1696. november 4-én könnyezett először a pócsi Istenszülő ikonja, amelynek eredetijét a bécsi Stephansdomban őrzik. A jubileum alkalmából az elmúlt hónapokban ismét restaurálták a kegyképet. A munkálatokban Földvári Katalin, a Bécsi Egyetem Keleti Keresztény Teológiai és Történeti Tanszékének tudományos munkatársa is közreműködött, aki 15 éve foglalkozik a pócsi kegykép történetével, kultuszával.
Király András, a Görögkatolikus Metropólia sajtómunkatársa a pócsi kegykép könnyezésének történetéről, az ikon bécsi tiszteletéről, a hozzá kapcsolódó csodás gyógyulásokról és a legújabb restaurálásról kérdezte a történészt. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésből.
– A máriapócsi kegyképet minden görögkatolikus ismeri, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy az eredeti ikon Bécsben található. Hogyan kezdődött a története?
– Az eredeti pócsi kegykép 1675-ben készült Csigri László pócsi bíró megrendelésére, aki így szeretett volna hálát adni a Szűzanyának azért, mert csodás módon kiszabadult a törökök fogságából. A 75 × 70 centiméteres, juharfa táblára festett ikon az úgynevezett Hodigitria, vagyis Útmutató Istenszülő ábrázolása. A Szűzanya bal karján tartja a gyermek Jézust, jobb kezével pedig rá mutat.
A kegykép 1696. november 4-én került a figyelem középpontjába. A Szent Liturgia alatt Eöry Mihály helyi földműves azt vette észre, hogy az Istenszülő mindkét szeméből könnyek folynak. A könnyezés kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig tartott. A korabeli beszámolók szerint a könnyek akkor sem fagytak meg, amikor a kis fatemplomban még a liturgikus bor is megfagyott.
– Hogyan vizsgálták ki a rendkívüli eseményt?
– A történteknek egyházi és világi vizsgálata is volt. Johannes Andreas Corbelli tábornok, az Északkelet-Magyarországon állomásozó császári csapatok főkapitánya személyesen győződött meg a könnyezésről. Kezébe vette a képet, és kendővel itatta fel a könnyeket. A feljegyzések szerint a könnyek megérintését követően meggyógyult az egyik keze, amelyet már négy éve nem tudott használni. Corbelli ezt követően saját kezűleg írt levélben számolt be I. Lipót császárnak a vizsgálat eredményéről. Ez a levél az egyik legfontosabb írott forrás a kegykép könnyezéséről, hiszen Corbelli szemtanúként írta le a történteket.
Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri római katolikus püspök rendelte el. Csethe József egri kanonok és szabolcsi főesperes, valamint Damján András tokaji plébános 1696. december 26-án harminchat tanút hallgatott meg. Köztük volt Pócs bírója, jegyzője, iskolamestere; több gazda, katonatiszt és vármegyei hivatalnok, valamint katolikus és protestáns lakosok is.
– Hogyan került a pócsi ikon a császárvárosba?
– A könnyezés híre hamar eljutott Bécsbe is. I. Lipót császár, miután értesült róla Corbelli beszámolójából, Marco d’Aviano kapucinus szerzetes tanácsára elrendelte a kegykép Bécsbe szállítását. Az ikont 1697 márciusában – a helyiek tiltakozása mellett – előbb Kállóba, a mai Nagykállóba vitték, majd Tokaj, Bárca, Kassa, Eger, Pest, Buda és Győr érintésével jutott el a császárvárosba. 1697. július 4-én érkezett meg Bécsbe, ahol gróf Ernst von Trautson püspök a papsággal együtt kísérte a Favoritának nevezett császári nyári kastély kápolnájába. Itt a császári pár fogadta. Július 7-én az Ágoston-rendiek udvari templomába került, ahol Eleonóra császárné egy gyémántokból és drágakövekből összeállított rózsával díszítette, és a Rosa Mystica, vagyis Titkos értelmű rózsa nevet adta neki.
– Milyen fogadtatásban részesült a kép Bécsben? Valóban az egész város megmozdult az érkezésekor?
– A korabeli források egészen rendkívüli tiszteletről tanúskodnak. 1697. július 28. és december 1. között Bécs valamennyi egyházközsége három napra saját templomában fogadhatta a kegyképet. A fennmaradt beszámolók szerint ez idő alatt 68 vesperást, 91 litániát, 103 zenével kísért szentmisét, 33 körmenetet, 136 nyilvános rózsafüzér imádságot és 126 prédikációt tartottak az ikon tiszteletére. Ráadásul ezek a számok csak azokra a templomokra vonatkoznak, amelyek ténylegesen befogadták a kegyképet.
Az épületeket növényekkel, különféle szimbólumokkal, az ablakokat lámpásokkal díszítették. A kegyképet végül 1697. december 1-jén ünnepélyes körmenettel vitték vissza a Stephansdomba, ahol a főoltáron helyezték el.
– A pócsi Istenszülő tisztelete nemcsak vallási, hanem történelmi és politikai jelentőséget is kapott. Hogyan vált az ikon a Habsburg Birodalom védelmezőjévé?
– Amikor a kegykép Bécs templomait járta, 1697. szeptember 11-én a szövetséges keresztény sereg Savoyai Jenő herceg vezetésével Zentánál döntő győzelmet aratott a törökök felett. A híres szónok, Abraham a Sancta Clara ezt a diadalt a pócsi Szűzanya közbenjárásának és az ikon bécsi jelenlétének tulajdonította. Prédikációiban arról beszélt, hogy az Istenszülő palástjával oltalmazza Ausztriát és a hozzá tartozó országokat, megvédve a kereszténységet ellenségeitől. A kegykép így a Habsburg-ház úgynevezett palladiumává, vagyis oltalmazó szentképévé vált.
I. Lipót császár 1701-ben egy bullával is ösztönözte a pócsi Szűz közbenjárásába vetett hitet és az érte végzett imádságot. A 17. század végére, illetve a 18. század elejére az eredeti pócsi kegyképet már nemcsak Bécs, hanem az egész Habsburg Birodalom védelmezőjeként tisztelték.
– Milyen formában nyilvánult meg ez a tisztelet a következő évtizedekben?
– A kegykép előtt naponta több szentmisét mutattak be, loretói litániát és rózsafüzért imádkoztak. A szertartások zenei kíséretére külön zenekart tartottak fenn. Bécs városa és számos magánszemély alapítványokkal támogatta a kegykép előtt végzett szertartásokat, sőt olyanok is voltak, akik a pócsi Szűzanyát tették meg örökösükké. A Szűzanya-ábrázoláshoz két ünnepnap kapcsolódott. A kegykép Bécsbe érkezésének évfordulójáról minden évben a július 2-a utáni vasárnap emlékeztek meg, a könnyezés emléknapját (november 4.) pedig háromnapos áhítattal ünnepelték meg, naponta két nagymisével. Barokk ünnepélyességgel tartották meg 1747-ben a kép Bécsbe vitelének ötvenedik, majd 1797-ben a századik évfordulójának ünnepét. A Pócsi Istenszülő tiszteletére jellemző volt, hogy
melynek során egyháziak, világiak és társulatok az előírt időben és rendben megjelenve imádkoztak és énekeltek.
Kép forrása: Archiv der Dombauhütte
A kegykép kultuszában nagy szerepet töltöttek be a fogadalmi adományok is. (…) ugyancsak kedvelt volt a hálatáblák adományozása is. A tisztelethez csodás imameghallgatások sokasága kapcsolódott. Az 1697 és 1739 közötti időszakból összesen 286 esetet őriztek meg a 18. században kiadott, úgynevezett mirákulumos könyvek.
– (…) Mit tudhatunk meg a korabeli feljegyzésekből?
