Antiguában Francisco Robles Ortega mexikói bíboros, Guadalajara érseke november 7-én mutatta be a szentmisét a ferences szerzetes boldoggá avatása alkalmából. 1983-ban, a közép-amerikai országot lángba borító polgárháború idején, a hitével szembeni gyűlöletből gyilkolták meg. Példája nyomán – mondta a bíboros – olyan pásztoroknak kell lennünk, akiknek „bárányszaguk van”.
„Boldog Augusto Rafael Ramírez Monasterio testvér ösztönözze a guatemalai családokat arra, hogy alázatban és szolidaritásban éljenek”, és „támogassa a világ minden papját abban, hogy hűségesek maradjanak a papszentelésük alkalmával tett fogadalmaikhoz a mindennapokban!” – mondta Francisco Robles Ortega mexikói bíboros, Guadalajara érseke Augusto Rafael Ramírez Monasterio boldoggá avatása alkalmából, halálának 43. évfordulóján.
A bíboros a pápa képviseletében volt jelen, aki szerdán az általános kihallgatás végén megemlékezett a „kisebb testvérek rendjéhez tartozó papról, akit 1983-ban a hitével szembeni gyűlöletből öltek meg”.
A szentmise evangéliuma az a szakasz volt, amelyben Jézus arra buzdít, hogy ne féljünk azoktól, akik a testet megölik, hanem inkább attól féljünk, aki a lelket és a testet is el tudja pusztítani. Ezt a szakaszt Augusto testvér a pappá szentelése napján hirdette mint „meghívást arra, hogy a szolgálatot bátorsággal és bizalommal élje meg – hangsúlyozta homíliájában a bíboros. – Évekkel később ugyanezek a szavak saját életének összefoglalásává váltak.
Guatemala a vértanúk földje
„Az ő önátadását szemlélve – mondta Robles Ortega bíboros – lehetetlen, hogy ne tekintsünk ennek a nemzetnek a történelmére és mély identitására: Guatemala kegyelemből és történelméből fakadóan a vértanúk szép és fájdalmas földje”, „olyan embereké, akik nehéz időkben sem haboztak saját életük elé helyezni az evangéliumhoz való hűséget”.
Felidézte, hogy Augusto testvér fotóján a szerzetes keze a csuhája ujjába van rejtve. „Néhány nappal korábban ugyanis elrabolták és megkínozták, majd a mennyezetre függesztették vasbilincsekkel, amelyek összezúzták és felsértették a kezét. Ezért inkább eltakarta, amikor fényképet készítettek róla.”
„Ma Augusto testvér – folytatta – hivatalosan is csatlakozik a hűséges tanúságtevők oltárához: olyan pásztor ő, aki inkább a hűséges hallgatást választotta, mintsem hogy elárulja szolgálatát. Olyan hang, amely ma mindazokat a testvéreket képviseli, akik sajnos ugyanarra a sorsra jutottak, mint ő, de hűségükkel és bátorságukkal erőteljes tanúságot tettek hitükről.”
1983 júniusában Augusto testvér segítséget nyújtott egy földművesnek, aki miután csatlakozott a fegyveres gerillákhoz, amnesztiát szeretett volna kapni, és új életet kezdeni. Miután meggyóntatta, elkísérte a rendőrségre, ám a papot és a földművest egyaránt a chimaltenangói katonai támaszpontra vitték, ahol kihallgatták és megkínozták őket.
A tényleges vértanúság 1983. november 7-én következett be.
A gyónási titok védelmezője
A gyónási titok hősies védelme „a szentség szent mivoltából közvetlenül fakadó, feltétlen követelmény” – emlékeztetett Francisco Robles Ortega bíboros.
„A gyónási titok védelme Monasterio számára minden ember méltóságának védelmét jelentette, biztosítva, hogy a bűnös mindig biztonságos menedékre találhasson, ahol újjáépítheti az életét” – folytatta, hangsúlyozva, hogy „ebből a vértanúságig menő hűségből nagyon világos és sürgető feladatok fakadnak mindannyiunk, a 21. század papjai számára”.
A szegények és a kirekesztettek védelme
„Augusto testvér, miután Spanyolországban teljesített papi szolgálatot, visszatért szülőföldjére, hogy a lelkipásztori tevékenységnek és a legszegényebbek védelmének szentelje életét. Szolgálatunk – hangsúlyozta – nem maradhat közömbös népünk fájdalma iránt. Olyan pásztoroknak kell lennünk, akiknek »bárányszaguk van«, akik képesek a meghurcoltak, a kirekesztettek és mindazok mellett állni, akik a hit vigaszát keresik, elutasítva a kényelmes száműzetésbe vonulás vagy az igazságtalansággal szembeni gyáva hallgatás kísértését.”
„Ma – folytatta – Augusto testvér egész életét úgy szemlélhetjük, mint hosszú utat a szó felé, amelyet pappá szentelése napján hallott: »Ne féljetek!« Ezt az Igét élte meg, amikor népét szolgálta, amikor próbatételek elé állították. És a végső következményekig vállalta, amikor úgy döntött, hűséges marad ahhoz a szolgálathoz, amelyet Isten az ő papi hivatására bízott.”
Boldog Augusto testvér
Az Eucharisztia szentsége
A bíboros végül Augusto testvér egyik, 1982 körül elmondott homíliájából idézett: „Mi lehetne jobb módja az öröm megosztásának, mint az eucharisztia ünneplése, az a szentségi lakoma, amely által Isten közel kerül az emberhez, az ember pedig részesedik Istenből! Igaz, hogy ez a hit által adatik meg nekünk, de mindenekelőtt az eucharisztia szentségében teljesedik be, ahol az ember Krisztus testével táplálkozva és az ő vérét magához véve Krisztushoz hasonul.”
Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
