Az sokszorosan elismert fotóművész azelőtt állt nyilvánosság elé a múltjával, mielőtt azt bárki a november 4-én megnyíló ügynökakták közül keresné elő. A legismertebb magyar fotográfus szégyenéről vallott, és reméli, hogy a történetem megértése megkönnyíti az ítélkezést és a megbocsátást.
Korniss Péter, a Nemzet Művésze, a Kossuth-, Balázs Béla-, Prima Primissima, és Magyar Művészetért díjas, valamint Pulitzer-emlékdíjas érdemes fotográfus A Válasz Online-nak adott interjújában bevallotta: „Pál” fedőnéven az állambiztonság hálózati személye volt 1957 és 1966 között.
Az egyik legismertebb magyar fényképész azelőtt szeretett volna a nyilvánosság elé állni, hogy november 4-én online is elérhetővé váltak volna a kádári titkosrendőrség hálózati személyeit nyilvántartó hatos kartonok.
Saját bevallása szerint ez volt élete eddigi legnehezebb interjúja, mert most „a szégyenéről kellett vallania”. Azt szerette volna, ha ő maga mondhatja el múltja ezen sötét foltját, és nagyon lesújtaná, ha emiatt árnyék vetülne a munkásságára.
Mint elmondta, utoljára 1963-ban találkozott az állambiztonság embereivel, de mint azt a hatos kartonjából megtudta, csak 1966-ban zárták ki a hálózatból. Azért nem beszélt erről korábban, mert a szégyen miatt képtelen volt rá. Elsüllyesztette magában azt az időszakot, remélve, hogy a jelentéktelensége miatt nem marad nyoma az archívumokban.
Körülbelül 8-10 évvel ezelőtt szembesítette a saját hatos kartonja másolatával egy történész, aki az 1956-os forradalomról írt éppen, de a kész műben nem hozták szóba Korniss Péter hálózati múltját. A művész azóta is sokat gyötrődött, hogy megszólaljon-e az egésszel kapcsolatban, de aztán a kartonok publikálása helyette is döntött.
Végül 1966-ban a III/III-as csoportfőnökség „alkalmatlanság” miatt kizárta a hálózatból. Az elmúlt hónapok során a családja és a barátai előtt is bevallotta kényszerített beszervezését az állambiztonsági hálózatba, és mindenki megértő volt vele. Mint mondta, nem maradt benne rossz érzés a sokszor nagyon nehéz beszélgetések után. Ettől függetlenül, mélyen legbelül szégyelli magát, és reméli, hogy a történetem megértése megkönnyíti az ítélkezést és a megbocsátást.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
