A Fokoláre Mozgalmon önkéntes ága nagyon szorosan kötődik az 1956-os magyar forradalomhoz. XII. Piusz pápának a forradalom leverését követően megjelent felhívására reagálva indította ugyanis útjára formálisan is Chiara Lubich ezt a hivatást a Fokoláre Mozgalmon belül. A 70. évfordulóról október 24-én egy háromórás, világméretű online találkozó keretében emlékeztek meg.
A Fokoláre Mozgalom1943-ban Olaszországban indult Chiara Lubich karizmája nyomán, mely az egység lelkiségének életre hívása volt. A II. világháború alatt Chiara megtapasztalta, hogy Isten a legszörnyűbb körülmények között is jelen van. Magánfogadalmat téve világi elkötelezettként folytatta életét, ami akkor teljesen újszerű volt. Hamarosan mások is követték őt ebben, így alakultak meg a fokolárok. Chiara Lubich első társaival arra törekedett, hogy a hétköznapokban megéljék az evangélium tanítását; ebből született meg az életige: egy havonta kiválasztott evangéliumi vers, amely segítségével a mozgalom tagjai különösen is törekednek a kölcsönös szeretetre.
Az önkéntesek hivatása már a mozgalom kezdetén jelen volt. Voltak ugyanis olyan tagok, akik nem a fokolár életközösségen belül, hanem a világban maradva, szakmájukat gyakorolva tettek tanúságot erről a lelkiségről. Közéjük tartozott az első önkéntesek egyike, Duccia Calderari, aki ápolónőként dolgozott Trentóban, a fokoláre lelkiség szülőhelyén.
Az 1956-os forradalom mégis óriási fordulópontot jelentett a mozgalom életében. XII. Piusz pápa drámai felhívására, hogy ne engedjék Istent kiiktatni a társadalomból, Chiara Lubich azonnal válaszolt: „Kellenek olyan önkéntesek, akik megadják Istennek a társadalomban neki járó helyet!” A felhívás azonnal visszhangra talált sokak lelkében, akik már számtalan gyümölcsét megtapasztalták ennek az új evangéliumi életnek. Ekkor született meg formálisan is Isten önkénteseinek hivatása, majd 1979-re érlelődött meg a szabályzat, amely keretet ad a hivatás megélésének. Ebben így határozták meg magukat: „Isten önkéntesei – nők és férfiak – olyan világiak, akik elkötelezik magukat az egység evangéliumi lelkiségének radikális megélése mellett.” Ez a lelkiség számukra egyszerre személyes és közösségi út Istenhez. Arra törekednek, hogy korunkban újraéljék az első keresztények életét, és családjukban, munkájukban, a mindennapok kihívásai között eljussanak az életszentségre.
Az 1956-os forradalom 70. évfordulóján idén egy nemzetközi online találkozóval készültek az önkéntesek arra, hogy megemlékezzenek hivatásuk születéséről. Több országban helyi szintű, egy-, két- vagy háromnapos találkozókat tartottak, amelyek keretbe foglalták az október 24-én, szombaton délután megtartott háromórás nemzetközi online közvetítést. A magyar idő szerint 13 és 16 óra közé eső időpont lehetővé tette, hogy a világ minden részéről valós időben kapcsolódhassanak be a programba: a távol-keletiek számára késő estig tartott a találkozó, míg az amerikai kontinensen élőknek korán kellett kelniük. A találkozó alkalmat adott arra is, hogy érdeklődőket is meghívjanak, akiknek ilyen formában be tudták mutatni a mozgalom tevékenységét.
A programban felidézték a hivatás születését, Chiara Lubich néhány gondolatát, amelyekben körvonalazta, mi is jellemzi Isten önkénteseit. A programhoz kapcsolódó felhívásra a világ minden részéről közel 80 tanúságtétel érkezett, amelyekből az előkészítő bizottság 12 tapasztalatot választott ki. Videóbejátszásokban hallhatták többek között az egyik első magyar önkéntest arról, hogyan találkozott a lelkiséggel és a hivatással a ‘70–80-as évek Magyarországán. Megismerték egy kongói orvos munkáját is, aki tudatosan a nehezebb utat választotta: hazájában maradt, hogy nőgyógyászként javítson a kongói nők helyzetén, és a csecsemőhalandóság csökkentéséért dolgozzon. Érkezett beszámoló Kolumbiából, hogy hogyan fogtak össze a földrengés sújtotta tartományban élő honfitársaik gyors megsegítésére, valamint arról, hogy a Közel-Keleten hogyan segítik egymást a nehéz politikai és társadalmi helyzetben a mozgalom tagjai, azon belül az önkéntesek. Mindegyik tanúságtételben benne volt, hogy úgy tudnak a világban jelen lenni és másokért élni, hogy kiscsoportjaikban, az ún. nukleókban egymás között élik a kölcsönös szeretet parancsát, és táplálkoznak az egység lelkiségéből. Az önkéntesek az alábbi öt jellemzővel írják le hivatásukat:
A nemzetközi összeköttetés harmadik, a jövőről szóló részében Joana Figueiredo és Antonio Acácio César, az önkéntesek májusban megválasztott nemzetközi felelősei 20 fogalom köré csoportosítva foglalták össze a jelenlegi kihívásokat és feladatokat. Majd a résztvevők meghallgatták Margaret Karram, a Fokoláre Mozgalom nemzetközi elnöke és Roberto Almada társelnök ünnepi köszöntőjét.
Három olyan szempontra hívták fel az önkéntesek figyelmét, amelyek segíthetik őket abban, hogy hitelesebben tanúskodjanak Isten szeretetéről a világban.
– buzdított Margaret Karram. Hangsúlyozta, hogy Isten választása nem távolítja el az embert a valóságtól. Éppen ellenkezőleg: arra készteti, hogy az ő szemével nézzen a világra, és bátorságot ad ahhoz, hogy akkor is szeressen, amikor nehéz, vagy amikor nem látja azonnal az eredményeket.
Gondoskodjatok a kiscsoportjaitokról, ahol megoszthatjátok az örömeiteket és nehézségeiteket, felismerhetitek Isten jelenlétét a mindennapi életben, és erőt meríthettek az újrakezdéshez” – emlékeztette az elnök az önkénteseket lelki életük egyik legfontosabb alapjára.
Néha az életünket adni azt jelenti, hogy ott maradunk valaki mellett, meghallgatjuk – magyarázta a Fokoláre Mozgalom elnöke. – De azt is jelenti, hogy saját szakértelmünket a helyi egyházak és társadalmaink szolgálatába állítjuk, olyan kezdeményezéseket támogatunk, amelyek hozzájárulnak a politikai, társadalmi és egyházi struktúrák átalakításához, hogy azok egyre inkább az embert szolgálják.”
Az online közvetítést több mint húszezren követték a YouTube-on és Zoomon, 23 nyelvi fordítással. Számos helyszínen ünnepeltek születésnapi tortával, és a megemlékezés végére sok üzenet érkezett a világ minden részéről. Volt, aki azt emelte ki, hogy a tapasztalatoknak és üzeneteknek köszönhetően közelebb kerülhettek egymáshoz a hallgatók. Mások nagyra értékelték a jól megszervezett eseményt, amely visszavezetett a hivatás gyökereihez, és mély lelki élményeket nyújtott. Sokak számára rendkívül megerősítő volt látni a rengeteg kapcsolódási pontot, a sok képet és üzenetet, amelyeken keresztül egy egyesült világot tapasztalhattak meg.
Magyarországon a máriabesnyői Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házban közel 80 magyar önkéntes nő és férfi tartott háromnapos találkozót ebből az alkalomból. Ők onnan követték együtt a közvetítést, és adtak hálát közösen hivatásukért. A háromnapos találkozón részt vett Maciej Gosiewski és Gáborné Haáz Andrea, az önkéntesek kelet-európai felelősei, akiknek a kezdeményezésére megszületett a nemzetközi online megemlékezés. Október 24-ére csatlakoztak hozzájuk a Fokoláre Mozgalom kelet-európai felelősei, Andrej Štefančič és Dolores Poletto.
A magyarországi találkozó három napján a fokoláre lelkiségéből merítkező elmélkedések segítették az elmélyülést. A lélekben beszélgetés módszerével reflektáltak a résztvevők a Fokoláre Mozgalom magyarországi közössége előtt álló feladatokra. Helyet kapott továbbá Tanino Minuta Megmutatni a láthatatlant című könyvének bemutatója is, amely az önkéntes hivatás kialakulását, történetét és jellegzetességeit ismerteti dokumentumok és interjúk segítségével. A vasárnapi szentmisét követően öt új önkéntest fogadtak be a női és a férfi ágba, akik kétéves felkészülést követően mondtak igent a hivatásra.
Forrás és fotó: Fokoláre Mozgalom
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
