Október 21-én este a budapesti Premier Kultcaféban, a Faludi DOKU Filmklub keretében került bemutatásra Cséke Zsolt Egy magyar jezsuita Amazóniában című, 53 perces dokumentumfilmje. Az alkotás Éder Xavér Ferenc jezsuita szerzetes életét mutatja be, aki 1750-től kezdve 20 évet töltött Amazóniában – feltérképezte a területet, megírta a vidék teljes néprajzát és együtt zenélt az őslakosokkal.
Éder Xavér Ferenc Selmecbányán született 1727. szeptember 1-jén. Itt kezdte el iskolai tanulmányait, ezek után került a jezsuita nagyszombati kollégiumba. Már 16 évesen, 1743-ban belépett a jezsuita rendbe, és a trencséni újoncképzőbe került.
Missziós szolgálatra 1749-ben jelentkezett, a rend Dél-Amerikába küldte. Két éven belül egy hosszú, Európán, majd az Atlanti-óceánon való átkelés után, 1751-ben érkezett meg a Perui Alkirályság fővárosába, Limába.
A jezsuita rendtartomány főnöke a mai Bolívia területén jelölte ki Éder missziós helyét, Moxitania (Mohitánia) régióban, a Mamoré folyó középső szakasza mentén élő mojo (moxo, magyaros írással moho) nép közé. A terület napjainkban Bolíviához tartozik. A mojók mellett az őserdőben más kisebb törzsek is éltek. Éder Xavér Ferenc 1753-tól missziós központokat alapított. Megtanulta a helyi nyelveket az ott élő őslakosok keresztény hitre térítése céljából. A teljes területet bejárta, felkereste a legkisebb települést is, részletes feljegyzéseket írt az népcsoportokról, szokásaikról, életükről. Mellette rajzokat, térképvázlatokat is készített. Feljegyezte az éghajlat alakulását, az őserdők növény és állatvilágáról részletes leírásokat, adatokat rögzített.
Éder Xavér Ferenc az itt élő törzsek római katolikus hitre térítésével, az európai kulturális és civilizációs elemek adaptálásával és az őslakosok kulturális és antropológiai vizsgálatával foglalkozott 1767-ig, amikor a király parancsára kiűzték a jezsuita rendet a Spanyol Birodalomból. Ekkor hazatért, 1769-ben érkezett meg Besztercebányára. Szülővárosában a helyi plébánián plébános lett.
Éder Xavér Ferenc naplójegyzeteiből és irataiból áll össze a Descriptio provinciae oxitarum in Regno Peruano (A Perui Alkirályságban lévő Mohitania tartomány leírása) című, 289 oldalas, latin nyelvű könyv. A mű öt fő részből áll, és részletesen bemutatja a térség törzseinek életét, szokásait, a helyi növény- és állatvilágot, valamint a jezsuita missziók (redukciók) történetét és működését a Perui Alkirályság területén. A kötet a mai Peru és Bolívia területének térképét is tartalmazza.
A jezsuita misszionárius egészségi állapota hazatérése után folyamatosan romlott, és 1772. április 17-én visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Halála után a kézirat rendtársához, Orosz Lászlóhoz került, aki Argentína első egyetemén, Córdobában tanult, majd tanított. Végül egy másik jezsuita, Makó Pál matematika és fizika professzor, korának legmodernebb tankönyvírója rendezte sajtó alá, és adta ki a könyv formájában 1791-ben, Budán. Egy évszázaddal később, 1888-ban spanyol nyelven is megjelent La Pazban. Valószínűsíthető, hogy a lábjegyzetek már a szerkesztők munkája során jöttek létre. Ennek azért van kiemelkedő jelentősége, mert azt bizonyítja, a könyvet valóban tudományos szándékkal jelentették meg: más jezsuita misszionáriusok munkásságára, valamint a biológiai rendszertan atyjára, Carl von Linnére hivatkozik az egyes növény- és állatfajok nevét illetően.
Éder Xavér Ferenc munkája kiemelkedő magyar és európai forrásnak számít, ez a legjelentősebb földrajzi, történelmi és néprajzi munka a Dél-Amerika feltárásában részt vett magyar misszionáriusok tollából. Brentán Károly (1694–1752) ennél részletesebb, térképekkel és rajzokkal illusztrált kézirata a Marañón vidékéről kinyomtatás előtt elveszett.
Éder Xavér Ferenc művéből kiderül, hogy a mojo, a bauré, az itonama és a moré őslakosközösségek társadalmát figyelte meg és alapított számukra missziós központokat. Ez a terület az alkirályság központjától, Limától mintegy 700 kilométerre található, igen veszélyes utak mentén. Az Andok hegyvonulatán való átkelés és az őserdők mély, olykor mocsaras vidéke mellett az állatvilág, a nappali elviselhetetlen hőség és pára tette rendkívül életveszélyessé Éder missziós munkáját. Erről számol be a következő idézet is: „Nem ritkán megesik, hogy az éjszakát fagyott, hóval borított talajon töltöd, ebédelni viszont már gyapotfák vagy virágzó cukornádültetvények alatt ebédelsz. Semmi nem nő az egész világon, ami ide áthozva ne teremne a legbőségesebben, mivel szinte nincs a melegnek vagy a hidegnek olyan fokozata [klímatípusa], amelyet Peruban ne találnál meg.”
Éder Xavér Ferenc említett munkájának kézirata teljes egészében jelenleg a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Pray-gyűjteményben található.
A játékfilmes elemekkel gazdagított dokumentumfilm rendezője: Cséke Zsolt. Operatőrei: Cséke Zsolt, Sepsi Gergő, Renyó Norbert, Jóvér Csaba. Jezsuita szaktanácsadó: Sajgó Szabolcs SJ. Történész és földrajztudományi szakértő: Kubassek János. A film főszereplője: Pálóczi Bence.
A vetítés utáni pódiumbeszélgetésen Cséke Zsolt, Sajgó Szabolcs és Kubassek János egyetemi tanár, a Magyar Földrajzi Múzeum címzetes igazgatója beszélgetett és válaszolt a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia kulturális és kommunikációs részlege vezetőjének, Lázár Kovács Ákosnak a kérdéseire.
Fotó: Merényi Zita
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
