Nemrégiben számoltam be róla, hogy a Kassai Polgári Kör október 27-én és 28-án nemzetközi konferenciát szervezett abból az alkalomból, hogy II. Rákóczi Ferenc 350 éve született és 120 éve temették társaival és rokonaival a kassai főszékesegyház altemplomába. Ennek keretében mutatták be PhDr. PaeDr. Uršula Ambrušová, PhD. a Kelet-szlovákiai Múzeum történésze háromnyelvű kiadványát, melynek címe: František II.Rákóczi, Posledná cesta kniežaťa – II.Rákóczi Ferenc, A fejedelem utolsó útja – Francis Rákóczi, The Earl’s Last Journey.
S itt rögtön elismeréssel kell szólni arról, hogy a fejedelem nevét helyesen írták. A szlovák írásmódnak a rákfenéje, hogy a magyar vezetéknevek esetében is alkalmazza nyelvének ritmikus törvényét, holott ebben az esetben nem illetékes, hiszen így ezek a nevek nem tartoznak a szlovák nyelv szabályainak hatókörébe. Hasonlóképen elismerésre méltó, hogy a dóm falfestményének készítője nevét, mely a fejedelem életútját ábrázolja, helyesen írták mindhárom nyelvi közegben. Dudits Andor keresztnevét is „lefordítják” néhanapján, holott ennek a névnek nincs szlovák megfelelője. Ahogy a Rezsőnek sem, s így Rudolfnak ferdítik. Pedig lenne ötletem. Ha a Dezső Dezider, akkor a Rezső Rezider, nem?
Ám inkább lapozgassunk a pazar kiállítású kötetben, mely minden elismerésünket megérdemli már csak azért is, mert a címénél ez a 222 oldalas kiadvány sokkal többen nyújt. Ugyanis az első fejezet a családdal, ősökkel és dinasztikus kapcsolatokkal foglalkozik. A második a fejedelem születését és gyermekkorát mutatja be. A harmadik ifjúkorát, tanulmányait és házasságát. A következő a felkelést, vagyis a szabadságharcot, a vezérlő fejedelemmé való választását. Az ötödik a pestist, a kurucok bukását és Rákóczi száműzetésbe vonulását ismerteti. A következő a számkivetés helyszíneit veszi sorra Franciaországban és az Oszmán Birodalomban, mely Rodostóban/Tekirdağban a fejedelem halálával zárult. A 8. fejezet az 1906-os kassai újratemetést ismerteti. Az utolsó, leghosszabb, 86 oldal a rodostói emlékház katalógusa. Voltaképpen ez a kötet a Kassára került fél emlékház ismertetője.
Amellett, hogy a legnagyobb elismeréssel kell szólnunk az ismertetett munkáról, a hibákra is fel kell hívnunk a figyelmet. A 30. oldalon két portré látható. I. Rákóczi Ferencé és Arquieni Maria Kazimiera (1641-1716) lengyel királynéé, aki III. Sobieski János (1629-1696) király felesége, nem Zrínyi Ilonáé (1949-17), ahogy sokáig hittük. A 47. oldalon Wibrandis Rosenblatt (1504-1564) svájci polgárasszony arcképe látható, ahogy ezt Szentmártoni Szabó Géza már 2000-ben kimutatta, nem Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyé. Már Zichy István az 1940-es évek elején megfontolandó tanulmányban bizonygatta, hogy a portré nem lehet a fejedelemasszonyé.
A 30. oldalon azt olvassuk: „II. Rákóczi Ferenc címere és annak gipszöntvénye”, holott a baloldali a Rákócziak családi címere, a jobboldali fejedelmi címere. Az utóbbi szívpajzsán (középütt) a Rákócziak címere, majd a mögötte levő címer négyelt pajzsának felső jobb (a címertanban fordítva vannak az oldalak!) részében az Árpádsávos magyar címer, alatta a kettős-kereszt hármashalmon. A másik oldalon felül a Nap és Hold (a székelyek szimbóluma), alatta a sas (a magyarok jelképe). Az utolsó negyedben a hét vár, mely a szászok jelképe. Tehát az egyik fele a pajzsnak Magyarországot jelképezi, a másik Erdélyt, melyet az említett három nemzet alkotta a korabeli felfogás szerint. Tehát a címer összességében azt mondja: Rákóczi Magyarország és Erdély fejedelme. Ezt támasztja alá a címerre helyezett (fejedelmi) korona is.
A 203. oldalon azt olvasom, hogy „II. Rákóczi Ferenc karosszékének gyönyörű másolatát Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke 2007. október 4-én, személyes ajándékként adományozta ünnepélyes keretek között a Kassai Kelet-szlovákiai Múzeumnak.” Nos, ez volt a terv, de… A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án erősítette meg a beneši dekrétumok érinthetetlenségét s ezért a magyar házelnök a széket átadta, de tiltakozásul az ünnepségen nem vett részt. Sokan vagyunk, akik még erre emlékszünk.
Nem világos számomra, hogy az angol szövegben minden magyarnak a keresztneve miért szlovákul szerepel. Ezt vajon mi indokolja? A könyv címében meg Francis II Rákóczi áll nagyon helyesen! Azután reszlovakizált volna!?
Az is furcsa, hogy Jozef Duchoň munkája, František II. Rákoczi (!) a jeho Košice c. munka kétszer (összesen hatszor) szerepel az irodalomjegyzékben (218. o.).
A munkácsi görög-katolikus püspökség koszorúja alatt a szlovák szövegben azt olvasom, hogy a Munkács megye koszorújáról van szó, holott olyan nem létezett! A magyar szövegben meg azt látom, hogy Bereg vármegye koszorúja lenne, úgy mint az angolban is! (161. o.) A koszorún olvasható felirat világosan fogalmaz: „Hű néped unokái: a munkácsi egyházmegye papjai és hívei”. A baloldali szalagon Firczák Gyula, munkácsi görög-katolikus püspök neve is szerepel, aki Fischer-Colbrie Ágoston kassai segédpüspökkel temette újra a fejedelmet társaival együtt.
A kassai Rodostói-házzal kapcsolatosan gyakorta bizonytalanságnak vagyunk a tanúi. Ugyanis azt szokás írni róla, hogy ez a törökországi épület másolata. Ez így szerepel ebben a kötetben is (171. o.). Holott ez egyáltalán nem így van! Rákóczi ebédlőházának egyik felét lebontották és Kassára szállították. A másik fele ott maradt. Majd az 1980-as években a kassai részt felmérték és Törökországban visszaépítették, ahogy erről régen egy restaurátor tájékoztatott, amikor Kassán járt.
Ezeknek a hibáknak a kijavítására van mód, mert a kötet 300 példányban jelent csak meg, az utánnyomás alkalmából kiiktathatók a tévedések, ahogy a 222. oldalon olvasható ”kiaás” helyett a következőkben majd kiadás szerepelhet mindhárom nyelvű szövegben.
A majdani javított kiadást mindenkinek a figyelmébe ajánlom!
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »


