Nem tartja valószínűnek Torghelle Sándor, hogy a Liverpool ebben az idényben visszatérjen az angol labdarúgó-bajnokság élére. A korábbi angliai légiós és válogatott csatár az InfoRádióban a Nemzetek Ligája őszi tapaszatalairól is beszélt.
Hogyan értékeli a magyar labdarúgó-válogatott szereplését a Nemzetek Ligájában? A B divíziós kvartettben Észak-Írország mögött, Ukrajna és Grúzia előtt végzett Marco Rossi csapata.
A minimális célunkat elértük, az első két hely egyikén végeztünk, ami azt jelenti, hogy a második kalapból fognak húzni minket az Eb-selejtezőre, ez volt a legeslegfontosabb. Hogy most nem jutottunk fel közvetlenül az A divízióba, nem egy óriási nagy tragédia. Azért is mondom ezt, mert megvan a lehetőségünk arra márciusban, hogy play-offon keresztül oda tudjunk kerülni. Nem vagyok elájulva, de azért rossznak ezt a teljesítményt nem lehet ítélni.
Nehezen lendült bele a Nemzetek Ligája-sorozatba ősszel a magyar válogatott, de aztán meggyőzőbben teljesített, noha nem végig magas színvonalon. Mennyire érződik Marco Rossi munkája? Egyáltalán az, hogy például az ősz elején az első összetartások után még nem jöttek az eredmények, majd jobban játszott a csapat, az mennyire a szakmai stáb érdeme, és mennyire természetes, ahogy összeszokik egy csapat egy ilyen furcsább időszakban, mint amilyen az a négy meccses blokk volt?
Nagyon-nagyon kellemetlen volt Marco Rossi számára, hogy mindig volt valamilyen sérülés, vagy Varga Barnabás nem volt, vagy Sallai Roland, a támadójátékunk nem volt a legtökéletesebb, úgyhogy mindig kereste a csapatát. Azt is el lehet mondani Rossiról, hogy neki van egy elképzelése; ha megnézzük Magyarországon, amikor edzői karriert csinált a Honvédnál, akkor öt védővel játszott, a válogatottnál is öt védővel kezdett, aztán most már rendszerváltás van, átálltak négy védőre. Egy ideig eltart, míg a játékosok megszokják, hogyan is kell ebben az új rendszerben játszani. Nem mondanám azt, hogy egyszerű volt Rossinak ez a történet, de amit ő elképzel és meg akar valósítani, azt összességében megvalósítja. De mint mondtam, elájulva nincsenek a szurkolók, nem is lehetünk. Menni kell tovább, és az előttünk álló feladatokra kell koncentrálni, még ha ez sablonválasznak is tűnik. Több mint 20 évig voltam én is aktív játékos, az, hogy most mi volt tegnap, tegnapelőtt, az nem fog előre vinni minket.
Varga Barnabást nagyon nehéz pótolni csatárposzton, és előtte még azért lehetnek jó évek, de fiatalabb már ő sem lesz. Látja-e, hogy ki lehet az a csatár, aki az ő helyén magas színvonalú teljesítményt tud majd nyújtani?
Nagyon-nagyon nehéz lesz Rossinak ezt a problémát megoldania. Jelen pillanatban sajnos nincsen olyan kimondottan 9-es típusú játékosunk, aki ha Varga Barnabás nincs, akkor őt fogják betenni a helyére. Úgyhogy van probléma. Ugye ezért is volt az, hogy két csatárral is próbáltunk játszani a hiányában, két elmozgó játékossal. Bízom benne, hogy azért egy-két éve még lesz. Utánpótlásban van egy-két ígéretes tehetség, nem az U21-ben, még lejjebb lévő korosztályban, akire lehet majd később számítani, de azért nem mondok nevet, mert ugye nagyon sok minden befolyásolja egy 17-18-19 éves játékosnál, hogy hova fog kifutni a karrierje. Megvan a lehetőségük, a tehetségük, de hogy ők lesznek-e a megoldás, az majd a jövő zenéje, de biztos, hogy egy komoly feladata lesz az egész magyar labdarúgásnak, hogy a csúcsék posztjára megoldás legyen.
Szoboszlai Dominik kulcsfontosságú szerepet játszott, ahogy gyakorlatilag mindig, úgy, hogy nem volt tökéletes állapotban. Ebből persze Liverpoolban még lehet baja… Mennyire nehéz menedzselni azt, hogy mások a klub, illetve a válogatott érdekek, túl azon, hogy mindenki azt szeretné, hogy a játékos egészséges legyen és jól teljesítsen?
Egyértelmű: amikor válogatottban van a játékos, az az érdeke, hogy a válogatottban jó teljesítményt nyújtson. Szoboszlai Dominik azt tudja mondani, hogy ő mindent megtett, szerintem az rendben is van, amit ő az elmúlt időszakban letett az asztalra. Természetesen mindig nehéz a válogatott és a klubcsapat közötti kommunikáció ebben a kérdésben. A legeslegfontosabb: mindig a játékos dönt. Én is voltam olyan helyzetben, hogy sérült voltam, volt, hogy nem vállaltam el a játékot, de volt, hogy igen, mert akartam a válogatottban játszani. Amikor a klub azt mondta, hogy „ne”, akkor ott maradtam a klubban, de a végső szó mindig a játékosé. Persze a játékosnak van lehetősége bebújni a szakemberek, az edző, a sportorvosok mögé, de ha én akarok játszani, akkor játszom, ha nem akarok játszani, akkor természetesen tudom azt mondani, hogy sérült vagyok. Nagyon vékony jég. Van egy-két olyan ismerősöm, aki sérülten elmegy a válogatottba, játszik, és utána visszakerül a csapatba és kimarad a kezdőből.
Az lenne a megnyugtató, ha a Manchester United ellen vasárnap pályára lépne?
Ha Szoboszlai Dominikot nézzük, akkor szerintem ott lesz a kezdőcsapatban. Van egy olyan belső tűz benne, ami eleve idáig el is tudta őt vinni. És szerintem a későbbiekben is benne marad, ezt nem lehet egyik percről a másikra kiölni, bármilyen kis sérülés van, tehát ő ott akar lenni majd a pályán. Ha ténylegesen a lába engedi, akkor ott lesz. Nyújtson jó teljesítményt, ez a legeslegfontosabb. A válogatottba pedig ha hazajön, akkor tudjuk őt a legeslegjobban használni, hogy a csapat a legeslegjobb legyen Szoboszlaival, mert ugye egy világsztár, egy olyan játékos, akire szükség van.
A Liverpool egyelőre távol van attól, hogy ismét bajnok legyen, bár kizárni nem lehet; az Arsenal, ha nem is szemet gyönyörködtető játékkal, de magabiztosan vezeti a Premier League-et, és úgy tűnik, hogy mögötte van nagyjából négy csapat, amely még az érmekért küzd, a Manchester City – ha nem kap akkora büntetést, hogy az számítson –, a Brighton, a Liverpool és a Chelsea. Hogyan látja, mennyit változhatnak az erőviszonyok?
Hát az Arsenal egységet mutat, de azt is hozzá kell tenni, hogy hosszú évek alatt jutottak el erre a szintre. Bajnokságot is tudtak nyerni. Lehet, hogy a Liverpool-szurkolók nem fognak ennek örülni, de én akkor is azt mondom, amit tavaly is, hogy az Arsenal a fő esélyese a Premier League megnyerésének, de ezt is nagyban befolyásolja, hogy a kulcsjátékosok egészségesek maradnak-e. Még a Chelsea-t is odatenném, amely jó irányba indult. A Liverpoolt egy kicsikét hátrébb sorolnám, de természetesen a labdarúgásban azt szokták mondani, hogy amíg nem fújják le a mérkőzést, addig minden megtörténhet.
Az interjút Farkas Dávid készítette.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »


