„Szent suhancok” bátor
tettei sokkolták a Világot!
Ámultak közel és távol…
Mert elszoktak már
az ilyen csodáktól:
hogy Dávid ismét
legyőzi Góliátot! (Nagy Gáspár: Október végi tiszta lángok)
70 év a történelemben egy aprócska fejezet. 70 év egy ember számára szinte egy egész életet jelent. 70 éve, mi magyarok megmutattuk a világnak: a szabadságért, ha kell mindig megküzdünk. 70 éve egy nép azt mondta: ELÉG VOLT!
Hetven évvel ezelőtt október 23-án egy keddi napon langyos szél lengedezett és 20 fok volt Budapesten. Csodás őszi meleg volt. Egy egyszerű hétköznapnak tűnt a kommunizmus sötét világában. Mégis, valami volt a levegőben. A szabadság parázsa, mely sohasem aludt ki, ezekben a napokban egyre csak erősödött, és végül lángként terjedt el szerte az országban és a Kárpát-medence egyes pontjain.
A második világháborút követően Magyarország elveszítette tényleges önrendelkezését. A szovjet megszállás árnyékában kiépülő kommunista diktatúra felszámolta a politikai szabadságjogokat, üldözte ellenfeleit, megtörte a társadalom hagyományos közösségeit, és félelemre épülő rendszert teremtett. Az Államvédelmi Hatóság terrorja, a koncepciós perek, a kitelepítések, az egyházak üldözése, a parasztságot sújtó beszolgáltatások és a mindennapok nyomorúsága egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar társadalomban egyre erősebbé vált az elégedetlenség. Már csak egy szikra kellett…
Azok a fiatal lányok és fiúk, diákok, egyetemisták, akik változtatni akartak, és szervezkedni kezdtek a szegedi egyetemen, Budapesten a Műegyetem falai között, vagy más nagyobb városokban, nem sejthették, hogy azokkal a gondolatokkal, melyeket megfogalmaztak, a forradalom lángját gyújtották fel. Pedig csak pár olyan dolgot akartak, amit a világ szerencsésebbik felén kortársaik élveztek: szabad választásokat, szólás- és sajtószabadságot, nemzeti függetlenséget. Elegük volt a kommunista, népnyúzó és elnyomó rendszerből, követelték a szovjet csapatok kivonását és az elkövetett törvénytelenségek felelőseinek elszámoltatását. Az egyetemisták és diákok hangja felerősödött az októberi szélben: melléjük áltak fiatal, siheder korú ipari tanulók, gimnazisták, fiatal munkások, egyszerű lakosok, értelmiségiek. A tömeg egyre csak nőtt.
Október 23-án a békés tüntetésekből kibontakozó forradalom rövid időn belül fegyveres szabadságharccá vált, a fennálló hatalom pedig megrendült pár nap alatt. Budapest utcáin olyan fiatalok ragadtak fegyvert, akik közül sokan alig léptek túl a gyermekkoron, akiket egészen más dolgok érdekeltek: tanultak, csavarogtak, fociztak a grundokon, szüleik kéréseit teljesítették. Egy olyan generáció tagjai voltak ők, akiknek gyermek és fiatal éveit a háború, a nélkülözés és a diktatúra határozta meg. Bátrak voltak és felvették a harcot a diktatúra erőivel és a félelmetes szovjet haderő gépezetével. A pesti srácok igazi példaképekké váltak. A Corvin köz, a Práter utca, a Tűzoltó utca, a Széna tér és a főváros számos más helyszíne a kitartó ellenállás jelképévé vált.
Hősök születtek az utcákon és a tereken. Olyan fiatal fiúk és lányok, akik előtte sosem gondoltak rá, mégis közös történelmünk részévé váltak. Pongrátz Gergely és fivérei, Murányi Levente, Mansfeld Péter, a Corvin közi és Széna téri fiatalok nélkül a forradalom nem győzhetett volna. A rettegett szovjet haderő visszavonult, a szovjeteket kiszolgáló hazai elvtársak pedig gyáva módon elbújtak, elmenekültek. Pár nap erejéig újra megtapasztalhatták hazánkban, hogy milyen is a szabadság íze.
Azonban a szabadság édes madarát a forgószél elsodorta. A szovjet haderő visszatért és elemi erővel támadt a szabadságharcosokra, a harckocsik ismét Budapest utcáira vonultak. A felkelők több helyen folytatták az ellenállást, miközben a katonai erőviszonyok egyre kilátástalanabbá tették a küzdelmet, és végül a szovjetek elfojtották a szabadságért küzdő magyar nép felkelését. A szabadságért való küzdelemnek nagy ára volt, sok fiatal életét vesztette, mások pedig hosszú börtönéveket kaptak büntetésül. Sok fiatal élete roppant meg, és sokak mondtak búcsút szülőföldjüknek és hazájuknak és emigránsként kellett új életet kezdeniük.
Mint mindig, ezúttal is találtak olyan embert, aki 30 ezüstért eladta saját népét. Kádár János és társai szolgalelkűen csaptak le a szabadságharcosokra és a forradalom egyszerű támogatóira is. A megtorlás időszakában kivégzésekkel, börtönbüntetésekkel, internálásokkal, kínzásokkal akarták elérni, hogy a magyar nép egyszer és mindenkorra fejet hajtson az elnyomó rendszer lábai előtt. Ám bármennyire is szerették volna, 1956 eszméjét sem a harckocsik, sem a sortüzek, sem a börtönök és akasztófák nem tudták megsemmisíteni. Mert 1956 a magyar szabadságvágy történetévé vált. Kádár János, pedig bármennyire is igyekezett finomítani rendszerét és próbálta emberarcúvá maszkírozni, általános, nagy amnesztiát is hirdetett, de sosem érhetett fel a forradalmárok és szabadságharcosok szintjére. Az árulók sorsa ilyen.
Hetven évvel a forradalom után egyre kevesebben vannak közöttünk olyanok, akik személyes emlékeikkel idézhetik fel a dicsőséges októberi és novemberi napokat. Egyre kevesebb a velünk élő legenda, de jelen sorok írója szerencsésesnek érzi magát, mert több olyan, egykori 56-ost ismerhet, aki, amikor kellett, nem futott el, hanem fegyvert fogott. Molotov koktélokat dobált a rettegett szovjet-orosz tankokra, szembeszegült a kommunistákkal, nemzeti hőssé és példaképpé vált.
1956 az ő történetük, ők pedig a mi hőseink. Olyan hétköznapi emberek, akik a történelem súlyos pillanatában váltak rendkívüli tettek szereplőivé. Diákok, egyetemisták, munkások, parasztok, fiatalok és idősebbek váltak egyik pillanatról a másikra történelmi alakokká.
1956-ban a forradalom és a szabadságharc ugyan elbukott, de a szabadság és a nemzeti önrendelkezés követelése túlélte az elnyomás évtizedeit, és a kommunizmus bukása után elemi erővel vált az igazság szabaddá. Csak rajtunk múlik, hogy ezt az örökséget hogyan visszük tovább és továbbadjuk-e a következő generációknak. A hősök és áldozatok emléke erre kötelez minket! Dicsőség az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek, a szabad Magyarország és a nemzeti függetlenség harcosainak!
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
