„A megbékélés egy állandó, hosszan tartó folyamat” – fogalmazott Papias Musengamana, a ruandai Byumba püspöke, aki a világiak apostolkodásával foglalkozó püspöki bizottság megbízásából végzi szolgálatát. A Fides hírügynökségnek a Katolikus Akció Nemzetközi Fórumának (FIAC) október 15. és 18. között Rómában tartott rendezvénye alkalmából adott interjúját.
A tuszik ellen elkövetett népirtás után 32 évvel az egyház segíti a büntetésük letöltése előtt álló fogvatartottak társadalmi visszailleszkedését. A lelkipásztori munka középpontjában a fiatalok, a család és az oktatás is áll.
– A ruandai egyház tavaly ünnepelte az evangelizáció 125 évvel ezelőtti kezdetét. Mit jelentett ez az évforduló az Önök számára?
– Lehetőséget adott arra, hogy áttekintsük az utat, amelyet az első misszionáriusok 1900-as érkezése óta megtettünk, és hogy visszatérjünk hitünk gyökereihez. A ruandai egyház jubileumát minden szinten megünnepeltük: a plébániákon, az egyházmegyékben és országos szinten is. Az ünnepségek lezárultával a Ruandai Püspöki Konferencia programot dolgozott ki a következő 25 évre. Ebben a családpasztorációra, a fiatalokra, az oktatásra, valamint mindenekelőtt a közösségi és nemzeti megbékélésre szerettük volna helyezni a hangsúlyt.
– Még mindig nem gyógyultak be az 1994-es események okozta sebek?
– A tuszik ellen elkövetett népirtás mély nyomokat hagyott az országban, és még hosszú utat kell megtennünk a teljes megbékélésig. Véleményem szerint a megbékélés egy állandó, hosszan tartó folyamat. Mindannyiunknak nap mint nap törekednünk kell arra, hogy megbékéljünk Istennel, önmagunkkal, valamint testvéreinkkel. Egy olyan ország számára, amely a miénkhez hasonló tragikus eseményeket élt át, ez az út még nagyobb kihívást jelent. A népirtás óta eltelt 32 év még viszonylag rövid idő. Istennek hála, látjuk, hogy fontos lépések történtek, bár még sok a tennivaló.
– Tudna konkrét példákat mondani a megbékélésre?
– Vannak családok, amelyek kiengesztelődtek egymással, és olyan emberek is, akik bűncselekményt követtek el, de sikerült helyreállítaniuk a kapcsolatukat áldozataikkal. Hamarosan szabadulnak azok is, akik az 1994-ben elkövetett bűncselekményeik miatt kiszabott büntetésük letöltésének végéhez közelednek. Egyházként kiemelt figyelmet fordítunk ezekre az emberekre. Arra törekszünk, hogy a börtönből szabadulók legyenek készen arra, hogy újra beilleszkedjenek a társadalomba, és családjuk, valamint szomszédaik is készen álljanak a fogadásukra. Ez nem könnyű feladat. Miután évtizedeket töltöttek börtönben, ezek az emberek egy alapjaiban megváltozott országgal találják szembe magukat, és a családi, illetve társadalmi visszailleszkedés nehézségeivel is meg kell küzdeniük. Ezért mind a szabadulás előtt állókkal, mind pedig az őket befogadó közösségekkel foglalkoznunk kell.
– Ruandában is a fiatalok alkotják a lakosság többségét. Hogyan kívánja az egyház kísérni őket a felnőtté válás útján?
– A ruandai lakosság több mint 70 százaléka fiatal. Ezért a nevelés és a fiatal nemzedékek állnak lelkipásztori munkánk középpontjában: a két terület szorosan összekapcsolódik. A fiatalok jelentik az egyház jövőjét és reményét, ezért képzésük kiemelt helyet foglal el lelkipásztori programunkban, a családok támogatása mellett.
Kihívást jelent tehát a fiatalok nevelése is?
El kell ismernünk a hatóságok erőfeszítéseit, amelyek igyekeznek megteremteni, hogy az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Ugyanakkor még sok a tennivaló, különösen annak érdekében, hogy minden gyermek járhasson iskolába. Az osztályok gyakran túlzsúfoltak, és az oktatás minőségén is javítani kell. Egyházként szeretnénk hozzájárulni e terület fejlődéséhez, amelyen már eddig is jelentős munkát végeztünk. Az egyház számos intézményt tart fenn az országban, az óvodáktól az általános és középiskolákig. Szeretnénk továbbra is magas színvonalú, keresztény értékeken alapuló nevelést biztosítani. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a fiataloknak számos kihívással kell szembenézniük: a közösségi média nem mindig kedvező hatásaitól kezdve a családi nehézségeken át az alkohol és a kábítószerek terjedéséig.
– Ruandában is egyre elterjedtebb a kábítószer-fogyasztás.
– Igen. Mindenekelőtt az alkohollal való visszaélés gyakori, és sok fiatal küzd az alkoholfogyasztással összefüggő problémákkal. A kábítószer-fogyasztás is jelen van országunkban. A világ valóban globális faluvá vált, és vannak olyan problémák, amelyek mindenütt érintik az embereket. Azok a fiatalok, akik nem járnak iskolába vagy munkanélküliek, jobban ki vannak téve annak, hogy az alkohol vagy a kábítószerek rabjaivá váljanak.
Az okostelefonok és a közösségi média használata is problémákat okozhat, ha a fiatalokat nem tanítják meg arra, hogyan éljenek ezekkel az eszközökkel helyesen és tudatosan. Meg kell tanulniuk felelősségteljesen használni őket, anélkül, hogy a rabjaikká válnának. Egyházként ezen a területen is elindítottunk nevelési projekteket. Az általam vezetett bizottság például olyan programokat szervezett, amelyek segítenek a fiataloknak megtanulni az eszközök helyes használatát. Ezt a Katolikus Akció csoportjaiban, a plébániákon és az iskolákban végezzük.
Forrás: Fides, az Evangelizáció Dikasztériuma hírportálja
Fotó: Byumbadiocese.org
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
