Egyszerűen rossz kérdés
“Te hiszel Istenben?” – tette fel nekem a kérdést nemrég valaki. Azt
írtam neki, rossz kérdés. “Ugyan”, válaszolta. “Mi egyszerű emberek így
szoktunk kérdéseket feltenni.”
Az egyszerű emberekre való hivatkozásról mindig egy régi fizikatanárom
jut az eszembe. Nem akarok sértő lenni, tehát senki ne vegye sértésnek.
Ő ráadásul nem az egyszerű emberekről beszélt, hanem a józan paraszti
észről. Fizikus volt, mondom. Nos, mondta, a józan paraszti ész olyan,
mint egy józan paraszt.
Ha valaki szakállas, még nem biztos, hogy okos ember. Ha egy válasz
egyszerű, még nem biztos, hogy helytálló. Ha egy kérdés egyszerű, még
nem biztos, hogy jó kérdés. De mi a jó – megfelelő – kérdés? Az, amit
meg lehet válaszolni. Minél egyértelműbben lehet megválaszolni, annál
jobb kérdés. A “Te hiszel Istenben?” egyszerű kérdés. Ha azt mondom rá,
hogy “igen”, vagy hogy “nem”, a feltevője megnyugszik. Tudja, miről van
szó, fogja gondolni. Hitétől és habitusától függően fog rá reagálni.
Ennyiben marad, vagy tovább kérdezősködik. Hiszen valamiért feltette. Ha
hívő, és azt válaszolom, “igen”, vagy beéri ennyivel, végtére is
ugyanabban a csónakban evezünk, gondolja, vagy úgy folytatja a
kérdezősködést, hogy “akkor szerinted”, vagy “akkor te miért”. Ha nem
hívő, nem mond semmit. Legfeljebb azt, hogy “értem”, bár nem értheti.
Babonás vagyok, és kész. Ha azt válaszolom, “nem”, és olvasták az
írásaimat, mindketten értetlenkedni fognak. Jó, és ha nem olvasták?
Akkor a hívő esetleg megpróbál megingatni, a nem hívő pedig a keblére ölel.
Hadd idézzem, mit mondott Robert Oppenheimer az elektronról. Nem
Istenről, hanem egy részecskéről. Már idéztem, de úgy tűnik, nem
elégszer. “Ha például azt kérdezzük, hogy egy elektron ugyanazon a
helyen marad-.e, akkor azt kell felelnünk, hogy ‘nem’. Ha azt kérdezzük,
vajon változtatja-e a helyét az elektron az időben, akkor ismét azt kell
felelnünk, hogy ‘nem’. Ha azt kérdezzük, hogy az elektron nyugalomban
van-e, azt kell válaszolnunk, hogy ‘nincs’. Ha azt kérdezzük, hogy
mozog-e az elektron, akkor a válasz megint csak az, hogy ‘nem’.”
Tegye fel az idézett kérdések bármelyikét, kedves Olvasó. Megkapja a
válaszát, látszólag egyértelműen. Megkapja? Meg lehetett válaszolni?
Pedig mint egyszerű ember, megnyugodott bele. Ha ez a cél, akkor rendben
is vagyunk. Ideig-óráig, ameddig fel nem teszünk egy előzővel ellentétes
kérdést, és ugyanazt a választ nem kapjuk. Vagy semmiféle választ nem
kapunk. Vagy bármifélét. A dalai láma most ismét hangosan felkuncogna.
“Ezek szerint az >Egyetemességek-Egyetemességé<-nek örök voltát
felételezni: alaptévedés. Az >Egyetemességek-Egyetemességé<-nek a
nem-örök voltát felételezni: alaptévedés. Az
>Egyetemességek-Egyetemességé<-nek az egyszerre-együttesen örök és
nem-örök voltát felételezni: alaptévedés. Az
>Egyetemességek-Egyetemességé<-nek sem nem örök, sem nem nem-örök
voltát együttesen felételezni: alaptévedés, – és így tovább.
A Világ teremtett voltát feltételezni: alaptévedés. A Világ
nem-teremtett voltát feltételezni: alaptévedés. A Világ teremtett és
nem-teremtett voltát – egyszerre és együttesen – feltételezni:
alaptévedés. világ sem nem teremtett, sem nem nem-teremtett voltát
együttesen feltételezni: alaptévedés, – és így tovább.” (László András)
Jó kérdés, kedves Olvasó?
