Székely János római katolikus püspök kapta az idei Halzl József-díjat

Székely János római katolikus püspök kapta az idei Halzl József-díjat

A magyar szórvány napján, november 15-én, Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián tartotta meg hagyományos Halzl József Emlékkonferenciáját és Díjátadóját a Rákóczi Szövetség. A rendezvényen a szervezet örökös, tiszteletbeli elnökére, a magyar nemzetpolitika meghatározó alakjára emlékeztek, aki 1990 és 2018 között vezette a Szövetséget, és akinek öröksége ma is meghatározza annak küldetését.

Halzl József 2020. november 13-án hunyt el, emléke előtt azóta minden évben emlékkonferenciával és díjátadóval tiszteleg a szervezet.

Az idei konferencia központi témája a Szórványoktatás a Kárpát-medencében: jövőképek aprófalvaktól a nagyvárosokig volt. A tanácskozáson többek között Bárdi Nándor, Papp Z. Attila és Vetési László tartott előadást.

A résztvevőket Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte. Az ünnepi díjátadón Orosz Örs felvidéki magyar közéleti szereplő, a Sine Metu polgári társulás elnöke mondott beszédet, a díjazottat pedig Kuzmányi István diakónus, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője méltatta.

A Halzl József-díjat idén Székely János római katolikus püspöknek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének ítélték oda a kereszténység szolgálatáért, a Rákóczi Szövetség ügyének támogatásáért és a roma közösségekért végzett munkájáért.

Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma

Csáky Csongor: Halzl József után út maradt

Csáky Csongor köszöntőjében Halzl Józsefet a magyar nemzetpolitika és magyarságpolitika egyik meghatározó alakjaként idézte fel, aki több mint három évtizeden keresztül formálta a Rákóczi Szövetség alapjait, stratégiáját, programjait és lelkületét. Kiemelte, hogy Halzl József mindig a fiatalokat kereste, mert tudta, hogy a nemzet jövőjét csak velük együtt lehet építeni.

Fontosnak tartotta, hogy a magyar fiatalok között minél több kapcsolat szülessen, közösséghez tartozzanak, és értékként tekintsenek anyanyelvükre és kultúrájukra. Különösen szívügyének tekintette a külhoni szülők megerősítését a magyar iskolaválasztásban.

Csáky személyes példaképeként beszélt róla, olyan emberként, aki egyszerre gondolkodott stratégiai távlatokban, és a legapróbb feladatok elvégzésétől sem riadt vissza. Úgy fogalmazott: Halzl József döntéseit, emberi kapcsolatait és munkáját az evangélium tanítása határozta meg.

A Rákóczi Szövetség elnöke az elmúlt évek emlékkonferenciáinak gyakorlati jelentőségét is hangsúlyozta. Mint elmondta, a külhoni magyar közösségek helyzetéről, kihívásairól és a lehetséges megoldásokról szóló tanácskozások szakmailag is hozzájárultak a magyar iskolaválasztási program továbbfejlesztéséhez. Ennek eredményeként fejlődhetett többek között a felvidéki és erdélyi szórványban működő iskolabuszhálózat, valamint a szülőföldön való boldogulást segítő programok digitalizációja. Az idei konferencia témájával kapcsolatban annak a reményének adott hangot, hogy az elhangzó gondolatok szintén hozzájárulnak a nemzetpolitikai célok megvalósításához.

Beszéde végén Halzl József örökségének továbbvitelére biztatta a jelenlévőket.

„Vannak emberek, akik után űr marad, és vannak, akik után út marad, amelyen tovább lehet és tovább kell menni. Halzl József után út maradt” – fogalmazott. Ez az út a magyar iskolákhoz, a magyar fiatalokhoz, a közösségekhez, az összetartozáshoz és a nemzet jövőjéhez vezet. Csáky Csongor szerint a jelenlévők felelőssége, hogy ezen az úton hittel, alázattal és kitartással haladjanak tovább.

Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma

Orosz Örs: A cselekvő és kitartó nemzetpolitika példája

Orosz Örs ünnepi beszédében Halzl József munkásságát a cselekvő és kitartó nemzetpolitika példájaként állította a jelenlévők elé. Felidézte, hogy Halzl József pontosan értette, milyen súlyos döntés a külhoni magyar családok számára az iskolaválasztás, és mennyit jelent, ha valaki személyesen áll melléjük, és megerősíti őket abban, hogy érdemes magyar iskolát választani. Ezt a szemléletet tükrözte a 2007-ben elindított beiskolázási program is, amelyben a gyermekek és szüleik személyes figyelmet, biztatást kapnak. Különösen nagy jelentősége van ennek azokban a kis falvakban, ahol néhány család döntésén múlhat, hogy szeptemberben elindulhat-e a magyar első osztály.