– Tizenöt éve kutatom az eredeti pócsi kegykép történetét és kultuszát. A Debreceni Egyetemen 2024-ben védtem meg német nyelvű doktori értekezésemet, amely az ikonhoz kapcsolódó csodás gyógyulásokat összefoglaló mirákulumos könyvekkel foglalkozik. A (…) kutatómunka során sikerült feltárni a kegykép kultuszának számos részletét, amelyet nemcsak a nyomtatott források mutatnak meg, hanem a levéltári dokumentumok, illetve a tárgyi emlékek, képi ábrázolások is árnyalnak. A feljegyzett imameghallgatásokból megismerhetjük, hogy milyen társadalmi helyzetű emberek, mely vidékekről és milyen szükséghelyzetekben fordultak a Pócsi Istenszülőhöz. Az ikont megszólítók többsége Bécsből, illetve más alsó-ausztriai településről érkezett, de képviselteti magát a szomszédos országok közül Magyarország is. A fennmaradt csodatörténetek szereplői közül 188 felnőtt és 100 gyermek (a legtöbb 3 és 8 év közötti). A feljegyzésekben olvasható problémák megoldására mindig az érintett – vagy gyermek esetén annak szülője – által tett fogadalom megtételét követően került sor. Ebben különböznek az eredeti kegyképnél történt csodás gyógyulások a máriapócsi másolatétól, hiszen előbbi esetében nincs szó a kép megérintéséről/megcsókolásáról, kizárólag a fogadalom megtételéről. (…)
– Az eredeti kegykép átvészelt egy rablást és a Stephansdomot 1945-ben pusztító tűzvészt is. Mi történt vele a háború után?
– (…) 1903. március 18-án éjszaka ellopták a kegyképet díszítő ékszerek egy részét, melyek értékét 20 000 koronára becsülték, a források azonban kiemelik, hogy igazából felbecsülhetetlen kár keletkezett.
1945. április 11. és 13. között a Stephansdomot súlyos tűzvész pusztította. A székesegyház fából készült tetőszerkezete leégett és beomlott, a főoltáron elhelyezett pócsi kegykép azonban sértetlen maradt. A székesegyházat a felújítás után 1948-ban nyitották meg újra, és ekkor lehetőség nyílt az ikon alaposabb vizsgálatára is. Ezzel Alexej Krassowski orosz festőt és restaurátort bízták meg. Ő jegyezte le a kegykép alján található, cirill betűs feliratot: „Én, Isten szolgája állítottam ezt a szent képet bűneim bocsánatára.” A későbbi években a képet az oltár mögött, biztonságos helyen őrizték, ahová éjszakánként elzárták. A változó környezeti körülmények miatt azonban állapota romlani kezdett. (…)
1961-re a páratartalom hatására az ikon juharfa táblája középen kettévált. Ekkor a Szövetségi Műemlékvédelmi Hivatal restaurátora, Helmut Kortan végezte el a szükséges beavatkozásokat. Eltávolította a korábbi átfestéseket, és kijavította a hiányzó részeket. (…)
– A könnyezés 330. évfordulójára készülve idén ismét restaurálták az ikont. Milyen munkálatokat végeztek rajta?
– A restaurálás 2026 júliusa és októbere között zajlott. Caroline Montibeller restaurátor több hónapon át dolgozott a képen. Eltávolította a gyertyákból származó, hosszú idő alatt lerakódott kormot, valamint helyreállította a felhólyagosodott alapozó- és festékrétegeket. A beavatkozás eredménye jól látható: az Istenszülő és a gyermek Jézus arca világosabbá, élettel telibbé vált. A cél természetesen az eredeti állapot lehető leghűségesebb megőrzése volt. A restaurálást követően az ikont új, klimatizált vitrinbe helyezték. A dupla üvegezés és a szabályozott környezet állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosít, egyúttal megóvja a kegyképet a külső hatásoktól.
(…) A restaurálást végző Caroline Montibeller munkáját korabeli fényképekkel és írott forrásokkal segítettem. Ezek a dokumentumok fontos támpontot jelentettek ahhoz, hogy pontosabban meg lehessen határozni a kegykép korábbi állapotát. A rendelkezésre álló anyagok segítségével sikerült beazonosítani az egykor a képen elhelyezett koronák, betűk és fogadalmi adományok helyét, valamint azokat a változtatásokat is, amelyeket a korábbi restaurálások során végeztek. (…)
Az interjú teljes szövege ITT olvasható.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
