A 19. századi magyar (és európai) női írók helyzete ellentmondásos volt. Bár a polgárosodás, a sajtó fejlődése és az irodalom szakmaiasodása fokozatosan megnyitotta előttük a nyilvánosság kapuit, erős társadalmi és szakmai előítéletekkel kellett megküzdeniük. A század elején a nők irodalmi részvétele inkább még csak az olvasáshoz, a levelezéshez vagy a múzsa szerepköréhez kötődött, majd a század folyamán gazdasági kényszerből vagy önkifejezési vágyból egyre több nő jelent meg szerzőként is, sőt némelyek már tudatosan az egzisztenciateremtés és a profitorientált irodalmi piac eszközeként használták az írást. Kezdetben elsősorban az időszakos kiadványokban, folyóiratokban, almanachokban, a naplóírásban és levelezésekben tudtak leginkább érvényesülni, mivel a hivatalos struktúrákból nagyrészt kirekesztették őket.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
