Rendkívül fontos támogatni a gyermekeket az intézmények közötti átmenetben – mondta Thaisz Mikós, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezetője az InfoRádió Aréna című műsorában. Kritikus az óvodából iskolába való átmenet, ahogy az általánosból középiskolába lépés is. Beszélt továbbá arról, hogy a hátrányos helyzetű kistelepüléseken pozitív diszkriminációra van szükség, illetve hogy
Thaisz Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezetője szerint fontos, hogy azok a gyerekek, akiknek az érdeke azt kívánja, még egy, bizonyos esetekben akár két évig is az óvodában maradhassanak, és ez idő alatt megfelelő fejlesztést kapjanak. Ezzel kapcsolatban szerinte előrelépés, hogy az új oktatási kormányzat tervei alapján a további óvodai neveléshez már nem lesz minden esetben szükség a szakszolgálat döntésére. Ez azért is kedvező, mert a sajátos nevelési igényt megállapító szakszolgálatok rendkívül leterheltek, ezért nem érdemes őket olyan ügyekkel terhelni, amelyekben nem feltétlenül szükséges a közreműködésük.
Az óvoda és az iskola közötti átmenet szintén kiemelten fontos, ahogyan az alsó és a felső tagozat közötti váltás is, amelyről szerinte kevesebb szó esik, pedig ezen a területen talán még nagyobb problémák vannak, mint az alsó tagozatban. A Máltai Szeretetszolgálatnál több jó gyakorlatot is alkalmaznak az óvoda és az iskola közötti átmenet megkönnyítésére. Fontosnak tartja például, hogy az általános iskolai tanítók már az óvodai évek végéhez közeledve közös foglalkozásokat tartsanak a gyerekekkel. Több településen nyári táborokat is szerveznek, ahol a leendő iskolások a leendő tanítóikkal táboroznak együtt, sok esetben pedig az óvodapedagógus is részt vesz ezeken a programokon. Thaisz Miklós szerint
olyan, tanulást támogató csapatokat kell létrehozni, amelyek folyamatosan segítik a gyerekeket, hiszen az intézmények közötti átmenet rendkívül érzékeny időszak.
Bár ott könnyebb megvalósítani az együttműködést, ahol ugyanaz a fenntartó működteti az óvodát és az iskolát, így például a Máltai Szeretetszolgálatnál is, a szakember szerint ez nem jelenthet akadályt más intézmények esetében sem. Mint mondta, a gyerekek érdekeit az óvodáknak és az iskoláknak egyaránt szem előtt kell tartaniuk, függetlenül attól, hogy az állam vagy az önkormányzat tartja fenn az intézményeket. Ezért sokkal hatékonyabban kellene működtetni az együttműködést és a szakemberhálózatot, közös csapatokban gondolkodva.
De nemcsak az óvoda és az iskola, hanem az általános iskola és a középiskola közötti átmenet is rendkívül fontos a gyerekek számára.
„Vannak olyan gyerekek, akik mondjuk egy zsákfaluban nőnek föl, elképesztő szegénységben. Azért zárójelben hozzáteszem, hogy mi a Máltai Szeretetszolgálatnál a legesleghátrányosabb kistelepülésekkel foglalkozunk elsősorban, tehát nem a magyar átlaggal. Most képzeljenek el egy olyan kistelepülést, ahol a kisgyerek 14-15 éves koráig nem ment ki a 900 fős faluból, és amikor a középiskolába felveszik, mert a 16 éves tankötelezettség miatt még felveszik, és amikor életében először száll egy távolsági buszra, és bemegy mondjuk Dombóvárra 15 évesen, akkor ott biztos, hogy nem fogja tudni megállni a helyét. Mi ott azt csináljuk például, hogy már általános iskolában, például a természettudományos tantárgyaknál, ahol nincs is megfelelő szakképzett tanár az általános iskolában, már az általános iskola 6-7-8. évfolyamán bevisszük őket Dombóvárra, hogy szakos tanárok a dombóvári iskolánkban tanítsák őket. Megmutassák a várost, az iskolát, a kollégiumot.
Trenírozni kell arra a családot, a gyereket, hogy ne egy nagyon idegen, városi, távoli valaminek tekintse azt a kollégiumot, hanem megértse a család, hogy ott be kell illeszkedni”
– fejtette ki, hozzátéve, hogy sok helyen sajnos nagyon kevés hangsúlyt fektetnek a szülők bevonására.
Thaisz Miklós szerint az esélyegyenlőség megteremtése érdekében a leghátrányosabb helyzetű térségekben pozitív diszkriminációra van szükség. Felidézte, hogy az általános iskolák központosításának, illetve államosításának egyik indoka éppen az volt, hogy ne alakuljon ki jelentős különbség a szegényebb és a gazdagabb önkormányzatok által fenntartott intézmények között. Azt kívánták elérni, hogy a diákok lehetőleg azonos esélyekkel és feltételek mellett tanulhassanak, függetlenül attól, hogy milyen anyagi helyzetű településen élnek.
A szakember szerint rövid távon biztosan nem reális ennek teljes körű megvalósítása. Értékelése szerint a legkisebb önkormányzatok számára segítséget jelenthetett az állami fenntartásba vétel, valamint a tankerületi rendszer mérete önmagában nem feltétlenül rossz, a működésén azonban lehetne változtatni. Szerinte olyan irányba kellene elmozdulni, amelyben az iskolák nagyobb szakmai autonómiával rendelkeznek, az igazgatók visszakapják munkáltatói jogköreiket, az intézmények pedig saját költségvetéssel gazdálkodhatnak. Pozitívumként említette, hogy az állami rendszerben az iskolaigazgatók már visszakapták munkáltatói jogaikat. Azt ugyanakkor nem tudja megítélni, hogy a tankerületi rendszer jelenlegi felépítése megfelelő-e a nagyvárosok, például Budapest, Miskolc, Debrecen vagy Győr iskolái számára.
Az esélyegyenlőség javításához szerinte
a leghátrányosabb helyzetű térségekben, kistérségekben és kisvárosokban célzott támogatásokra, pozitív diszkriminációra van szükség.
Ezen a területen az elmúlt években történt némi előrelépés: jelenleg létezik az úgynevezett esélyteremtési illetményrész, amelynek köszönhetően magasabb fizetést kapnak azok a pedagógusok, akik nagy arányban foglalkoznak hátrányos helyzetű gyerekekkel. Thaisz Miklós ezt fontos és jó intézkedésnek tartja, amelyet mindenképpen tovább kell vinni.
A magyar iskolarendszer sajátosságaira kitérve elmondta, hogy az iskoláink átlagos mérete jóval kisebb az európai átlagnál. Emlékei szerint a magyar általános iskolák átlagos tanulólétszáma 200 fő alatt van, miközben az OECD európai átlaga jóval meghaladja a 300-at. Mint fogalmazott,
a magyar iskolarendszer ezért egyszerre forráshiányos és bizonyos értelemben pazarló.
Az iskolarendszer szerkezetének átalakítása ugyanakkor rendkívül nehéz feladat, amelybe nem lehet átgondolatlanul belekezdeni.
Thaisz Miklós bízik abban, hogy a jelenleg megkezdett kormányzati stratégiaalkotási folyamat érdemi változásokat hozhat. A minisztérium ígérete szerint a munkába számos szereplőt bevonnak, az egyeztetések végére pedig elkészül egy oktatási stratégia, másfél éven belül pedig egy új Nemzeti alaptanterv is.
Hozzátette azt is, hogy nem feltétlenül az iskolarendszer szerkezetének átalakítása az egyetlen módja annak, hogy javítsanak a nyolc évfolyamos általános iskolai képzés eredményességén, de a helyzet javítására nagy szükség van, hiszen a PISA-felmérések eredményei rendre azt mutatják, hogy Magyarország azon három ország között van, ahol az iskolarendszer a legkevésbé képes ellensúlyozni a diákok szociokulturális hátrányait.
Az interjút Kocsonya Zoltán készítette. A teljes beszélgetést alább meghallgathatják.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