A szónok rámutatott: Halzl József nem csupán célokat fogalmazott meg, hanem mindig megkereste a megvalósításukhoz vezető utat és azokat az embereket, akik mellé tudtak állni egy-egy ügynek.

Az egyetemistákat például közös szabadidős programokon keresztül kapcsolta össze, a fiataloknak pedig olyan közösségi teret teremtett, ahol különböző nézetekkel és véleményekkel is helye volt az együtt gondolkodásnak. Orosz Örs szerint Jóska bácsi atyai gondoskodással fordult a fiatalok felé, ugyanakkor hagyta őket kérdezni, vitatkozni, és arra tanította őket, hogy a közösség érdekében képesek legyenek együtt cselekedni, az aktuálpolitikai különbségeken felülemelkedve.

Hírdetés

Külön kitért az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékének ápolására. Felidézte, Halzl József ötödéves műegyetemistaként maga is részese volt a forradalomnak, majd 1992-ben a Rákóczi Szövetséggel elindította a Gloria Victis rendezvénysorozatot. Ennek köszönhetően a határon túli magyar fiatalok is megismerhették a forradalom történelmi helyszíneit, és végigjárhatták a Műegyetemtől a Bem térig vezető fáklyás menet útját.

Orosz Örs személyes emlékként idézte fel, hogy 2009-ben, 24 éves egyetemistaként Halzl József bizalmának köszönhetően mondhatta el élete első nyilvános beszédét a Műegyetem aulájában, a határon túli magyar fiatalok képviseletében.

A díjazott püspökhöz fordulva kiemelte: Székely János szolgálatában is jelen van az a személyes odafordulás, amelyet Halzl József munkájában annyira nagyra értékeltek.

Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma

Kuzmányi István: A jó pásztor példája

Kuzmányi István méltatásában Székely János püspök szolgálatának középpontjába az emberek iránti személyes figyelmet és a közösségek iránti felelősséget állította. Felidézte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nemrég bemutatott, Igazságosabb és testvériesebb világot! című dokumentumát, amelynek megszületésében meghatározó szerepe volt a püspöknek. Egy különösen beszédes történetet is elmesélt: miután 2025 szeptemberében megválasztották a püspöki konferencia elnökévé, Székely János előbb egy fogyatékkal élőket gondozó intézménybe látogatott el, majd alig egy héttel később útnak indult a moldvai Pusztinára. Mintegy ezer kilométert autózott, hogy felkeresse azokat az idős embereket, akik már nem tudnak eljutni a templomba. Meghallgatta őket, megerősítette hitüket, majd szentmisét mutatott be a Szent István királyról elnevezett templomban. A méltató szerint ez a történet jól példázza, hogyan indul el a jó pásztor akár egyetlen bárányért is.

A püspök életútját ismertetve elmondta, hogy Székely János 1964-ben született Budapesten, négygyermekes családban.

Teológiai tanulmányait Esztergomban, Budapesten és Jeruzsálemben végezte, majd Rómában szerzett licenciátusi fokozatot a Pápai Biblikus Intézetben, doktori fokozatát pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte meg.

1991-ben szentelték pappá, 2007-ben az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett, 2017-ben pedig a Szombathelyi Egyházmegye megyéspüspökévé nevezték ki. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs bizottságának vezetőjeként, valamint korábbi szociális és társadalmi feladatköreiben is jelentős munkát végzett. A méltató József Attila Tél című versének sorait idézve – „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek” – úgy jellemezte a püspököt, mint aki képes tüzet gyújtani: olyat, amely melegít, világít és reményt ad.

Kuzmányi István kiemelte, hogy Székely János a magyar nemzetet egységben szemléli, és figyelme kiterjed a határokon innen és túl élő magyarokra, a roma közösségekre, valamint más nemzetiségek tagjaira is.

