A korábbi hosszas hallgatás után – az ország első embere hónapok óta nem tartott sajtótájékoztatót, csak néhány nyilatkozatot adott – ugyanis akkora várakozás övezte a rendkívüli eseményt, hogy ez a csalódás lehetőségét eleve magában hordozta. A csalódás pedig nem is maradt el, hiszen az elnök által felvetett témák és az újságírói kérdésekre adott válaszok percről percre világosabb képet rajzoltak arról a gödörről, amiben vagyunk – arról viszont semmit, hogy miképpen fogunk kimászni belőle. Már az elképesztő, hogy az államelnök mit tart fontosnak: a Románia pénzügyi helyzetéről adott magyarázatban egyetlen szót sem vesztegetett arra, hogy jelenleg ugyanazok kormányoznak, akiknek ezt a mindenkit évekre megnyomorító költségvetési hiányt köszönhetjük, az AUR amúgy helyénvaló ostorozásánál Simion és Georgescu szavazótáborát próbálta magához édesgetni (még jobban felbosszantva a sajátját), az előrehozott választásoktól való ódzkodását pedig szintén az AUR esetleges hatalomra kerülésével, és ennek kizárólag gazdasági következményeivel indokolta. Mintha nem kelt volna ki a szuverenista párt nézetei ellen, alig pár perccel azelőtt…
A legnagyobb logikai és erkölcsi bukfencet azonban akkor vetette Nicușor Dan, amikor azt fejtette ki, hogy azért nem támogatta a PNL–USR kisebbségi kormány megalakítását, mert „30 százalék kevesebb, mint 50”. Hát most egy 22–23 százalékkal rendelkező párt kormányoz, egy elvileg független miniszterelnökkel, ám az AUR parlamenti támogatásával, amely alakulat a Bolojan-kormány megbuktatása óta szavaz együtt a PSD-vel, és nem önzetlenül, épp az elnöki sajtótájékoztató előtt kapott fontos vezetői tisztségeket. Ezt az államfő is tudja, ahogy azt is, hogy a PNL szétszakításáért jelölt Adrian Veștea nyíltan kilincselt az AUR voksaiért a nyáron. De ez nem zavarja, ahogy az igazságszolgáltatás állapotát is rendben levőnek találja, dacára az elmarasztaló strasbourgi ítéleteknek és a szabad szemmel látható torzulásoknak. Ez már az újságírók kérdéseire adott válaszaiból derült ki, amelyekben most is gondosan kerülte a segédletével félreállított Bolojan nevének kimondását. Pszichológusok a megmondhatói, hogy miért teszi ezt, de ennél megdöbbentőbb az a csűrés-csavarás, amivel folyamatosan kibújt a saját felelőssége alól. Civil aktivistához is méltatlan volt, nemhogy államelnökhöz. Még azt sem tudtuk meg, hogy melyik protokollvillába költözött át a saját lakásából.
A hab a tortára (vagy a habrózsa tetejére a konyakos meggy) a sajtótájékoztató végén került fel Ovidiu Vanghele tényfeltáró újságíró kitiltásával. Ilyent legutóbb az emberiesség elleni bűnökkel vádolt Ion Iliescu engedett meg magának, de ő sem élő egyenesben és személyes ellenszenvből. Nicușor Dan gesztusa elsősorban törvénysértő, de azért is felháborító, mert a nyíltan uszító és félretájékoztató pártsajtót még egy ejnye-bejnyével sem illette. Nem lépett fel az efféle megnyilvánulások ellen, nem mutatott irányt sem a kormánynak, sem az embereknek, nem beszélt Románia helyéről, útjáról és céljairól, nem vázolt fel semmilyen országprojektet (a deficitcsökkentés nem az), és még a saját megítélésén sem javított. Nem, a politikai válság nem ért véget, ilyen vezetőkkel nem is fog.
Nicușor Dan államfő határozott irány helyett kitérő válaszokat adott. Fotó:presidency.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
