A HÉT VERSE – Ady Endre: Istenhez hanyatló árnyék

Ady Endre születésének évfordulójához kapcsolódva a költő egyik gyönyörű, Isten és a hit után vágyakozó versét olvassuk.

ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK

„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem,
és ide s tova hányattatom, mint a sáska.”

Zsoltárok könyve 109.

Akaratomból is kihullassz,
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fullaszt.

Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.

Hírdetés

Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghalok szent Szined előtt
S akarom, hogy hited akarjam.

Megűzeték s nem nyugszom addig,
Míg hitedet meg nem nyerem.
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.

S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb:
Nem szabad hinni senki másba.

 

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »