Vajon mikor kap irodalmi Nobel-díjat a Pogány Induló?
Újra elindult a Népszabadság, és ha már elindult, mindjárt meg is jelent ott egy velőtrázó írás, az a címe, hogy „Mikor kap irodalmi Nobel-díjat Pogány Induló?ÚÚ”
És tényleg, mikor is?
Így vezetik fel nevezett cikket a NeoNépszabadságnál:
„Hallunk titeket címmel versantológia készült több népszerű kortárs magyar előadó dalszövegeiből, amelyekhez jegyzetet Borsi Bálint fűzött. A költővel, műfordítóval rettenetes töltelék szövegekről, a József Attilában és Beton.Hofiban közös többszörösről és arról is beszéltünk, ő maga miért nem vállalkozott volna zenészként erre a projektre.”
Remek! S aztán még ilyesmiket tudhatunk meg:
„Emellett van ennek egy közéleti vetülete is: Lezárult egy olyan politikai korszak, amelyben az a generáció, amelynek a szerzeményeivel a könyvben foglalkozunk (elsősorban az Y és a Z generációról beszélünk) a politikai ellenségkép részévé vált. Megbélyegzett generációk tagjai, az általuk fontosnak érzett témákat a társadalmi törésvonalak mélyítésére használták fel. Ilyen értelemben ez egy retrospektív kiadvány is, amely egy nagyobb, a NER-en túlmutató jelenségbe ágyazódik be.”
Mindjárt meg is jelent előttem, ahogy ez a hiánypótló kötet beágyazódik. Hát még azután, hogy ezt is megtudhattam:
„Mostanában inkább általános iskolában tanítok, oda azért még nem vinnék be egy Pogány Induló szöveget. De amikor középiskolában tanítottam, sokszor próbálkoztam vele. Szerintem ezzel kapcsolatban sokakban van egy gát: vitrinekbe zárt, érinthetetlen dologként tekintünk az irodalomra. Félünk attól, hogy megszentségtelenítjük, ha mondjuk egy József Attila szöveg mellé beviszünk egy Beton.Hofi szöveget. Miközben ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ugyanolyan jó szövegnek gondoljuk, vagy ugyanolyan fontosnak az irodalmi jelentőségét tekintve. Egyszerűen arról van szó, hogy azon is tökéletesen meg lehet mutatni rengeteg mindent, amit a szövegelemzéssel kapcsolatban amúgy is szeretnénk megtanítani a diákoknak. (…)
Szerintem igazából annyi a lényeg, hogy lehetőség szerint olyan szövegeket próbáljunk a gyerekek, a fiatalok elé tenni, amelyekről tényleg értik, miért érdemes odafigyelni rájuk. Értsék, mi a tétje a szövegnek: nem csak beszélünk róla, hogy a művészet nagyon fontos dolog, ami katarzist tud kiváltani, a diák pedig leírja, hogy a művészet nagyon fontos dolog, ami katarzist tud kiváltani. Érezze is, mi az a katarzis.”
Bámulatos. Kevés csodálatosabb van annál, mint amikor teljesen üresfejű senkik a befelé kunkorodó lelkükkel sokat beszélnek teljesen üresfejű senkik befelé kunkorodó lélekkel írt „költeményeiről”. És még József Attilát is odabiggyesztik mellé.
Érezni akartam én is a katarzist, úgyhogy felkerestem egyik kedvenc oldalamat, a zeneszöveg.hu-t, és nekiláttam. Azariah volt az első:
„bongba weed, megy a roll weed up / kergetett az idő de nincsen semmi gond
szívem tele, dik hóvihar / mondd el nékem, mondd el hogy mi a gond”
Ezzel kezdtem, és éreztem, kevés vagyok én ekkora katarzishoz – dik! De nem adtam fel:
„ma cherie bulbaba, bulbaba / egyedül maradtál, kiszúrtak a pult alatt / tudhattam volna hogy egy k…a nagy k…a vagy / azt hitted kellesz, tartsd magadban a téveszméd”
És igen! Közeledett felém bulbaba, kezében egy nagy tál, benne friss, még gőzölgő katarzis a Mekiből – na végre! Aztán itt van ez:
„Tested fain / Walk it like I talk it / Nyald a br..im / Prémium afro fless / Zsebünkben a safe, adjatok egy dzsangeszt / Lesz még nem érthető zenecontext
De leszarom, mert úgy nyomom, ahogy az fless / Csak a one way ticket / Töltsd a bombayt / Sok a shit-dickpices gangster pórnép / Hé-maméra-hémamaréna / Gyullad a tűz mondd el hát mi a téma / Import a hoodie / Latin romnyi / Santa Monica / Sztereotip, homophobic / Sok-sok ember még / Majdnem, mindegy…. Hagyd a f…ba”
Hogy kinyílt a világ, mi? A nagy műelemző, ez a Borsi Bálint azt is mondja, hogy „népszerű az a megfejtés is, hogy Petőfi Sándor biztosan MC lenne, ha még ma is élne”, nyilván, bár nekem felrémlik, mintha nevezett valami ilyesmit írt volna akkoriban:
„(…) Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd.(…)”
S ha legalább lenne itt valami saját fájdalom és öröm, de semmi sincs, csak a határtalan üresség meg a hitvány, ócska gondolattalanság – de semmi baj, majd a Pogány Induló:
„Tűntet a maradék, üzlet az alapér’ / Az apád épp züll be a kanapén / Ülnek az anyagér’, ütnek a falatér’ / G..i, küzdj meg magadér’ / Küzdj a családér’, tűzben hal a vér / Könnyebb az üzlet valamiér’ / Nem kell hagyomány, fűben van a pénz (testvér) / Testvér, áldjon meg az ég, sodrom meg a c-t, mondom meg a tényeket”
Nahát, pont, mint az oviban, amikor a kicsike Lajcsika hallatlan bátorságról tanúbizonyságot téve belesúgja a Katika fülébe, hogy „k..ap..at..ony!”, mert ezt hallotta tegnap este a bátyjától…
De nincs ám vége – van sz…bb is:
„Le akar húzni, nem adom oda / Promóterek szopkodják a f…otokat / Főszervezők viszik el a vagyonodat / Ti se nézitek realnek a spanotokat / Azé’ eszik a sz..od mert ez a divat / Azé’ eszik az enyém me’ igaziak / Ki ez a gyerek, kinek a fia? / Kinek a kokaina, kinek a pia / Ez a biznisz, tudod, adok-kapok / Aztán veszek-viszek, ezé’ nagyobb vagyok / Egybő’ lerántanak aztán kisebb leszek”
Ugye-ugye! Az a tehetségtelen, hülye József Attila ilyen marhaságokat írt még, miszerint
„Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam. (…)”
de lássuk be, ez a fasorban sincs a Pogány Indulóhoz képest, aki úgy pazarolja el mindenét, hogy nem kell róla számot adnia, ugyanis az ő mindene egy rakás sz.r, ebből következően sem a bánat, sem az öröm, sem semmi nem szedi szét az eszét, leginkább azért, mert nincs mit szétszedni.
De legalább jó sokra jut, mert ez egy ilyen világ.
Semmi baj, majd a Krúbi!
„Kopik a lelkem a buliba menet / A nissanra vadiúj gumikat veszek / A f…omra is húzok, tutira megyek”
Őrületesen örvendetes, micsoda eddig soha nem hallott fordulat, még Ózdon, a Hétes telepen is elégedetten csettintenek…
Aztán itt van ez is:
„Megadjuk a módját, gyere te is segíteni / Beadjuk a kólát, desszert pedig eki, ge..im / Az arcodnak jól áll, játszik vele, le is nyeli / Látom éhes voltál, szólj ha akarsz megint enni / Haja a seggéig ér, Krúbi f…a égig ér / Két vonalzó is kéne ahhoz, hogy te végigmérd (…) / De ha fogazol miközben fugázol az g..i gáz / Nyúlok rögtön a fejedért, fejezd már be, ne cidázz”
Meg ez:
„Krúbi reppel itt, a rímcsap meg lett nyitva / A sikerének titka, hogy a whiskydet megitta / A gampidat elszívja, míg az anyád szidja / A rímsémája ritka, mint a zsidókon a fityma (…) / Az este hátralévő részében sem tespedtem / Hajnalban Palvin Barbara lenyelte a testnedvem / Kérdezd csak meg tőle ha azt hiszed kitalálom / Corvinus Gólyahajó 2013”
Valamikor nagyon régen, amikor még senki nem tudta, mi a szabadság, mi az igazi költészet, igazi művészet, és senki nem sejtette, mire van szüksége a nemzetnek, a hazának és minden felnövekvő generációnak, akkor egy öreg boomer ezt írta:
„Szólj, s ki vagy, elmondom. – Ne tovább! ismerlek egészen.
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.”
Ezt a boomert Kazinczy Ferencnek hívták. Íz, szín, csín, tűz – megannyi marhaság. Testnedvek kellenek, k..ap..at…nyg…i – vagyis összefoglalva: Krúbi. Meg az összes többi. Egy egész generáció. Kongó üresség, jegeces butaság, lebilincselő műveletlenség, sziszegő bunkóság – ezekről van most kötet. És jön a Borsi Bálint, hogy elemezze.
Pedig nincs itt mit elemezni, elég elővenni az Ember tragédiáját:
„Te nyomorú faj! – gyáva nemzedék,
Míg a szerencse mosolyog feletted,
Mint napsugárban a légy, szemtelen,
Istent, erényt, gúnyolva taposó.
De hogyha a vész ajtódon kopog,
Ha Istennek hatalmas ujja érint,
Gyáván hunyász, rútul kétségb’eső.
Nem érzed-é, hogy az ég büntetése
Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül,
A város pusztul, durva idegen nép
Tiporja el arany vetésidet,
Szétbomlik a rend, senki sem parancsol
S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás
Emelt fővel jár a békés lakok közt,
Utána a halvány gond, rémület
S égből, földről se részvét, sem segély.”
(Folytatjuk)
Bayer Zsolt – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
