A csend szabadsága

A csend szabadsága

A minap nyílt meg Herman László Csendélet című tárlata a kassai MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában. Pősze Attila zenei bevezetője után Kovács Ágnes programigazgató mondott köszöntőt. A kiállító művész a szlovéniai Lendváról érkezett. 2022 áprilisának végén már bemutatkozott Kassán, akkor azonban egészen más jellegű alkotásokat hozott magával.

A mostani tárlatot Kepe Kocon Lili, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet munkatársa, Herman régi ismerőse és barátja, alkotói pályájának figyelmes elemzője mutatta be.

A megszokott közönség (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Kepe Kocon azzal kezdte beszédét, hogy a Muravidék kis magyar közösségéből érkezett, amelyet sok száz kilométer választ el a Felvidéktől, mégis évtizedes, szoros szálak fűzik össze a két közösséget.

Említette, hogy a kilencvenes években a kassai magyar társulat több alkalommal is fellépett Lendván. Majd Márait idézte, aki elválaszthatatlan maradt szülővárosától, annak szellemiségét és értékrendjét magával hordozta. A Füves könyvben azt írja: „A haza nemcsak föld és hegy.” Valóban, a szülőföld a határon túlra szorított magyar közösségek számára emlékeket, emberi kapcsolatokat, nyelvet, kultúrát és mindazt jelenti, amit magunkban őrzünk, ha távolra is kerülünk tőle.

Pősze Attila (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Nem véletlen, hogy Márai városában mutatkozik be egy olyan muravidéki magyar alkotó, akinek életében és művészi világában ugyancsak meghatározó a szülőföld. Herman ezúttal a Csendes élet című ciklusát hozta el Kassára.

Mivel a művészt hosszú évtizedek óta ismeri, szakmai kapcsolatuk időközben barátsággá nemesedett. Ezért nem kívülállóként, távolságtartással beszél róla, hanem olyan emberként, aki régóta kíséri és figyelmesen követi alkotói útját.

A művész a muravidéki Felsőlakosban született, élete nagyobb részét azonban Laibachban, a mai Ljubljanában töltötte. Szülőföldjétől mégsem szakadt el. A táj, az anyanyelv és a kisebbségi lét mindennapjai mélyen beépültek személyiségébe és művészetébe. Korábbi festészete nehéz kérdéseket vetett fel: az identitásról, a hazátlanságról, az asszimilációról, az ember világban elfoglalt helyéről, a hovatartozás jelentéséről és arról, hogyan őrizhetjük meg önmagunkat a folyton változó környezetben.

Egy kis vita (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Hírdetés

Festészetének különböző korszakai gyakran szegeztek nehéz kérdéseket a nézőknek. Ezek mind személyesen megélt tapasztalatokból táplálkoztak. „Festészetében sokáig ott munkált a keresés nyugtalansága, a feszültség, a válaszok utáni vágy.” Most pedig a Csendes élet festményei előtt állunk.

Ez már egy másik világ: derűsebb, szemlélődőbb. A mindennapok egyszerű tárgyai kerülnek a középpontba. Edények, gyümölcsök, virágok, amelyek mellett anélkül haladunk el, hogy felfigyelnénk rájuk.

Hosszú alkotói út vezetett odáig, hogy a legegyszerűbb dolgokban is képes felismerni a teljességet. A tál, a gyümölcs és a virág új életre kel. A formák között ritmus alakul ki, a színek párbeszédbe elegyednek, mi pedig újra megtanulunk elmélyülten figyelni és belsőleg elcsendesedni. A csend azonban nem üresség. A korábbi alkotások kérdései átalakultak, és válaszokra találtak. A változások ellenére valami állandó született: a hűség, amelyhez hitelesen hozzátartozik a változás szabadsága. Ez a Csendes élet a múlt természetes folytatása.

Kívánság körhinta (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

Ez számára nem a világtól való visszavonulást jelenti, hanem egy újfajta művészi szabadság megnyilvánulását, amelyben már nem kell magyarázni vagy bizonyítani. Elegendő a szín, a forma, a fény és a szerkezet egymáshoz való viszonya. Ekkor maga a festészet válik a központi mondanivalóvá.

Ahogy Márai magával vitte Kassát, úgy hordozza magával Herman a Muravidéket. A szülőföldhöz való hűség és a világra való nyitottság egymást gazdagíthatják. Kepe Kocon Lili azt kívánta a kassai közönségnek, hogy ezekben az alkotásokban ne csak a művészt ismerjék meg, hanem valamit önmagukból is.

Lakosi csendes élet (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

E csendéletek előtt állva nem a csend a legfontosabb, hanem a szabadság, amellyel megszülettek.

Herman László képei egyedi technikával készülnek. Első pillantásra kerámiának tűnnek, valójában azonban színes üvegekből születnek. Belső csillogást és nyugalmat, ünnepi tartást árasztanak.

Ikrek t (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)

A kiállítás december 8-ig tekinthető meg.

Balassa Zoltán/Felvidék.ma


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »