A Petőfit is megfestő Orlai Petrich Soma felújított oltárképét áldották meg a szatmári Mezőpetriben

A Szatmár megyei Mezőpetriben Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök mutatott be búcsúi szentmisét, amelynek kezdetén megáldotta a templom idén felújított, 150 éves főoltárképét. Az Orlai Petrich Soma által festett, Szent Erzsébetet ábrázoló alkotás az egyházközség híveinek adományaiból újult meg.

A szentmise kezdete előtt Jakkel Tamás mezőpetri plébános felidézte a főoltárkép történetét.

Az 1870-es évek elején tűz pusztította el a mezőpetri templomot és vele együtt az eredeti főoltárképet is. 1875-ben egy mezőfényi asszony, Brém Erzsébet, védőszentje iránti tiszteletből felajánlotta, hogy az új oltárkép költségeit teljes egészében ő fedezi. Brázay János akkori plébános megkereste Orlay Petrich Soma festőművészt (1822–1880), aki a korábbi oltárképet is alkotta. Elvállalta a megbízást, és 1876 augusztusára el is készült vele. Így született meg az új, amely 150 éves jubileumán megújulva fogadja a híveket.

A plébános megköszönte a hívek nagylelkűségét, hiszen a felújítás költségeit az egyházközség adományokból fedezte. Ezután arra kérte a főpásztort, hogy áldja meg a megújult főoltárképet. Schönberger Jenő püspök a szentmise elején megáldotta a vizet, majd szenteltvízzel meghintve megáldotta az egyházközség védőszentjét ábrázoló festményt, utána pedig a híveket.

Szentbeszédében a főpásztor azokról a szentekről szólt, akik észreveszik azokat, akik mellett mások közömbösen elmennek. Ilyen volt Árpád-házi Szent Erzsébet is. Királylányként a palota falai mögött élhetett volna, ő azonban kilépett onnan, és a rászorulók felé fordult. Nemcsak vagyonából adott: figyelmet és tiszteletet is ajándékozott az éhezőknek és a betegeknek. Életének titka az volt, hogy Krisztust nemcsak az imádságban találta meg, hanem a szenvedő emberben is.

Hírdetés

A püspök a nap szentírási olvasmányaira építette gondolatait. A Példabeszédek könyvének derék asszonya nyitott kézzel él, mert nyitott a szíve. Szent János apostol arra tanít, hogy ne szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal szeressünk. Az evangélium pedig az ellenségszeretetre és az irgalmasságra hív. Kiemelte, hogy szeretetünk könnyen válogatóssá válik: szívesebben segítünk annak, aki hálás nekünk, vagy aki közel áll hozzánk.

Az ígéret évének szellemében arra buzdította a híveket, hogy a búcsút lelki megállónak tekintsék. Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést: van-e hely a szegényeknek a közösségünkben, észrevesszük-e a magányosokat és a betegeket, tudunk-e úgy segíteni, hogy közben megőrizzük a másik ember méltóságát? Jézusnak az utolsó ítéletről mondott szavaira emlékeztetett: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Szent Erzsébet számára az oltár és a szegény ember ugyanannak a hitnek két elválaszthatatlan oldala volt.

Végül arra kérte a híveket, hogy Szent Erzsébet közbenjárására olyan szívet, szemet, fület és kezet kérjenek Istentől, amilyen az övé volt. A búcsú igazi gyümölcse ugyanis nem az ünnepi meghatottság, hanem a megújult hit és a szeretetben megújuló élet. Útravalóul azt ajánlotta, hogy a templomból kilépve mindenki határozza el: még aznap könnyít valakinek a terhén, meghallgat valakit, odafordul valakihez, reményt ad valakinek.

A szentmise végén megköszönte mindenki imáját és adományát, amellyel hozzájárultak az ünnep szépségéhez és a főoltárkép megújulásához. A felújított oltárkép a hit és az áldozatkészség jele: százötven év után is Szent Erzsébet példájára emlékezteti a mezőpetri híveket.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »