Budapesten, a Keleti Károly utca Marczibányi tér felőli oldaláról azonnal rálátni a karakteres épületre, amely idén százéves. 1926. október 31-én Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek szentelte fel a Rákóczi-kollégium mellett épült, Árkay Aladár által tervezett templomot.
Az előző évben, 1925-ben rendelte el XI. Piusz pápa Krisztus Király ünnepét. A templom titulusa Krisztus Király lett, így ezen az ünnepnapon szentelték a kápolnát, melyet sokan csak Rákócziánumként ismernek. Felmerült, hogy talán ez volt az első Krisztus Király templom, de ez mára már vitatott. Az épület egyedisége azonban vitathatatlan, és az itteni közösség is élő. A templomot Fejérdy Péter Ybl-díjas építész, egyetemi tanár mutatta be nekünk.
Az épület főbejáratánál találkozunk. A jobb oldali oldalsó bejárat mellett az íves kerítésfalon olvashatunk a százéves templom érdekességeiről. Innen rálátni arra a koldusállásra is, melyet sokáig hajléktalanok laktak. Volt közöttük egy Sándor nevezetű is, így aztán Sándor-palotaként is emlegették ezt a kis esővédett zugot. „A halála után egy Isten báránya-dombormű került ide, Magyar Márta keramikus alkotása.”
Most nem a főbejáraton keresztül megyünk be a templomtérbe, hanem a jobb oldali kis kaputól induló, akadálymentesített bejáraton át. „A templombelső eredeti állapotában sötét volt. Az üvegablakok színes keresztúti stációk voltak, Leszkovszky György munkái, a falakat pedig, mint ahogyan a mennyezetet is, Rákóczi színei borították, sötétkék és vörös. A szentély a felülvilágító ablak és a fehérmárvány használata miatt a templomtérhez képest ragyogóan világos volt. A hétpilléres templomhajóból a tekintet a Krisztus királyságát megjelenítő aranyozott szentélymozaikra terelődött, amely fényben úszott” – ismerteti Fejérdy Péter az egykori állapotot.
Az építési szándék már az első világháború idején jelentkezett, és a tervek is hamar készen álltak. Többször gyűjtöttek pénzt az építkezésre, de az nemegyszer elinflálódott. Így aztán amikor 1924-ben újra rendelkezésre állt némi anyagi fedezet, Pokorny Emánuel a szomszédos Rákóczi-kollégium diákjaival nekiállt kiásni a templom alapját, amiről egy szép archív fotó is tanúskodik. A diákok kápolnáját eredetileg a kollégium és a gimnázium közötti területre tervezték, de már a két oktatási épület felépülésekor látszott, hogy szűk lesz a hely egy templomnak. Elhatározták, hogy megveszik a szomszéd telket, hiszen a diákkápolnában körülbelül négyszáz gyerek elhelyezésére volt szükség. Úgy tervezték, hogy a templomhajóban elférnek majd bő kétszázan, a többiek pedig az oldalhajókban és a karzatokon.
A templom építése tehát nagyrészt gyűjtésből valósult meg, és meg kell említeni, hogy Árkay Aladár is felajánlásként, díjazás nélkül végezte a munkáját. A városmajori egyházközséghez tartozott, feltehetően volt benne szívbéli jóság is, de egy jól menő építészdinasztia tagjaként megtehette, hogy nem kér pénzt a tervezésért és a művezetésért – magyarázza Péter.
1906-ban hozták haza Törökországból II. Rákóczi Ferenc földi maradványait, emiatt a Collegium Rákócziánum nevet vette föl az érseki kollégium. Maga a templom 1926-ban készült el, a Krisztus Király titulust ábrázoló szentélymozaik pedig valamivel később.
„A mozaik Nagy Sándor, a gödöllői művésztelep egyik kiemelkedő mestere tervei alapján Muranóban készült. A Pantokrátor, azaz uralkodó Krisztus ikonográfia szerint Jézusnak nem így kellene tartania a kezét. Érdekes módon a bal kezét a trónon nyugtatja, a jobb tenyerét pedig szelíden kinyitja, a sebét mutatva. Jobbról és balról angyalok nyújtják felé az uralom, a királyság szimbólumait, de ő nem ezeket fogadja, hanem a nyájának mutatja sebzett kezét. Talán azt üzeni ez, hogy királyságának a sebek a címerei.”
