Van „valami”, ami mélyen az Arktisz és az Antarktisz, vagyis az Északi-sark és a Déli-sark jégpáncélja alatt rejtőzik, és ha egyszer kiszabadul onnan, sosem látott katasztrófát okozhat. Katasztrófát, ami az egész emberiséget veszélyezteti…
Ez a „valami”: a metán. Az a gáz, amely a legerősebb az üvegházhatást kiváltó természetes gázok között, nyolcvanszor nagyobb az üvegházhatása, mint például a széndioxidnak, és miközben a globális éghajlatváltozásért aggódók alig figyelnek rá, sokkal nagyobb – hacsak nem végzetes – károkat okozhat a Földnek…
Kétszázmilliónyi évvel ezelőtt a fél világ kipusztult egy hatalmas metánkitörés miatt.
Az Alaszkai Egyetem Fairbanks Nemzetközi Északi-sarki Kutatóközpontja a napokban meghökkentő (és aggasztó) felfedezésről számolt be: a vártnál gyorsabban szivárog az óceáni talapzat alól az északi-sarki jégpáncél alatt lévő metán. Sőt: kétszer olyan gyorsan, mint ahogyan korábban előre jelezték. Az ok: a klímaváltozás, vagyis a légkör felmelegedése. Ráadásul a mélytengeri vízrétegek melegedését az óceáni áramlások átrendeződése is erősíti. A hőmérséklet emelkedése pedig felolvasztja az óceánok mélyén található fagyott halmazállapotú metánt.
(Ábra a metán (CH4) által előidézett terhelés szemléltetésére: 1 font metán 21 font széndioxidnak felel meg (forrás: EPA.gov)
Az Arktisz alatt ezer gigatonna, vagyis ezermilliárd tonna metángáz van, s az alaszkai egyetem kutatócsoportja szerint a kelet-szibériai sarki talapzat évek óta tizenhétmillió tonna metánt bocsát ki a légkörbe. (A tudósok becslései szerint hét évvel ezelőtt még „csak” évi ötszázezer tonna metán szivárgott innen a Föld légkörébe, ráadásul összesen, most viszont egyedül az Északi-sark jégpáncélja alól szabadul ki tizenhétmillió tonna!)
Az alaszkai egyetem kutatócsoportja egyébként vegyes: amerikai és orosz kutatók dolgoznak együtt. A most közölt tanulmány egyik vezető kutatója, az orosz Dr. Natalia Shakhova úgy nyilatkozott, hogy az északi-sarki óceáni talapzat ma már ugyanannyi metánt bocsát ki, mint a sarkvidéki tundra, amely az északi félteke egyik legnagyobb metánkibocsátója. A kutatók eredményei arra utalnak, hogy a jég alatti környezetek aktívak, és az ősi szervesanyag-készletet valószínűleg a jég alatti mikrobák alakítják metánná.
Mivel a jégpáncél olvadását s ezzel a metánkibocsátást nem lehet közvetlenül „leállítani”, ezért a tudósok arra koncentrálnak, hogyan is csökkenthető mindaz, ami a jégdzsungelek olvadásához hozzájárul; például a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kén, szénhidrogének) kibányászásának visszafogásával, vagy a nagy erejű földrengések következményeinek csökkentésével (már amennyiben ez lehetséges).
Az alábbi felvételen Katey Walter Anthony, a University of Alaska Fairbanks professzora szemlélteti, miért veszélyes a jégtakaró alá szorult metángáz:
A metánrobbanás miatt a Földet érő esetleges tragédia tanulmányozása nem újdonság. Öt évvel ezelőtt a Science című tudományos lap közölt világszerte feltűnést keltett tanulmányt arról, hogy kicsit több mint kétszázmillió évvel ezelőtt, amikor a Földön még csak egyetlen szuperkontinens (a Pangea) volt, miért is halt ki hirtelen az Élet ötven százaléka. Ez volt az úgynevezett Triász-kor végi nagy kihalás.
A tudósok először azt gondolták, hogy ennek oka mindenekelőtt intenzív vulkánkitörésekben keresendő. Ám Micha Ruhl, oxfordi tudós – kollégáival együtt – ősi növényi fosszíliákat vizsgálva és elemezve arra a következtetésre jutott, hogy röpke tíz-húszezer (!) év alatt legalább tizenkétezer gigatonna metán jutott az atmoszférába, s ez okozhatta az élet óriási mértékű pusztulását.
A jelek most is riasztóak, lehet hát tanulmányozni a történelmet.
Forrás: válasz.hu
Nemzeti InternetFigyelő
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
