Nem csak por és hamu – Szent László-ereklye kerülhetett elő két éve a mezőkövesdi plébánián

Nem csak por és hamu – Szent László-ereklye kerülhetett elő két éve a mezőkövesdi plébánián

A vizsgálatok szerint nagy valószínűséggel I. (Szent) László király földi maradványaihoz tartozik a mezőkövesdi plébánián előkerült lábszárcsonttöredék; az ereklyéről az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjában rendeztek kerekasztal-beszélgetést november 16-án, hétfőn Budapesten.

A természettudományos vizsgálatok eredményei alapján nagy valószínűséggel Szent László király földi maradványaihoz tartozik az a lábszárcsonttöredék, amely két éve a mezőkövesdi plébánián került elő. A kutatás eredményeit a Nem csak por és hamu. Egy elfelejtett Szent László-ereklye nyomában című kerekasztal-beszélgetésen ismertették.

A meghívott szakértők megvitatták az ismert Szent László-ereklyékhez kapcsolódó történeti kérdéseket, a király szentté avatásától sírjának feldúlásán át a csontmaradványok kalandos sorsáig.

Dinyési János helytörténész felidézte, hogy

Elmondta, hogy sikerült az ereklye útját is feltárni, így végül úgy tudták átadni vizsgálatra, hogy volt egy kormeghatározásuk, és volt egy viszonylag koherens történelmi hátterük is.

Solymosi László történész, az MTA rendes tagja I. László szentté avatásával kapcsolatban kiemelte: annak része az, hogy az eredeti sírból kiveszik a maradványokat, majd újra eltemetik egy díszesebb helyen. Az exhumálás tehát alkalmat adott arra, hogy ereklyéket vegyenek el az adott személytől – mutatott rá, hozzátéve: Szent László 1095-ben halt meg, majd 1192-ben volt a szentté avatása.

Kitért arra is, hogy

A beszélgetés résztvevője volt Hegedűs András, az Esztergomi Prímási Levéltár levéltárosa és Molnár Antal történész, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos tanácsadója, igazgatója is.

Hírdetés

A csont genetikai vizsgálatának menetéről és az eredmények értelmezéséről Borbély Noémi, az intézet munkatársa tartott előadást. Elmondta: a genetikai vizsgálatokat megelőzően szénizotópos kormeghatározást végeztek, amelynek eredménye megerősítette, hogy

A genetikai vizsgálatokat az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetben végezték el, a győri Szent László-fejereklye genetikai mintázatát alapul véve. Az eredmények szerint a csontból kinyert, gyenge megtartású és feltehetőleg szennyezett DNS-állomány a Szent László hermájában őrzött koponya örökítőanyagával azonos, vagy annak férfitestvére.

A visszaemlékezések szerint az ereklye az 1950-es évek elején került a gyöngyösi ferencesektől Mezőkövesdre, majd szinte teljesen feledésbe merült.

A plébánia a mezőkövesdi polgármesteri hivatallal közösen úgy döntött, hogy természettudományos módszerek segítségével is érdemes megvizsgálni a lábszárcsonttöredéket.

Az antropológiai vizsgálat alapján a csontmaradvány egy erőteljes csontozatú, középkorú férfitól származik.

A feltárt történeti előzmények és a természettudományos eredmények figyelembevételével nagy valószínűséggel kijelenthető tehát, hogy a Mezőkövesdről előkerült lábszárcsont a Váradon 1095-ben eltemetett Szent László király földi maradványaihoz tartozik.

A beszélgetést Mende Balázs Gusztáv, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet paleoantropológusa vezette. Elmondta, hogy

Forrás: MTI

Fotó: Balogh Zoltán/MTI

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »