A Manchester United vezetősége csütörtökön közölte Michael Carrickkel, hogy meneszti a menedzseri posztról. A klub azzal indokolta a döntést, hogy a 2026–2027-es idény „kiábrándító rajtja” után változásra van szükség az ambícióikhoz és a hagyományokhoz méltó eredmények eléréséhez. Carrick úgy távozott, hogy csapata tíz Premier League-mérkőzés után 18. helyen áll, mindössze nyolc ponttal és egyetlen bajnoki győzelemmel.
Carrick története ugyanakkor nem írható le egyszerűen sikertelen edzői periódusként. Januárban ideiglenes megoldásként érkezett Ruben Amorim menesztése után, és 17 bajnokin 12 győzelemmel, három döntetlennel és két vereséggel a harmadik helyre, valamint a Bajnokok Ligájába vezette a Unitedet. Ebben az időszakban a csapat 39 pontot gyűjtött, többet, mint bármely más Premier League-klub. Ez májusban 2028-ig szóló szerződést hozott a Vörös Ördögöket egykor játékosként is szolgáló legendás játékosnak.
A kulcskérdés ezért nem az, hogy Carrick „jó vagy rossz edző” volt-e, hanem az, hogy miért működött látványosan egy egyszerűbb, reaktívabb modell tavasszal, és miért omlott össze, amikor tartós játékelveket, nagyobb labdabirtoklási felelősséget és négy sorozatot kellett kezelni. A statisztikák szerint a tavaszi eredmények részben fenntarthatatlanul kedvező kimenetekből táplálkoztak: a Guardian Opta-adatokra hivatkozva azt írta, hogy United Carrick első 17 meccsén 12,7 ponttal felülteljesítette az „expected points” modelljét, nyolc győzelme pedig egyetlen gólos volt. Ősszel ezzel szemben egyszerre jelentkezett taktikai merevség, csökkenő intenzitás, védekezési bizonytalanság és a keretépítés strukturális hiányossága.
A menesztés után Mauricio Pochettino az első számú favorit az utódlásra. A Guardian szerint Pochettinóval keretmegállapodás született; a Sky Sports verbális egyezségről számolt be, és körülbelül 7 millió fontos, 10 millió dolláros kivásárlási záradékot említett, hogy az edző felbonthassa az amerikai szövetséggel kötött szerződését.
De érdemes visszatérni még Michael Carrich végül 22 mérkőzést magába foglaló edzői korszakára. (Ha úgy tetszik, második unitedos korszakára, hiszen 2021-ben nagyjából ilyen tájt, beugróként vezette már a csapatot.) Ruben Amorim 2026. január 5-i távozása után Darren Fletcher két mérkőzésen irányította a Unitedet, majd január 13-án Carricket nevezték ki az idény végéig. A klub egyszerre tárgyalt vele és Ole Gunnar Solskjærrel, de Carrick mellett döntött; szakmai stábjába Steve Holland, Jonathan Woodgate, Jonny Evans, Travis Binnion és Craig Mawson került.
Az indulás parádés volt. Első mérkőzésén a United 2–0-ra verte a Manchester Cityt, majd jött többek között az Arsenal, a Fulham és a Tottenham elleni győzelem. Gary Neville a City elleni produkciót a Sky Sportsnak „bármely United-korszak egyik legjobb teljesítményének” nevezte. United Carrick érkezésekor hetedik volt, az idény végén harmadikként végzett 71 ponttal és +19-es teljes szezonbeli gólkülönbséggel. Carrick saját 17 bajnokiján a mérleg 12–3–2, a gólkülönbség pedig 33–18, azaz +15 lett.
A fordulat legfontosabb taktikai eleme Amorim háromvédős rendszerének elhagyása volt. Carrick visszatért a 4–2–3–1-hez, Bruno Fernandest pedig visszavitte a tízes pozícióba. Ez illeszkedett ahhoz, amit korábban Middlesbrough-nál is alkalmazott: a Sky elemzése szerint csapatai ott gyakran kombinálták a türelmes labdakihozatalt, az agresszív pressinget, a gyors átmeneteket és a hosszabb irányváltásokat.
A siker azonban nem kizárólag új taktikai rendszerből fakadt. Carrick csapata különösen hatékony volt olyan ellenfelekkel szemben, amelyek birtokolni akarták a labdát. A United Carrick első mérkőzésén 32 százalékos labdabirtoklással verte a Cityt, és Liverpool, Chelsea, illetve Arsenal ellen is kevesebb mint 45 százaléka volt nála a labda. A minta világos volt: zártabb szerkezet, a területek védelme, majd gyors támadás a megnyíló zónákban.
Május 22-én a klub 2028-ig meghosszabbította a szerződését. Jason Wilcox sportigazgató akkor nemcsak az eredményeket emelte ki, hanem azt is, hogy Carrick megközelítése szerinte illeszkedik a klub értékeihez és hagyományaihoz, továbbá pozitív kultúrát épített Carringtonban és az öltözőben.
Carrick januári érkezésekor a United már kiesett mind az FA-kupából, mind a Ligakupából, és nem szerepelt európai sorozatban. Vagyis tavaszi munkáját lényegében heti egy mérkőzéses ritmusban végezhette. Most ősszel viszont egyszerre kellett a bajnokságban, a Ligakupában és a Bajnokok Ligájában helytállnia. Carrick ebben az idényben 15 tétmeccséből mindössze hármat nyert meg.
A tavasz és az ősz közötti kontraszt egyik legerősebb magyarázata az, hogy a tavasszal működő eredményesség részben túlmutatott a teljesítmény alapmutatóin. A Guardian október végi elemzése szerint United 12,7 ponttal teljesítette túl az Opta várható-pont modelljét Carrick első 17 bajnokiján, messze a legnagyobb ilyen különbséget produkálva a mezőnyben. Nyolc bajnoki győzelem egygólos volt. 2026–27-ben ezzel szemben a csapat a modell szerint valamivel kevesebb pontot szerzett annál, mint amit a játék minősége indokolt volna.
Carrick legerősebb periódusában a United nem klasszikus domináns nagycsapatként működött. A csapat számára kedvezőbbek voltak azok a mérkőzések, amelyeken az ellenfél vállalta a játék irányítását, mert United ekkor gyorsan tudott átmenni támadásba. Amikor viszont Carrick csapatának kellett feltörnie mély védekezéseket, a modell sokkal kevésbé működött. 2026 őszén például a Hull és a Bournemouth ellen 72, illetve 63 százalékos labdabirtoklás mellett sem sikerült gólt szerezni; United ugyan sokat lőtt kapura, de az egyik legmagasabb volt a távoli lövések aránya, és a nem büntetőből származó helyzetek átlagos minősége a liga egyik legrosszabbja volt.
A másik probléma az intenzitás volt. A Sky Sports szeptemberi Opta-adatai szerint United holtversenyben a liga legalján állt a nagy sebességű futások számában. A Fulham elleni 1–1 során 110,2 kilométert futott a csapat, 6,5 kilométerrel kevesebbet ellenfelénél; Matheus Cunha ezután nyilvánosan kijelentette, hogy a Fulham több energiát tett a mérkőzésbe. Gary Neville azt mondta, korábban nem látott ennyit sétáló United-futballistát labda nélkül.
Az októberi Como elleni 4–1-es BL-vereség új szintre emelte a problémát. Bruno Fernandes nyilvánosan megkérdőjelezte a stáb pressingstratégiáját, mondván, hogy az ellenfelet túl sok időhöz és labdabirtokláshoz engedték. A Sky szerint Como 600 passzt teljesített, többet, mint addig bármely ellenfél a United ellen ebben az idényben. Carrick erre azzal érvelt, hogy a rendszer önmagában kevés: ha a játékosok nem futnak vissza és előre megfelelő intenzitással, semmilyen taktika nem működik.
Lisandro Martínez szintén kritikus hangot ütött meg, azt hangsúlyozva, hogy egy csapat nem maradhat ugyanannál, ami az előző idényben működött, mert az ellenfelek alkalmazkodnak. A konfliktusok nem feltétlenül jelentettek elveszett öltözőt – Fernandes később tagadta, hogy személyes törés alakult volna ki –, de azt jelezték, hogy Carrick addigi legnagyobb erőssége, a nyugodt és konszenzusos vezetés már nem volt elég az eredmények megfordításához.
Carrick bukásának egyik legfontosabb eleme, hogy a klub nyáron nagy összeget költött, de erősen koncentrált módon. A United három középpályást igazolt: Andrey Santost a Chelsea-től, Youri Tielemanst az Aston Villától és Carlos Balebát a Brightontól. A Guardian és a Reuters szerint a három középpályásra mintegy 150 millió font ment el. (Karl Darlow ingyen érkezett kapustartaléknak.)
