A mozgóképszínházakat, mikor a 20. század elején megnyitottak, a legelőkelőbb helyeknek szánták: drága szőnyegek a padlón, plüss borítású fotelek, elegáns belső terek. Ha egy adag pattogatott kukoricával szerettünk volna belépni, nagy eséllyel ki is kísértek volna minket – annál is inkább, mivel ez az utcai étel a szegényebbek csemegéje volt, ami csak koszt és rendetlenséget okozott volna a patinás épületben.
Hírdetés
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
