Felföldi László pécsi megyéspüspök meghívására Gájer László, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja vezetett rekollekciót a Pécsi Egyházmegye papsága számára A kiégéstől a valódi forrásig: hivatásválság és megújulás a papi szolgálatban címmel október 27-én, a pécsi Magtár Látogatóközpontban.
Az eseményen Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök és a papnövendékek is részt vettek.
Közös imádságot követően Gájer László a saját lelkipásztori életében megélt krízishelyzetekből kiindulva mutatott gyakorlati kiutat a résztvevők számára, olyan kérdésekre adva választ, hogy hogyan lehet hűségesnek maradni a papi hivatásban a szürke hétköznapokban; miként előzhető meg a papokat fokozottan fenyegető burnout (kiégés), és hogy hogyan válhat az istenkapcsolat kötelezettségből valódi, megtartó erővé.
A burnout csapdája: amikor Isten országának építése emészti fel a papot
Gájer László személyes tapasztalatain keresztül mutatta be a papi hivatás korunkban jellemző nehézségeit, melyben a maximalizmussal együtt járó folyamatos bizonyítási vágy egyenes úton vezet a teljes szellemi és lelki kimerüléshez, a kiégéshez, mert elfogynak a belső erőforrások, amelyekből töltekezni lehetne.
Gájer László elmondta, hogy a személyes életében kialakult krízishelyzet ellenére a papság elhagyása nem volt számára valós alternatíva, hiszen egész életében erre a hivatásra készült. A megoldást annak felismerése hozta el, hogy
Szerepek, pótlékok és a digitális menekülés
Az előadás rávilágított a papságot érintő egyik legveszélyesebb jelenségre: a felépített hivatás- és eszménykép és a benső valóság közötti szakadékra. A világ folyamatosan rengeteg elvárást támaszt a papokkal szemben, és ha az ezeknek való megfelelés és a megélt személyes valóság között túl nagy a távolság, sokan óhatatlanul pótlékok után nyúlnak: a napi feladatok ellátását követően a minőségi pihenés helyett a digitális világba vagy más pótcselekvésekbe menekülnek. A „digitális detox” ugyanakkor csak tüneti kezelése a problémának. A probléma gyökere abban rejlik, hogy a pap nem találja meg az Istennek szentelt élet valódi forrásait; az istenkapcsolata nem valódi, hanem csupán automatizmus.
A túlélés és a növekedés 3 alappillére
Az előadás egyértelmű, gyakorlati stratégiát is kínált a spirituális, mentális és fizikai egyensúly visszaszerzésére. Ezek szerint a hiteles és fenntartható papi élet három legfontosabb pillére:
A „nettó imaidő” – a kötelező zsolozsmán túl szükség van olyan dedikált, tiszta időre, amikor a pap nem valamilyen egyéb tevékenység végzése közben, hanem teljes jelenléttel ül le Isten elé, mégpedig minden egyes nap. Időt találni erre sokszor küzdelmes, de e nélkül nincs spirituális növekedés.
A fix szabadnap – a papok számára is elengedhetetlen a folyamatos készenlétből való tudatos kiszakadás, amely időt enged a rekreációnak és a személyes töltődésnek.
A rendszeres sport vagy mozgás – hiszen az aktuális állapot nem csupán lelki kérdés. A fizikai és mentális egészség megőrzéséhez elengedhetetlen a testmozgás, amely megvéd a pszichés hiátusok kialakulásától.
Ha önmagunkról nem gondoskodunk, másoknak sem fogunk tudni segíteni – világított rá Gájer László arra a sürgető valóságra, hogy
Azt is hangsúlyozta, hogy a mentális egyensúly fenntartásához elengedhetetlen a jó életstratégiák tudatos kialakítása.
Gájer László kiemelte, hogy mindezek mellett a teljes élethez hozzátartoznak a megoldhatatlan kérdések és a mély filozófiai dilemmák éppúgy, mint a szépség nyújtotta harmónia. Nem kell minden problémát azonnal megoldani; a nyitott kérdések és a megélt szenvedések éppúgy az élet részei. Azt javasolta, hogy Szent Ignác tanítása szerint a lelki szárazság idején nem feladni kell az életünket, hanem aktívan ellenállni, és felvenni a küzdelmet a kísértésekkel szemben.
Az imádság mint védőbástya
Bár az életvezetési könyveket ritkán írják papoknak, a bennük rejlő igazságok a lelkipásztorokra is érvényesek – mutatott rá Gájer László, majd hozzátette:
A valódi szellemi növekedéshez olyan minőségi, tiszta imaidőre van szükségük, amikor osztatlan figyelemmel ülnek oda Isten elé.
Önmagunknak tartozunk az önazonossággal. Ha az imádságot jó életstratégiákkal, sporttal, mozgással és pihenéssel bástyázzuk körül, akkor az túlél minden krízist, és a mindennapok éltető tűzhelyévé válik. Mert mindig van lehetőség az újrakezdésre és a folytatásra. A papi hivatás ugyanis nem egy szerep tökéletes eljátszása, hanem egy folyamatosan formálódó, önazonos életút. A kiégés tehát elkerülhető és van kiút belőle, de ehhez bátran szembe kell nézni a hiányainkkal, és
– hangsúlyozta Gájer László.
Az előadás legfőbb üzenete, hogy a tudatos életvezetés megvalósítása a lelkipásztorok számára is nélkülözhetetlen: nekik is el kell jutniuk valódi önmagukhoz, de oly módon, hogy az életük egy teológiai dinamikában teljesedjen be. El kell érniük azt az állapotot, hogy a munkájuk, a hivatásuk végzése örömet okozzon számukra és szeretettel végezzék azt ahhoz, hogy áldássá válhasson a környezetük és önmaguk számára is.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
