Szent Jakab apostol ünnepéhez kapcsolódó Szent Liturgia keretében szentelte áldozópappá Balogh Alfréd István diakónust Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita a debreceni Attila téri főszékesegyházban, október 23-án. Az ünnepi alkalom egyszerre szólt egy új papi életút kezdetéről és a hosszú hivatáskeresés beteljesedéséről.
A szentelésen papok, diakónusok, családtagok, barátok, a nyíracsádi közösség tagjai és a Szent Piroska Görögkatolikus Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola munkatársai is nagy számban voltak jelen.
„Aki meghív, az irányít, vezet is”
Kocsis Fülöp metropolita szentelési beszédében Szent Jakab apostol, az Úr rokona és Jeruzsálem első püspöke életét állította példaként az újszentelt pap elé. Mint mondta: Isten nem mindig az emberi elképzelések szerint választ ki, a meghívás felismerése pedig sokszor hosszú folyamat eredménye. Emlékeztetett, hogy a kiválasztottság önmagában nem jelent tökéletességet, hiszen az apostolok is gyarló emberek voltak. Olykor elfáradtak, elbizonytalanodtak, mégis fontos feladatot kaptak az Egyház építésében.
„Amikor egy fiatal ember úgy érzi, hogy őt meghívja az Úr, akkor ezt a felülről jövő kiválasztottságot tapasztalja meg a lelkében. És aztán ez még önmagában kevés, ki kell mondania neki is az igent” – fogalmazott Kocsis Fülöp. Ez az igen Balogh Alfréd István életében hosszú út során formálódott ki. Hivatása azonban lépésről lépésre bontakozott ki. A főpásztor különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szentelés Szent Jakab apostol ünnepére esett: a napot emberi számítások alapján nem feltétlenül így választották volna ki, Isten azonban másként vezeti az ember életét.
– hangsúlyozta.
A pásztor felelőssége: gondoskodni a rábízottakról
Beszédében Kocsis Fülöp a kenyérszaporítás evangéliumi történetét is felidézte. Jézus nem akarta hazaküldeni az éhező sokaságot, hanem arra szólította fel tanítványait, hogy gondoskodjanak az emberekről. A pásztori szolgálat lényegét a metropolita ebben a felelősségben jelölte meg: észrevenni a szükséget, táplálni a ránk bízottakat, és nem magukra hagyni őket. A történet kapcsán az egyház rendjéről és a szolgálatok egymásra épüléséről is beszélt. Saját tapasztalatát megosztva elmondta, hogy korábban kevésbé tartotta fontosnak az intézményes egyházi rendet, később azonban felelősséget vállalva felismerte annak jelentőségét.
„Szüksége van az egyházunknak erre a szervezettségre” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a felszentelt szolgálattevők feladata nem pusztán tisztség betöltése, hanem az Istentől kapott küldetés hűséges megélése. A papság ugyanakkor nem csupán megtiszteltetés, hanem óriási felelősség is. A papnak pásztorként kell jelen lennie az emberek életében, tanítania, vezetnie és lelki táplálékot nyújtania a közösségnek. A főpásztor hangsúlyozta:
„A pap kezébe ezekkel a szavakkal adja a bárányt”
A szentelési beszéd egyik legmeghatározóbb gondolata az Eucharisztiához és a papi önátadáshoz kapcsolódott. Kocsis Fülöp felidézte a papszentelésnek azt a különösen fontos mozzanatát, amikor a felszentelt pap kezébe veszi az Eucharisztiát, a Bárányt, és meghallja a figyelmeztetést: „Vedd és őrizd meg azt, mert számot kell adnod róla.”
A metropolita rámutatott, hogy ez a felszólítás nem csupán az Eucharisztia őrzésére vonatkozik, hanem a pap egész életére és Krisztushoz való kapcsolatára is. A papi szolgálat lényege, hogy a pap maga is egyre inkább az önmagát feláldozó Krisztushoz hasonuljon. „A pap […] odadja testét és vérét, egész életét, legyen megtörve, legyen kiontva, mert Krisztus is így adta oda magát” – mondta. A főpásztor Szent Jakab vértanúságát is felidézte, és arra emlékeztetett, hogy
„A fehér vértanúság, a mindennapi önfeláldozás, a mindennapi odaadottság, ez a papi életnek elengedhetetlen része” – hangsúlyozta. végül arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak az újszentelt papért, hogy hivatását Isten akarata szerint tölthesse be. Balogh Alfréd István igenjét Mária angyali üdvözletre adott válaszához hasonlította: olyan döntés, amely nemcsak az ember saját életét, hanem másokét és az egész Egyházét is alakíthatja.
A teljes prédikációt ITT lehet visszahallgatni.
„A kereszt áll, míg a világ forog”
Az újszentelt pap jelmondata – „A kereszt áll, míg a világ forog” – személyes életútjának és hivatásának fontos összefoglalása. Balogh Alfréd István a felszentelését követően köszönetet mondott a meghívottaknak, és megosztotta, miért választotta ezt a gondolatot. A kereszt számára két fontos valóságot fejez ki: egyrészt azt, hogy az ember képes elárulni a tökéletes szeretetet; másrészt pedig azt, hogy a bűn és a kudarc ellenére is létezik bocsánat és kegyelem. Jézus a kereszten sem fordult el az embertől, hanem a megbocsátás lehetőségét nyitotta meg előtte.
Őszintén beszélt arról is, hogy életútja korántsem volt egyenes. Sokáig nehezen értette, miért kellett olyan kanyarokat megélnie, amelyek másokéhoz képest különösen hosszúnak és nehéznek tűntek. Néhány évvel ezelőtt kezdte felismerni, hogy mindaz, amit korábban nehézségként és kitérőként élt meg, mára értelmet nyert: nem önmagukban a tapasztalatok voltak fontosak, hanem azok az emberek, akikkel találkozott, és akik szeretetükkel gazdagították az életét.
Háláját fejezte ki mindazoknak, akik az úton mellette voltak: feleségének, akinek szeretetét és kitartó jelenlétét hivatásának egyik fontos támaszaként emelte ki, édesanyjának, családjának, rokonainak és barátainak, valamint azoknak a közösségeknek, amelyekben élt és szolgált. Köszönetet mondott az Erdélyből, Franciaországból és más helyekről érkezőknek, továbbá a szeminárium elöljáróinak és hogy otthonra lelhetett a görögkatolikus egyházban. Szavai megmutatták, hogy a papi szolgálat mögött nemcsak egy ember döntése áll, hanem egy olyan családi és közösségi háttér is, amely szeretettel kíséri az új életállomás felé vezető úton. Beszédét a jelenlévőkért mondott jókívánsággal és áldáskéréssel zárta.
Új szolgálat Nyíracsádon
A szertartás végén Seszták István főhelynök olvasta fel az újszentelt pap első dispozícióját. Balogh Alfréd István Nyíracsádon folytatja szolgálatát: segédlelkészként, a Szent Piroska Görögkatolikus Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában lelkivezetőként, valamint a Szent Péter és Pál Gyermekvédelmi Központ nyíracsádi otthonaiban lelkivezetőként kap feladatot. A kinevezés szervesen kapcsolódik eddigi tevékenységéhez, hiszen Nyíracsádon már diakónusként is szolgálta a helyi közösséget iskolai hitoktatóként és a parókia lelkipásztori kisegítőjeként.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
