Milyen az emberi lélek rezdüléseire figyelő, kultúrát kedvelő, közéleti véleménycikket, illetve meséket író orvos? Pontosan meghatározni körülményes, de bizonyosan hasonlítható Pálmai Tamáshoz, a sepsiszentgyörgyi származású, ám évtizedek óta békési háziorvoshoz, akinek két legújabb meséskönyvét kedd este mutatták be a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban.
A tavaly megjelent Katica macija után két új gyermekkönyvét hozta el Sepsiszentgyörgyre Pálmai Tamás, lapunk külső munkatársa, a Békési levelek rovat szerzője. A Katica pacija és a Katica Lacija című igényes, illusztrációkkal gazdagon ellátott kötetekkel, a szerző világképével a megyei könyvtárban ismerkedhettek az érdeklődők, az orvos-íróval Farcádi Botond, lapunk főmunkatársa beszélgetett, énekelt verseket a Mácsafej zenekar adott elő.
A meséhez, a gyermekirodalomhoz való kötődése kapcsán Pálmai Tamás megjegyezte, ez a kapcsolat gyermekkorában gyökerezik, a magyar népmese ugyanis a szíve csücske volt, a mesék világa, a betű egy „életre belém ivódott”. Ő maga immár nagyapaként, unokáinak kezdett el meséket írni, miután visszalépett számos közéleti tevékenységétől, és nagyobb dicséretet elképzelni sem tudott, mint amikor a kicsik megjegyezték: „tata, jó mesét írtál”. Az első kötet után érezte, folytatnia kell, a harmadik már azért is született meg, magyarázta, mert ma az látható, a szülők tolják a babakocsit, és a kicsi kezében ott van a kütyü, azaz a telefon. Erről is szól a Katica Lacija, hogyan hálózzák be életünket ezek az eszközök, illetve hogy miként lehet ezektől menekülni. Első kötete a kicsiknek, második már a nagyobbaknak szól, a harmadikat pedig nagyon ajánlja szülőknek, nagyszülőknek is; ezekből a mesékből már visszaköszön közéleti cikkeinek hangvétele is, nevezetesen, hogy nem tud szó nélkül elmenni bizonyos történések mellett, viszonyulnia kell a látottakhoz, a tapasztaltakhoz.
Pálmai Tamás háziorvosként dolgozik egy 3500 fős békési körzetben, és mint fogalmazott, az a feladata, hogy az előtte álló egész embert lássa, „aki testből és lélekből áll, és mindkettővel kell foglalkoznom, ha meg akarom őt gyógyítani”. E szemléletmód, a holisztikus orvoslás segíthet választ találni a következő kérdésre is: hogyan tudjunk megmaradni embernek ebben a bolond, digitalizált világban? Közéleti szerepvállalását felidézve megjegyezte: miután belátta, hogy sem a világ, de még az ország dolgain sem tud változtatni, elhatározta, megpróbálja helyben, saját környezetében tenni a jót, bízni a „lokalitás, a helyiség értékeiben”. Lehet, hogy az egész világ őrült iramban, őrült irányba halad, de ha mi helyben megpróbálunk jól, lelkiismeretesen és empátiával cselekedni – hangsúlyozta Pálmai Tamás –, akkor talán mégsem fog összedőlni. E cselekvő, jobbító szándék éltetését, illetve azt, hogy a problémákról akár publicisztikában, akár mesében beszéljen, változatlanul kötelességének érzi, s a felvetésre, hogy van-e értelme mindennek, Madách Imre tragédiájából idézett: „Ember: küzdj és bízva bízzál!”
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