A szentélyben kétoldalt cementlapokra festett freskók kaptak helyet, amelyek a templomhajóból nem látszanak. „Smigelschi Oktáv az alkotójuk. Az ő találmánya volt, hogy előre gyártott elemekből készítette el a freskót, amiket puzzle-szerűen raktak össze a helyszínen, és úgy rögzítettek a falhoz. Jól láthatók a darabok kontúrjai. Smigelschi írt egy kezelési útmutatót is, amelyben elmagyarázta, hogyan kell kezelni a cementfreskóját ötven év múlva, hogy az az idők végezetéig szépen ragyogjon. Ritka ez a fajta gondoskodás, előrelátás. Az egyik térdeplő barátnak a keze az idők során megsérült és kipottyant, ezt Magyar Márta keramikus pótolta.” Az egyik cementfreskó Szent Imre herceg és István király pannonhalmi látogatását ábrázolja. A túloldalon a másik a Rákócziánum névadóját, II. Rákóczi Ferencet mutatja egy térdeplőn, éppen szentségi áldást kap.
„A látszat ellenére ez a korszak már a vasbetoné volt. A templomhajó boglyaívei nem téglából falazottak, hanem betonból vannak, mint ahogyan a pillérek is. A templom külső falait téglából rakták” – teszi hozzá Fejérdy Péter. – A hajó mennyezete geometrikus mintázatú. A háború alatt elpusztult üvegablakok helyét bedeszkázták, közepükön kis nyílások voltak, melyekben Andor Lóránd pauszra készített stációit helyezték el. A hetvenes években, amikor új üvegablakok készültek, újrafestették a templomot, világosabb színekkel. Az eredeti díszítőfestés nagyobb felületen az orgonaépítményen belül maradt meg sértetlenül. Az elcsatolt városok címerei már eredetileg is a falakra kerültek, ezeket a hetvenes években körbefestették a világos festéssel. Trianon után központi téma volt a veszteség, a címerek az összetartozást fejezik ki. A templom kifestője, Szilágyi János tervezte a mostani üvegablakokat, melyeket a feleségétől, Báthory Júlia üvegművésztől tanult technikával készített el. Az ablakok a közösséghez tartozók, köztük az akkori templomigazgató, Kaplonyi István adományaiból valósultak meg.
1988-ban megtörtént a liturgikus tér átalakítása a II. Vatikáni Zsinat szellemének megfelelően. Dankó Iván atya korábban egy íróasztalt helyezett a szentélyrekesztő rács ajtajába, az volt a szembemiséző oltár. Végül aztán Becker Gábor és Greskovits Klára építészek tervei alapján kisebb bontásokkal, a szentélyrekesztő eltávolításával és az első oszlopközből a padok hátrébb helyezésével létrehozták a mostani liturgikus teret.
„Sokan jártak ide misére a Marczibányi téri mozgássérült intézetből, a kerekesszékkel közlekedőket alkalmanként két keréken húztunk fel a főlépcsőn. Volt, akit ez tartott vissza attól, hogy idejöjjön misére, ezért az egykori tömör kerítés megbontásával kialakítottunk egy akadálymentes bejáratot. A templom falán érdekes módon volt egy vakablak, csak a forma kedvéért. Gyakorlatilag ezt a vakablakot kellett ajtóvá alakítani ahhoz, hogy akadálymentesen be lehessen jutni a templomba. Előfordul, hogy építészként nem tudjuk, miért csinálunk valamit, s aztán később egyszer csak hasznossá válik, értelmet nyer a dolog. A másik tanulság számomra az, hogy egy épületben meg kell találni azokat a lehetőségeket, amik mindig is ott voltak. Sokáig ugyanis a másik oldalon szerettük volna létrehozni ezt az ajtót. Ez a szép élmény fűz minket az akadálymentes bejárathoz, amely a mai napig használatban van.”
A legutolsó nagy átalakítás akkor történt, amikor a Rákóczi-gimnázium felújítása miatt nagyon komoly bontást terveztek. Az egykori egyházi kollégium és a diákkápolna közötti átkötő folyosó a második világháború utántól már nem működött, de ott maradt befalazva.
