„Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1János 4,19)
Különleges, meghitt alkalomra került sor vasárnap Berzétén, ahol keresztelővel egybekötött istentisztelet keretében adták át a vándorbölcsőt a Vozárik családnak. Az ünnepi eseményen Mudi Róbert református lelkész hirdette Isten igéjét, és arra emlékeztette a gyülekezetet, hogy a gyermek Isten ajándéka, a ránk bízott élet pedig egyszerre öröm, felelősség és reménység.
A keresztelő és a vándorbölcső átadása szorosan összetartozó események – mindkettő arról tanúskodik, hogy az élet ajándék, a gyermek ránk bízott kincs, jövője pedig Isten kezében van. A bölcső egy új élet kezdetének jelképe, egy különleges bútordarab, amely nemcsak a kisgyermek első hónapjainak ad otthont, hanem egy csodálatos üzenetet is hordoz – minden gyermek szeretetre, gondoskodásra és biztonságra szorul.
„A gyermek képes elfeledtetni velünk a világ összes baját”
– hangzott el az ünnepi alkalom gondolatai között. Egy kisgyermek érkezése új fényt hoz a család életébe, és arra emlékeztet bennünket, hogy a mindennapi nehézségek mellett is mindig van okunk a hálára és a reménykedésre.
Mudi Róbert igehirdetésében a keresztelő és a vándorbölcső-átadás közös üzenetére irányította a figyelmet. Isten már azelőtt ismeri és szereti a gyermeket, hogy az megszületne. Az ő szeretete megelőzi a miénket, és biztos alapot ad az élet útján való elinduláshoz.
A hithez azonban tisztán látó szívre is szükségünk van. Amikor az ember hitre jut, egyre inkább felismeri az összefüggéseket, és más szemmel kezdi látni a világot.
A lelkész a kis Márknak azt kívánta, hogy élete során a hit szemével tudja szemlélni a világot, és mindig észrevegye benne a szépet, a jót és az igazat. A keresztelő egyúttal arra is emlékeztetett, hogy a gyermek nevelése nemcsak a szülők, hanem a keresztszülők számára is felelősséget jelent. Feladatuk, hogy szeretettel kísérjék őt az élet útján, és segítsék abban, hogy megismerje a hit és a keresztény értékek világát.
A vándorbölcső különleges jelképe ennek a gondoskodásnak. Egy ideig az egyik család otthonában szolgálja a kisgyermek kényelmét, majd továbbvándorol egy másik családhoz, hogy ott is örömet és segítséget nyújtson. A bölcső így nemcsak a gyermekekről való gondoskodást, hanem a családok közötti összefogást és a közösség erejét is jelképezi.
Az igehirdetés központi gondolata az istentisztelet alapigéjében is megfogalmazódott – „Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Mudi Róbert a közelmúlt választásai kapcsán arra hívta fel a figyelmet, milyen nagy ajándék, hogy döntéseket hozhatunk, és befolyásolhatjuk közösségünk jövőjét. Vannak azonban olyan választások, amelyek messze túlmutatnak néhány éven – döntéseinknek akár az örökkévalóságban is következményei lehetnek.
A bibliai felszólítás – „Válaszd az életet, hogy élhess te és utódaid is!” – különösen fontos üzenetet hordoz a mai ember számára. Isten nemcsak a jelenről, hanem a következő nemzedékekről is beszél.
Ez a gondolat a felvidéki magyar közösség jövőjével kapcsolatban is elgondolkodtató kérdéseket vet fel.
Lesz-e még ötven év múlva magyar szó a falvainkban? Lesznek-e gyermekek, akik anyanyelvükön imádkoznak, és lesz-e, aki továbbviszi a hitet, a hagyományokat és a közösség értékeit?
A lelkész rámutatott a közösség fogyásának fájdalmas valóságára is. Egyre több az üres hely a templompadokban, és fennáll a veszélye annak, hogy az emberek lassan elveszítik élő hitüket. Ha nem lesz, aki továbbadja a hitet a következő nemzedéknek, ki nyitja majd ki a templomok ajtaját? Ki tölti meg élettel a gyülekezeteket? A templomok fennmaradása ugyanis önmagában nem elegendő – élő közösségekre, elkötelezett emberekre és továbbadott hitre van szükség.
Mudi Róbert arra is figyelmeztetett, hogy
a közösségi és politikai sikerek önmagukban nem jelentenek valódi győzelmet, ha közben elveszítjük egymás iránti szeretetünket.
Mit ér, ha megnyerjük a választásokat a településeinken, de közben széthúzás támad az emberek között? A közösség megtartásához nem elég a közös cél. Szükség van bizalomra, egymás megbecsülésére és arra, hogy a másik emberben ne ellenfelet, hanem testvért lássunk.
A keresztség és a vándorbölcső átadása ezért túlmutatott egy család örömén. Emlékeztetett arra, hogy minden gyermek egy új kezdet, minden élet érték, és a jövőnk azon is múlik, milyen hitet, szeretetet és értékeket adunk tovább az utánunk következőknek.
A keresztény ember reménysége, hogy van egy kéz, amely soha nem engedi el az övéit. Ez a kéz Isten megtartó szeretetét jelképezi, amely a legnehezebb időkben is kapaszkodót nyújt. Jézus Krisztus megváltó szeretete arra hív bennünket, hogy ne csak önmagunkért, hanem egymásért és a következő nemzedékekért is felelősséget vállaljunk.
Az ünnepi alkalom üzenete így minden jelenlévő számára világossá vált:
először Istent és az ő igazságát keressük, válasszuk az életet, és őrizzük meg azt a szeretetet, amely képes összekötni az embereket és megtartani a közösségeket.
A vasárnapi istentisztelet végén a Vozárik család számára átadott vándorbölcső ennek a reménységnek lett a jelképe. Egy bölcső, amely hamarosan továbbindul egy másik családhoz, de üzenete minden otthonban ugyanaz marad. A gyermek ajándék, a szeretet felelősség, a hit pedig olyan örökség, amelyet érdemes továbbadni.
A vándorbölcső átadása mellett a Vozárik család a Rákóczi Szövetség Babanaplóját is átvehette, amelyben a kisgyermek első éveinek emlékeit őrizhetik meg. A SZAKC munkatársa ez alkalomból tájékoztatta a családot a Köldökzsinór programról, valamint az ahhoz kapcsolódó, külhoni magyar családok számára elérhető támogatásokról. Az ilyen kezdeményezések fontos szerepet játszanak a felvidéki magyar családok támogatásában és a következő nemzedékek jövőjének erősítésében.
A szerző felvételei
Máté Gyöngyi/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
