, amikor minden percben ezen szorongsz, akkor amikor azt mondod, hogy indifferens, és nem foglalkozol vele, az a lefojtás. Mert, akkor egy olyan helyre tolod ki, ahol nem kell foglalkoznod vele, ott leszivárog. De, nehogy azt hidd, hogy az nincs. Ez a metafizikai síkon volt mindvégig, te a tudatodból tolod ki, és az érvényes és érdekes kérdések köréből tolod ki. De, nehogy azt hidd, hogy az ahova te kitolod az egy ilyen konstans helyen ott van. Tulajdonképpen, nincs olyan, hogy felejtés. A felejtés, az maga a lefojtás. Nincs olyan, hogy azt elfelejtettem. A felejtés és a lefojtás az ugyanaz. Minden, amit valaha tapasztaltál, az ott van a tudatalattidban. Hogy mondjam? Úgy kell elképzelni, hogy a tudat alatt van egy óceán, meg egy baromi nagy kontinens. A tudat pedig éppen ahhoz kell, hogy megmaradj a bolygón és tudjál szaporodni. Ez van fent, és lent pedig egy világ.
De, kár lenne erről elfelejtkezni, és kár lenne a fontos metafizikai kérdéseket egyszerűen egy esztétizáló gőggel félre lökni.
(Elhangzott az Apu azért iszik mert te sírsz című rendezvénysorozat 2014. 12. 23.-i alkalmán)
Forrás:nemzeti.net