Az az egyszerű kérdés, hogy “Te hiszel Istenben?” mindössze három
tisztáznivalót tartalmaz: “én”, “hit”, “Isten”. Hogy e három fogalom
mennyire egzakt, ugye, nem lesz vitatéma? Talán az sem, mennyi könyvet
írtak róluk külön-külön is. Mennyit gondolkoztak róluk külön-külön.
Erről szól az emberi szellem egész története. De oké, rendben van, az
egyszerű ember feltette. Azt válaszolom, hogy “igen”. Ez úgy
értelmezendő, hogy azzal azonosítva magam, akit e pillanatban saját
magamként értelmezek, bízom abban, akit a mindenható abszolútummal
azonosítok. Nade, nade, hápog az egyszerű ember. Hogy is van ez? Ez úgy
van, hogy én, Gaál Péter, egy esendő személy a sok közül, feltételezem
az omnipotens Isten létét, és kezébe rakom le sorsomat. Nade miért? Nade
azért, mert különben nem IstenBEN hinnék, hanem IstenT hinném. Én úgy
értettem, mondja az egyszerű ember. Arra voltam kíváncsi, szerinted
van-e Isten? Akkor ezt kellett volna kérdezni. De te tudtad, hogy ezt
kérdezem! Nem tudtam. Nem ezt kérdezted. Azt kérdezted, hogy ÉN hogyan
viszonyulok ahhoz, akit TE Istennek nevezel. Ha Istenről kérdezel, és
Istenről válaszolok, akkor a “van, vagy nincs” értelmezhetetlen. Persze
Isten is, de az már csak hab a tortán.
Válaszolhatok én mindenféle blődséget, csak, hogy a kedves Olvasó
elégedett legyen. Végtére Winnetouval is úgy kell beszélni, hogy “vékony
fehér bőr, amire odavarázsolom a lelked”, nem úgy, hogy “lerajzollak egy
papírra”. És akkor ugyanazt értjük alatta. Nincs több disputa. Nem kell
ehhez hasonló cikkeket írnom.
Csak hát az a baj, hogy ez nem olyan. Isten nem egy darab papír. Annyira
nem az, amennyire a világ sem teremtett, vagy az elektron sem mozog.
Isten nem lehet úgy, mint egy asztal. Sartre, ezt is idéztem már. Ha azt
mondjuk, hogy a teremtmények valamik, Istent semminek kell neveznünk. Ez
meg Eckhart mester, dettó. Szeretek ismételgetni. Vagy nem.
Isten mindenki legszemélyesebb ügye. Hiába beszél róla, az már nem az.
Én például bármiről szívesen beszélek, amiről tudok. Ez sem tabutéma.
Nincsenek titkaim. Megint azok a fránya definíciók: vannak. Amiről nem
tudok beszélni, az a titok. Erről akkor sem tudnék, ha akarnék, és nem
volna eleve értelmetlen.
“Áldjon meg téged az ÉN Istenem.” “A MAGYAROK Istenére esküszünk.” És
így tovább. Az egyszerű nyelv okosabb, mint az egyszerű ember. De azt is
az egyszerű ember csinálta! Hát nem. Az saját magát csinálta, a
kommunikáló-nyelvművelő csak konstatált. Egyszerűen nem lehetett másként
mondani. Nem LEHET.
Édes Olvasó. Hiszek Istenben. Hiszek egy Hazában. Hiszek Magyarország
feltámadásában. Így rendben vagyunk? Persze mondhattam volna azt is,
hogy Prpjtylzkcsnr. Úgy korrekt lett volna. De nekem a kérdezők lelki
nyugalma mindig az első.
2014. 12. 02.
Gaál Péter
Amennyiben fontosnak tartod oldalunk létét, és módodban áll, megköszönöm, ha támogatod munkámat havonta egy liter tej árának megfelelő, vagy tetszőleges összeggel. Erre az alábbi oldalon van lehetőséged: http://emberiseg.hu/emberiseg/featured-articles-2/ Köszönettel!
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
