November 14-én tartotta meg a Csemadok Szenci Területi Választmánya az 57. Szenczi Molnár Albert Napok zárórendezvényét. A rendezvénysorozat évtizedek óta állít emléket Szenc híres szülöttének, a zsoltárfordító, bibliajavító, nyelvésznek, aki a nehézségek ellenére hűen, odaadással szolgálta nemzetét egész életében.
A zárórendezvény a szenci Szent Miklós római katolikus templomban kezdődött, ahol Pammer Tamás káplán és Bohony Beáta Réte-Boldogfa-Szenc református lelkésze mondtak áldást. Igyekezzünk elfogadni és elfoglalni a helyünket a közösségünkben – mondta Pammer Tamás káplán, aki szerint alázattal kell szolgálnunk hitünket, élni életünket.
Bohony Beáta arról szólt, hogy életünk pillanataiban jó megállni Isten színe előtt az olyan ünnepeken is, mint a Szenczi Molnár Albert Napok zárórendezvénye. Amikor Szenczi Molnár Albert megállt, lefordította a zsoltárokat, amiért ma is hálásnak kell lennünk.
Istentisztelet Szenczi Molnár Albert emlékére (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Az Istentiszteleten a hívek közösen énekelték el a Kegyes szemmel nézz ránk édes Istenünk kezdetű katolikus éneket és az Itt van Isten köztünk: jertek Őt imádni kezdetű református éneket.
Az ünnepélyes rárórendezvény a Szenczi Molnár Albert Alapiskolában folytatódott, ahol Matus Mónika igazgató üdvözölte a vendégeket, majd felkérte e sorok szerzőjét, Neszméri Tündét, tolmácsolja Csáky Pál író gondolatait, amelyet a magyar nyelv napja kapcsán fogalmazott meg.
Ahogy az író fogalmazott:
„Legyünk büszkék nyelvünkre, legyünk büszkék magyarságunkra. Addig élnek magyarok szerte a világban, s itt, a mi településünkön is addig ég tovább a láng, amíg használjuk és műveljük anyanyelvünket. Adjon hozzá sok erőt a Teremtő!”
Matus Mónika (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A rendezvényen Korpás Éva és népi zenekara adott koncertet, a Szívdesszert című előadásban szerelemről szóló verseket és népdalokat adtak elő a művészek. A szerelmet körbejárták érzelmes és ironikus képekkel is a színpadon, a közönség szívébe szeretetet és lelkébe jókedvet csempésztek ezzel a zenészek és Korpás Éva.
A koncert után Böröndi Lajos író fogalmazta meg gondolatait. Szenczi Molnár Albert ma is itt van közöttünk mondta Böröndi Lajos:
„Molnár Albert ilyen nyomot hagyó ember volt, ma is az, holtában is, hiszen emlékezünk rá, mormoljuk zsoltárait, a fehérre meszelt templomok vastag falai visszhangozzák azokat. S az éneklőkben él tovább”.
Böröndi Lajos szerint Molnár vitte Szenc hírét a nagyvilágba, „tudjuk, fordításai, zsoltárai e táj nyelvét őrzik, a magyar irodalmi nyelvbe – amelynek kialakulása neki is köszönhető – ezt a tájszólást emelte be. A Károlyi Biblia javított kiadása és zsoltárfordításai egyre elevenebbé tették a magyar nyelvet, a latin mormolások után az Istenben reménykedők végre anyanyelvükön fordulhattak az Úrhoz. Megszűnt – az ő révén is – az a távolság, ami Isten és ember között húzódott évszázadok óta.”
Böröndi Lajos (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Böröndi Lajos gondolatait azzal zárta, Szenczi Molnár Albert él, Szenc él, „fusson el az idő, mint a patak vize, az 57 év törzsére rakódjanak további évgyűrűk. Az emlékezők változnak, Szenczi Molnár öröksége azonban romlatlanul ragyog az időben.”
A beszéd után az ünneplők az alapiskola aulájában lévő domborműnél emlékeztek tovább a város ismert szülöttére. Itt Matus Mónika emlékezett tovább Szenczi Molnár Albert nagyságára.
Az igazgató elmondta: „Szenczi Molnár Albert úttörő szerepet vállalt abban, hogy bebizonyítsa: a magyar nyelv semmivel sem alábbvaló a klasszikus vagy más európai nyelveknél, és alkalmas a legmagasabb szintű tudományos és irodalmi kifejezésre.” Ennek bizonyítékaként Matus Mónika idézte a Nova Gramatica Ungarica – Új magyar nyelvtan előszavának egyik mondatát. „Sokan azt hiszik az idegenek közül, hogy a magyar nyelv durva és szabálytalan; de akik mélyebben megismerik csodálják annak tisztaságát, bőségét és ékességét.” A magyar nyelv dallamosságát is dicsérte Szenczi Molnár Albert. A magyar verselésről és éneklés méltóságáról a Psalterium Ungaricum (Szent Dávid királynak és prófétának százötven zsoltári) című művében is szólt. Ez szerint: „megmutattam, hogy a mi magyar nyelvünk is oly hajlékony és ékes, hogy mindenféle mértékre és dallamra éppoly szépen zeng, mint a francia vagy a német.”
A megkoszorúzott dombormű (fotó: Vincze Csilla, szenc.sk)
Beszéde végén Matus Mónika kifejtette kérését is: „Szenczi Molnár Albert szülőföldje és anyanyelve iránt érzett elkötelezett szeretete vezéreljen minden szenci magyart közösségünkben.” Úgy legyen.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