„A gimnázium építészei, Keller Ferenc, Sólyom Benedek és Cságoly Ferenc felajánlották, hogy választhat a közösség: vagy lebontják az átjárót, és ugyanúgy visszaépítik a történelmi emlék megőrzésének szándékával, vagy pedig a pénzt, amit a visszaépítésre fordítanának, felhasználhatjuk más célra is. Némi tanakodás után a közösség úgy döntött, hogy a sekrestye nagyon szűkös előterét bővítsük egy kicsit nagyobb előkészületi térré, az akadálymentes bejárat mellett pedig alakítsunk ki egy akadálymentes vécét.” Az új előtérbe Baróthy Anna üvegablaka került, az építészeti terveket Fejérdy Péter és Bujdosó Ildikó készítették. „Az építkezés statikusa Martos Tamás volt, aki figyelt arra, hogy ez egy duzzadó agyagon álló templom, ami állandóan mozog. A toldást úgy tudta hozzáilleszteni, hogy az új és a régi rész között sehol nincs repedés, pedig már huszonkét éve, hogy elkészült. Ez volt az eddigi utolsó nagy beavatkozás a templom épületének történetében.”
A Krisztus Király templomban sokféle stílus keveredik. „Fölismerhetők Árkaynak az orientalista jellegzetességei például a szenteltvíztartó szamárhátíves motívumában, és Lechner Ödön iránti szeretete is a „habos” diadalív-motívumban. A templombelső kicsit erdélyi, kicsit népi a boglyaívek miatt, de szecessziós is – ez utóbbi stílus Árkaynak a fasori református templomában érhető tetten leginkább. Amikor idegenek lépnek be a Krisztus Király templomba, gyakran mondják: református vagyok, de otthon érzem magam. Azért van ez, mert a mennyezet a kazettás mennyezetek világát idézi. Nem egységes a templom stílusa, de olyan minőséget képvisel, amelyben ez a sok hangon beszélés harmonikus összhangzattá válik.”
A városmajori Jézus Szíve-kistemplom, amely szintén Árkay munkája, már 1922–1923-ban megépült. Feltehetően annak a sikere is közrejátszott abban, hogy őt kérték fel a Keleti Károly utcai templom tervezésére. A legutolsó részletig megtervezett mindent, a lámpákat, a kilincseket és a padokat is. „A pénz nem állt rendelkezésre számolatlanul, de olyan teret látunk, amely arról vall, hogy az építész figyelme a díszítőművészeti részletekig mindenre kiterjedt. Ez csodálatos erény. Ilyen gondosan csak szívszerelemből lehet megépíteni egy templomot, akkor, ha az szinte az építész édes gyermeke, a szíve közepe” – teszi hozzá Fejérdy Péter, aki maga is több templomot épített már.
A templomban egy Angster-orgona található. „A kántori szolgálatot évtizedeken keresztül a Spányi család végezte itt, Miklós időközben világhírű csembalóművésszé nőtte ki magát. Ő és egy orgonista barátja, Szabó Tóni alakították át az eredetileg inkább romantikus művek játszására alkalmas orgonát úgy, hogy barokk zeneműveket is jól meg lehessen szólaltatni rajta. A Bach-hívők azt mondják, hogy az orgona közelebb áll a barokk mester világához.” A bal oldali karzaton van az érseki gimnázium múzeuma, ahonnan időről időre relikviák kerülnek elő: például IV. Károly király aláírásával egy üzenet arról, hogy támogatja a templom építését.
A harangjáték, amely a szentmisék után szólal meg a toronyban, a múlt század harmincas éveiben készült, a világháborúban azonban megsérült. A kétezres évek elején a közösség úgy döntött, hogy a fellelhető romokból újjáépítteti a fabábus zenélő szerkezetet. A festett figurák két kisajtón keresztül lépnek ki a toronyból. Diákokat ábrázoló bábuk vezetik a sort, két irányba indulnak két sínpályán, s magyar szentek, egy felvidéki vértanú szent és egy boldoggá avatott pálos szerzetes figurája követi őket. Meg kell említenünk még Szöllőssy Enikő szobrászt és éremművészt is, aki a megindítóan drámai keresztutat és az oltár melletti feszületet készítette.
A templomnak az 1948-as államosításkor megszűnt a diákkápolna funkciója. Az egykori tanárok továbbra is a templom mögötti két házban laktak, a Rét utca 3. szám alatt és a templomhoz tartozó kis házban. A hetvenes évek közepéig elég visszafogott, csendes volt itt az élet, ám amikor Dankó Iván atyát idehelyezték, beindult egy új generációs hullám: fiatal családok döntöttek úgy, hogy ez lesz az ő templomuk. Máig ők adják a közösség magját.
Fotó: Fábián Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. november 22-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »


