A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont új tanulmánya rávilágít, hogy mielőbb le kellene állni a teljes fásítással és az idegen fajok telepítésével, ehelyett a változatos, fás-bokros-gyepes növényzet jelenthetne hatékony védekezést a Homokhátság kiszáradása ellen.
Nem a teljes fásítás, hanem a változatos tájszerkezet, az erdők, cserjések és gyepek mozaikja védheti meg a kiskunsági Homokhátságot a kiszáradás ellen – derül ki a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatóinak tanulmányából, amely a Másfélfok – Éghajlatváltozás közérthetően című szakportálon jelent meg.
A benne foglaltak szerint a Kárpát-medencét sújtó vízhiány és az éves középhőmérséklet emelkedése különösen súlyosan érinti a kiskunsági Homokhátságot. Itt az elmúlt évtizedek során észrevehetően nőtt az éves középhőmérséklet, ami a párolgás révén már önmagában is szárazodást eredményez. Mint írták, a terepmunkák során egyre elkeserítőbb látvány fogadja a kutatókat:
még természetvédelmi területeken járva is egyre gyakrabban lehet olyan területeket látni, ahol egyáltalán nem látszik élő növényzet, vagy csak néhány idegenhonos inváziós faj dacol az aszállyal.
A kutatók a Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi egységében vizsgálták a 2022-es rendkívüli aszály hatásait a gyep uralkodó fűfajaira.
Az már korábban is ismert volt, hogy az erdőfoltok vagy akár a magányos fák és cserjék alatt mérséklődnek a szélsőségek, kisebb a napközbeni forróság, magasabb a páratartalom, és a felső talajréteg több nedvességet tartalmaz a fásszárúaktól mentes gyepekhez képest. Gyalus Adrienn vezető szerző és munkatársai tanulmánya rávilágított, hogy a fásszárú növényzet nemcsak közvetlenül a fák és cserjék alatt, hanem kissé távolabb is segítheti a gyep fűfajainak túlélését. Ha egy adott gyepterület közelében több a fásszárú növény, akkor az aszály jelentősen kisebb pusztítást végez a füvek körében. Vagyis
egy fákkal és bokrokkal tarkított tájban a gyep ellenálló képessége (rezisztenciája) lényegesen nagyobb a szélsőségesen száraz időszakokkal szemben, mint egy fátlan és cserjétlen vidéken.
Felhívják ugyanakkor a figyelmet a fásítás kockázataira is. Míg a fák védik a felső talajréteget és a gyepeket, addig intenzív párologtatásuk miatt a mélyebb talajrétegeket kiszáríthatják, ami akár felszín alatti sivatagok kialakulásához is vezethet. Emellett a nagy kiterjedésű, zárt faültetvények szerkezete egyszerű, biológiai sokféleségük (biodiverzitásuk) pedig rendkívül kicsi.
Erdős László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa szerint a megoldást nem a „teljes fásítás vagy a teljes fátlanság”, hanem az erdők, cserjések és gyepek természetes mozaikja jelentheti. Következtetésük szerint
kerülni kellene a zárt faültetvények erőltetését, és mielőbb be kell szüntetni az idegenhonos fajok – különösen az akác és a fenyők – telepítését.
A meglévő faültetvények természetes ritkulásakor lehetőséget kellene biztosítani az erdő-gyep mintázat újbóli kialakulására, míg a túllegeltetett gyepeken őshonos cserjék telepítésével lehetne segíteni a kisebb, védelmet nyújtó erdőfoltok létrejöttét.
A kutatás szerint a megmaradt természetközeli erdőspuszta-mozaikok megőrzése kulcsfontosságú, mivel az ilyen összetett tájszerkezetek bizonyulnak a leginkább életképesnek az egyre melegebbé és szárazabbá váló klímában.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
