Az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulóján Felvidék-szerte megemlékezésekkel tisztelegtek a szabadságért és a magyar nemzet függetlenségéért küzdő hősök emléke előtt. Összeállításunkban összegyűjtöttük a felvidéki településeken és közösségekben tartott megemlékezéseket, felidézve, miként hajtottak fejet az utókor tagjai az 1956-os hősök előtt.
(A gyűjtőcikk folyamatosan frissül.)
***
A szabadság és a hit üzenete – 1956 hőseire emlékeztek a Selye János Egyetemen
Az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 70. évfordulójára emlékeztek október 23-án a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán. Az ünnepi alkalmon Bese László történeti visszatekintésében a forradalom eseményeit és azok felvidéki magyar vonatkozásait idézte fel, Somogyi Alfréd református lelkipásztor pedig igehirdetésében a szabadság, a hit és az emberi méltóság összefüggéseire irányította a figyelmet. A megemlékezésen a kar egykori oktatója, az 1956-os forradalomban részt vevő Szűcs Zoltán emléke előtt is tisztelegtek.
Hetven évvel ezelőtt, 1956. október 23-án egyetemisták és főiskolások békés tüntetéséből bontakozott ki az a forradalom, amely néhány nap alatt az egész országot megmozgatta. A magyar társadalom a sztálinista diktatúra, az elnyomás és a szovjet megszállás ellen emelte fel a szavát, szabadságot, függetlenséget és demokratikus átalakulást követelve. Bár a szabadságharcot a szovjet katonai beavatkozás leverte, 1956 erkölcsi üzenete túlélte a megtorlásokat és a diktatúra évtizedeit.
Bese László előadása
Erre az örökségre emlékeztek a komáromi egyetem Református Teológiai Karán, ahol a történelmi események felidézése mellett azok erkölcsi és lelki tanulságai is hangsúlyt kaptak.
A forradalom híre a Felvidékre is eljutott
Bese László történeti visszaemlékezésében az 1956-os forradalom előzményeitől a novemberi szovjet beavatkozásig tekintette át az eseményeket. Felidézte a Rákosi-rendszer elnyomó intézkedéseit, a társadalom mindennapjait megnehezítő gazdaságpolitikát, majd az enyhülés reményét és az azt követő visszarendeződést.
Külön figyelmet szentelt az egyetemi és főiskolai ifjúságnak, amely már nem kívánta elfogadni a sztálinista diktatúra visszaállítását. Az október 23-i békés demonstrációból kibontakozó forradalom követelései között a szovjet csapatok kivonása, a többpártrendszer helyreállítása és a politikai szabadságjogok biztosítása is szerepelt.
Az előadás egyik fontos gondolata az volt, hogy 1956 nem csupán Magyarország történelmének része, hanem a csehszlovákiai magyarság kollektív emlékezetében is helyet foglal.
A határ két oldalán élő magyarokat az akkori politikai körülmények sem tudták teljesen elszigetelni egymástól. A magyarországi események hírei személyes kapcsolatokon és rádióadásokon keresztül is eljutottak Csehszlovákiába. Munkahelyeken, közösségekben hallgatták a magyar rádiót és a Szabad Európa Rádiót, miközben a csehszlovák kommunista vezetés igyekezett megakadályozni az információk terjedését és az esetleges szolidaritási megmozdulásokat.
Somogyi Alfréd
Az előadó emlékeztetett arra is, hogy a felvidéki magyarság a második világháborút követő jogfosztások után még rendkívül kiszolgáltatott helyzetben volt. A magyarországi forradalommal való nyílt szolidaritás ezért különösen nagy bátorságot kívánt.
Ennek egyik emlékezetes példája éppen Komáromhoz kötődik.
1956. október 25-én a komáromi magyar gimnázium diákjait az iskola aulájába rendelték, ahol a kommunista párt képviselői a magyarországi forradalmat elítélő nyilatkozat támogatására szólították fel őket. A fiataloknak kézfeltartással kellett volna kifejezniük egyetértésüket, ám megtagadták a nyilatkozat megszavazását. Ezzel a csendes, de bátor kiállással fejezték ki szolidaritásukat a szabadságukért küzdő magyarországiakkal. A történelmi eseménynek ma emléktábla állít emléket a Selye János Gimnáziumban.
Bese László kitért Gulyás Lajos református lelkipásztor sorsára is, aki az 1956-os események idején az erőszak megfékezésére törekedett, a megtorlás során mégis halálra ítélték és kivégezték. Története annak is megrendítő példája, hogy a diktatúra nem csupán a fegyveres ellenállókkal, hanem a közösségükért felelősséget vállaló emberekkel is leszámolt.
A történeti visszatekintés a szabadságharc leverésének következményeit is felidézte: az áldozatokat, a megtorlásokat és azt a mintegy kétszázezer embert, aki a forradalom után elhagyta Magyarországot.
Az előadás zárógondolata szerint az ellenállás még a legreménytelenebb helyzetekben sem hiábavaló. A szabadság eszméje akkor is tovább élhet, ha egy adott történelmi küzdelmet elfojtanak. Egy nemzet jövőjét pedig nem pusztán az anyagi és politikai erőviszonyok, hanem az erkölcsi tartás és a közösség értékrendje is meghatározza.
„Az ember maga szüli a vészt”
Somogyi Alfréd igehirdetésének alapigéjét Jób könyvének ötödik fejezetéből választotta, amely az emberi hamisságról, a megpróbáltatásokról és az isteni gondviselésről szól.
„Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak” – idézte a Szentírást.
A lelkipásztor arra emlékeztetett, hogy a diktatúrák és az elnyomó rendszerek nem maguktól keletkeznek: emberi döntések, eszmék és cselekedetek következményei. Az 1956-os forradalom résztvevői egy olyan rendszer ellen emeltek szót, amely korlátozta az egyéni szabadságot, üldözte a személyes hitet és meggyőződést, valamint megfosztotta az embereket a szabad véleménynyilvánítás lehetőségétől.
Igehirdetésében az egyházak 1956-os szerepét is felidézte. Rámutatott, hogy Mindszenty József bíboros és Ravasz László református püspök egyaránt megszólalt a forradalom napjaiban, kiállva a szabadságért küzdők mellett.
Somogyi Alfréd hangsúlyozta, hogy az egyházak kiállása nem egyszerű politikai állásfoglalás volt, hanem erkölcsi felelősségvállalás.
„Odaálltak a jó és a szabadságvágy mellé, az emberi méltóságot sárba tipró ideológiával szemben”
– fogalmazott.
Az igehirdetés központi üzenete az Istenbe vetett bizalom és az ebből fakadó bátorság volt. A lelkipásztor szerint a keresztyén embernek a megpróbáltatások idején is feladata, hogy kiálljon az igazság, az emberi méltóság és a szabadság mellett. Külön szólt a teológushallgatókhoz is, emlékeztetve őket arra, hogy a lelkészi szolgálat nem ér véget a templom falainál: a közösség tagjainak mindennapi életét, gondjait és felelősségét is magában foglalja.
Az 1956-os hősök bátorságát János apostol első levelének szavaival kapcsolta össze:
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet.”
A hetven évvel ezelőtti eseményekre visszatekintve hangsúlyozta: a szabadságharc résztvevőit őszinte hazaszeretet és szabadságvágy vezette. Helytállásuk ma is erkölcsi mérce, amely arra figyelmeztet, hogy az igazságért és a közösségért vállalt áldozat nem válik értelmetlenné akkor sem, ha eredménye csak később mutatkozik meg.
Somogyi Alfréd az 1956-os diktatúra tanulságait a jelenkorra is vonatkoztatta. Igehirdetésében bírálta a mai liberális társadalmi és politikai irányzatokat, valamint az általa a keresztény értékeket veszélyeztetőnek tartott ideológiai törekvéseket. Hangsúlyozta, hogy a keresztyén ember feladata minden korban az igazság és a hit melletti következetes kiállás.
Egy 1956-os hős a kar egykori oktatói között
A megemlékezés zárszavában Lévai Attila, a Református Teológiai Kar dékánja egy személyes kötődésre is felhívta a figyelmet. Mint elmondta, a karnak Szűcs Zoltán személyében saját 1956-os hőse is van.
Szűcs Zoltán 1956. október 23-án, a Magyar Rádiónál kapott comblövést. Két teológustársa mentette meg az életét, akik néhány nappal később maguk is a forradalom áldozataivá váltak.
Szűcs Zoltánt 1957-ben, távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Később az Egyesült Államokban szolgált református püspökként, majd 2003 és 2013 között a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának Gyakorlati Teológiai Tanszékén oktatott.
Lévai Attila
Életútja így közvetlen kapcsolatot teremt az 1956-os szabadságharc története és az egyetem szellemi öröksége között.
Lévai Attila egy másik, az intézmény számára jelentős évfordulóra is emlékeztetett: a Selye János Egyetem éppen október 23-án ünnepli fennállásának 23. évfordulóját. Az egyetem 2003. október 23-i megalapítása új fejezetet nyitott a felvidéki magyar felsőoktatás történetében, és olyan lehetőséget teremtett, amelyért – mint hangsúlyozta – ma is hálával tartoznak.
A komáromi megemlékezés így egyszerre szólt a hetven évvel ezelőtti forradalom hőseiről, a hitből fakadó erkölcsi helytállásról és arról a szellemi örökségről, amelynek megőrzése és továbbadása a következő nemzedékek felelőssége is. (SZE)
Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