Ez a stratégia logikusnak tűnt abból a szempontból, hogy a középpálya évek óta gyenge pont volt. Baleba atletikussága, Santos labdaszerző képessége és Tielemans passzjátéka papíron kifejezetten Carrick 4–2–3–1-es rendszeréhez illett. Ugyanakkor nem érkezett első számú balhátvéd, miközben Luke Shaw maradt az egyetlen opció ezen a poszton. A Reuters ezt nem egyszerűen Carrick hibájaként, hanem a United hosszabb távú kerettervezési problémájának példájaként értékelte: az egymást követő edzők eltérő igényei alapján igazolt játékosokból drága, taktikai szempontból heterogén keret jött létre.
Carricknek valóban voltak taktikai hiányosságai, és a Bournemouth elleni mérkőzésre Bruno Fernandes kihagyása olyan döntés volt, amely szinte odadobta a vezetőedzőt a kritizálóknak. Ugyanakkor a vezetőség májusban egy rövid, kivételesen sikeres periódus alapján véglegesítette, majd három hónap alatt olyan keretet épített köré, amelyben egyetlen pozíciócsoport kapott jelentős befektetést. Novemberre ugyanaz a vezetőség arra jutott, hogy az edző nem alkalmas a projekt folytatására. A Reuters ezt a Sir Alex Ferguson utáni United ismétlődő mintájaként írta le: eltérő filozófiájú edzők jönnek, kapnak részleges támogatást, majd a klub újraindítja a ciklust.
Carrick egyébként játékosfejlesztési szempontból is hagyott pozitívumot. A Guardian szerint Kobbie Mainoo United-karrierjét gyakorlatilag újraindította azzal, hogy Amorim alatt perifériára szoruló középpályást ismét rendszeresen használta. A tavaszi periódusban Bruno Fernandes is sokkal hatékonyabb lett eredeti támadó középpályás szerepében. A fiatalabb védők, például Ayden Heaven is lehetőséget kaptak, miközben a klub Carrick stábjának meghosszabbításakor külön hangsúlyozta az akadémiai és klubismereti folytonosságot.
Carrick személyes megítélése végig jobb maradt, mint az eredményei. A Reuters az Aston Villa elleni utolsó,4–4-re mentett bajnoki után azt írta, hogy státusza a United-szurkolók körében továbbra is erős volt, annak ellenére, hogy a csapat a kiesőzónába került. A Bournemouth elleni 0–3 során a szurkolók Carrick nevét énekelték, miközben a játékosokat kifütyülték – ritka jelzés arra, hogy a közönség legalább részben különválasztotta az edzőt a klub általános állapotától.
A szakértői vélemények már Carrick sikersorozata idején is megoszlottak. Roy Keane februárban elismerte a pozitív lendületet, de nem tartotta Carricket megfelelő hosszú távú választásnak. Ezzel szemben a Guardian májusi elemzései azt hangsúlyozták, hogy Carrick rugalmassága és kevésbé dogmatikus megközelítése pontosan az lehet, amire Unitednek Amorim merevebb rendszerét követően szüksége van.
Utólag mindkét nézőpontban volt igazság. Carrick ténylegesen helyreállította a csapat önbizalmát, egyszerűbb szerepeket adott a játékosoknak és elérte a minimális stratégiai célt: a Bajnokok Ligájába való visszajutást. Ugyanakkor amikor a feladat már nem egy sérült szezon megmentése, hanem egy fenntartható játékrendszer kialakítása lett, nem tudott megfelelő szereplést produkálni.
A menesztés közvetlen körülményei alapján a döntés nem spontán reakció volt az Aston Villa elleni 4–4-re. Jason Wilcox sportigazgató és Omar Berrada vezérigazgató Monacóban egyeztetett Sir Jim Ratcliffe kisebbségi tulajdonossal, a Guardian szerint Wilcox javaslata alapján született a döntés Carrick leváltására, majd azt a Glazer család részvételével tartott igazgatósági ülés hagyta jóvá.
Carrick távozott, és a klub állandó utódot akar kinevezni „a lehető leghamarabb”. A legvalószínűbb, hogy Mauricio Pochettino veszi át a csapatot. A Sky szerint verbális egyezség született, a Guardian keretmegállapodásról írt. Pochettino jelenleg az Egyesült Államok szövetségi kapitánya, és várhatóan még vezeti csapatát a soron következő Nemzetek Ligája-mérkőzéseken.
Pochettino – vagy bármely más utód – első, rövid távú feladata nem a bajnoki címért való harc, hanem a válság megállítása lesz. United 18. helyen áll nyolc ponttal, következő bajnokija november 22-én a Liverpool elleni idegenbeli mérkőzés, majd Sporting elleni BL-találkozó következik.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