Különös szeretettel fordul a társadalom peremére szorult emberek felé, és kiemelt támogatója a Rákóczi Szövetség céljainak. Több alkalommal látogatott el a szervezet nyári táboraiba, ahol szentmisét mutatott be, az elmúlt nyáron például 900 középiskolás fiatalnak. A Szövetség roma közösségeket is megszólító beiskolázási programjának szintén támogatója. A méltató felidézte a csíksomlyói búcsúban elmondott gondolatát is, amely szerint a történelem viharait és az egyéni élet kihívásait akkor tudjuk kiállni, ha vannak testvéri kezek, amelyekbe kapaszkodhatunk,

és akkor tudunk igazán összekapaszkodni, ha mindannyian annak a kezébe kapaszkodunk, aki tenyerén tartja a világot.

Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma

Székely János: Az életadó szálakat kell erősítenünk

A díj átvétele után Székely János püspök a közösségeket és az emberi kapcsolatokat összetartó, életadó kötelékek fontosságáról beszélt. Úgy fogalmazott, hogy a gonosz ezeket a szálakat igyekszik elvágni: az első és legfontosabb az ember Teremtőhöz fűződő kapcsolata, ezt követik a család kötelékei, a szülőkhöz és nagyszülőkhöz való tartozás, majd a nemzethez, az anyaföldhöz, az anyanyelvhez, a kultúrához és az ősökhöz fűződő kapcsolat.

Kiemelte a saját föld jelentőségét is, felidézve azt a gondolatot, hogy a régi magyar parasztság egyik legnagyobb értéke az önállóságot biztosító földtulajdon volt.

Végül a közösségeket nevezte meg, azokat a helyeket, ahol az emberek együtt álmodják, tervezik és építik a jövőjüket. Háláját fejezte ki a Rákóczi Szövetségnek, amiért ezeket az életadó kötelékeket építi, erősíti és újítja meg.

Személyes emlékeit is megosztotta a hallgatósággal. Fiatal kispapként, huszonévesen jutott el először Erdélybe, ahová kerékpárral indultak Nagyváradtól. Magával vitt egy teljes magyar Bibliát is, amelyet egy nagyváradi református család édesapjának ajándékozott. Amikor a férfi meglátta a könyvet, és megkapta tőle, könnyekre fakadt – a püspök számára ez a pillanat megmutatta, mennyit jelenthet a magyar szó és a magyar Biblia. Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben egy idős ember vezette őket a magyar hírességek sírjaihoz, miközben verseket idézett és évszámokat sorolt fel, mintha tenyerében hordozná az egész magyar történelmet.

Székely János szerint ezek az élmények is megerősítették benne, hogy a nemzet legértékesebb részei gyakran a határokon túl élnek, ahol az emberek különös erővel kapaszkodnak múltjukba, hagyományaikba, hitükbe és anyanyelvükbe.

A püspök külön köszönetet mondott a Rákóczi Szövetségnek azért is, hogy küldetéséből a roma közösségeket sem hagyja ki. Hangsúlyozta, hogy a magyarországi lakosság jelentős részét alkotó roma emberek jövője elválaszthatatlan a magyarság jövőjétől: azon is múlik, képesek vagyunk-e egymást testvérként elfogadva, egymás jogait tiszteletben tartva és egymást segítve élni közös hazánkban.

Felidézte a romák magyar történelemben és szabadságküzdelmekben betöltött szerepét, az 1848–49-es szabadságharcban és az 1956-os forradalomban való részvételüket, valamint az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket, amikor a magyar közösség védelmére is kiálltak.

Péli Tamás roma festőművész gondolatát idézve úgy fogalmazott: a romák homlokán kettős aranypánt van, a magyar kultúra és a cigány identitás, amelyek nem egymás ellenében léteznek.

Egy csíksomlyói gyalogos zarándoklat történetét is elmesélte, amelyen roma gyermekek is részt vettek; egyikük a magyar zászlót kérte el, és attól kezdve a menet élén vitte azt. Székely János végül háláját fejezte ki a Rákóczi Szövetségnek azért a szolgálatért, amellyel a magyar közösségeket és a roma testvéreket egyaránt segíti, és ígéretet tett arra, hogy maga is minden tőle telhetőt megtesz e küldetés támogatásáért.

A Halzl József-díjat Őry Péter, a Rákóczi Szövetség Alapítványa kuratóriumának elnöke, Vathy Magdolna, Halzl József özvegye és Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke adta át Székely János püspöknek.

HE/Felvidék.ma


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »