Ha valaki, jellemzően, vagyis az esetek többségében, úgy követeli jogait, hogy nem vesz tudomást a valóságról, nem mérlegeli a lehetőségeket, figyelmen kívül hagyja az észszerű szempontokat és mások érdekeit, az – függetlenül életkorától – gyermeknek számít. Érzelmi és erkölcsi fejlődése megrekedt az elsődleges önimádat állapotában. – Ádám László írása
Az ilyen ember nem képes belátni, hogy az együttélés, a közös célok érdekében alkalmazkodnia kell bizonyos szabályokhoz, el kell fogadnia személyes szabadságának megnyirbálását. Úgy hiszi, ő kivételes bánásmódra jogosult, szabályok és korlátok rá nem vonatkoznak. Éretlen személyiségéből fakadóan – bármi legyen ára, eszköze, akár még számára is hátrányos a következménye – mindenképpen meg kell kapnia, amit akar.
Az éretlen felnőttek – ellentétben a gyermekkel – nem lépnek túl önimádatukon. Nem változnak meg, ha türelmesek, jók vagyunk hozzájuk. Hiába várjuk, hogy ha emberségesen viselkedünk velük, akkor ezt értékeljék, és hasonló bánásmóddal viszonozzák. Nem látnak rá saját viselkedésükre. Nekik csak saját céljaik fontosak; csakis nekik lehet igazuk. A felebaráti szeretetet, a méltányosságot és a tiszteletet kihasználandó gyengeségnek tekintik.
S nem változnak meg akkor sem, ha tiltakozunk, ha kényelmetlen helyzetbe hozzuk őket. Nem gondolkodnak okszerűen, nem kötik össze a következményeket észszerűtlen viselkedésükkel, ennélfogva saját kárukon sem tanulnak. Nem hátrálhatnak meg, mert önmagukról alkotott tökéletességképzetük ezt nem engedi meg.
Lerázzák magukról a felelősséget azon cselekedeteikért, melyek megütközést, csalódást keltenek a szabálykövetőkben. Másokat lenéznek, önmagukat túlértékelik. S hozzá még szent küldetésüknek tekintik, hogy harcba szálljanak a másképp gondolkodókkal, s a világot saját képükre formálják. Élősködők és zsarnokok is egyben. Leghatékonyabb eszközük a bajkeverés és a befolyásolás. A bűntudatkeltéstől a megfélemlítésig, a gyalázkodástól a megtorlásig bármi előkerülhet eszköztárukból.
Máskor meg elismerő vagy egyetértőnek látszó kijelentések mögé rejtőznek, vagy az áldozat szerepét alakítják, ily módon kerülve el az érdemi vitákat, s csalják ki az együttérzést, támogatást. Úgy erőszakoskodnak, hogy megvédjék a magukról alkotott nagyszerű képet.
Éretlen Éva, ha nem tanulta meg, hogy osztozkodnia kell, megingathatatlanul hiszi: neki joga van másokat kényszeríteni, hogy feltétel nélkül szolgálják ki igényeit, tanúsítsák az ő nagyszerűségét. Azt várja, sőt követeli, hogy fogadják el őt olyannak, amilyennek magát látni szeretné. Mi több, becsmérelheti vagy fenyegetheti embertársait, akik nem úgy gondolkodnak, mint ő. Jeles felebarátnőnk nem azért viselkedik így, mert rossz ember. Gyermeki gondolkodásmódja okán fel sem merül benne, hogy amit tesz, az mások érzéseinek, jogainak, méltóságának semmibevétele. Az ő istene inkább gyalázza meg teremtményeit, mint felkarolná őket szükségükben.
A hatalom bűvöletében
Az éretlen ember uralni akarja környezetét és a valóságot, hogy ne kelljen semmilyen igénynek és szabálynak megfelelnie. Nézeteit – eget-földet megmozgatva, akár intézményesített erőszakkal – másokra is rá akarja kényszeríteni. Saját eszméivel akarja helyettesíteni mások gondolatait. Azt akarja elérni, hogy senkinek ne legyen lehetősége őt szembesíteni korlátaival, gyarlóságával, végső soron emberi mivoltával.
A gyermeteg nő nem elégszik meg azzal, amit adott körülmények között – képességei és lehetőségei szerint –, némi szerencsével, és kitartó, szorgos munkával elérhet. Követeli, hogy minden körülménytől függetlenül kapja meg azonnal, amire vágyik, ami hite szerint jár neki.
A végső cél, melyet éretlen hölgyeink zászlajukra tűztek, melyért egy emberként küzdenek: valamilyen égi vagy földi hatalom, vagy bárki más, biztosítson számukra KAKÁT (Kívánságokat Azonnal Kielégítő Alárendelteket).
Szabadság, elvtársak!
Senkinek sem kötelessége alkalmazkodni, a valósághoz igazodva észszerűen gondolkodni, alávetve magát természeti vagy emberi törvényeknek. Senki sem kényszeríti például a nőket, hogy szaporítsák dicső fajunkat, vagy gondoskodjanak másokról. Ha úgy döntenek, megtagadják női mivoltukat, elnyomják emberi érzéseiket, tehetik. Semmilyen törvény vagy szabály nem tiltja. De ha tiltaná is, megtorlást helyezve kilátásba, hölgyeink akár dacolhatnak is a rendszabályokkal. Ha saját elképzelésük szerint akarnak élni, ki állhatna útjukba?
Éretlen hölgyeink gyakorta idézik a Nőmozgalom egyik jelmondatát: Úgy kell a nőnek a férfi, mint halnak a kerékpár. Nem kétlem állításukat! Bárki vagy bármi megfelelne nekik, csak szervezze meg életüket, gondoskodjon róluk, szórakoztassa őket, és vállaljon helyettük minden felelősséget. Csak azért rúgnak még egyet a férfiakon, hogy mások lebecsülésével és hibáztatásával kellemes megkönnyebbüléshez juttassák magukat.
Gyermeteg nőbarátainknak nagyon erős a félelme, hogy elveszítik hatalmukat a férfiak fölött, kicsúszik kezükből az irányítás, s ellátás nélkül maradnak. Még a gondolat is, hogy ez lehetséges, szerfölött fenyegető, mert emlékezteti őket esendőségükre.
Végszó
Nos, hölgyeim és uraim, ha nem derült volna ki az eddig mondottakból, éretlen hölgyeink nem az egyenjogúságért, az erőszak stb. ellen harcolnak.
Nem tetszik nekik a valóság, nem akarnak felnőni! Nem akarnak semmilyen igénynek és szabálynak megfelelni. Tagadni próbálják emberi mivoltukat, természetes késztetéseiket és szükségleteiket, s leválasztják magukról érzéseiket, hogy ne mardossa őket a létüket uraló üresség, az unalom és az egyedüllét érzése. S ezek után – mi mást tehetnének, ha nem akarnak erőfeszítéseket tenni még magukért sem? – vergődnek, miként a szárnyaszegett madár, és siránkoznak, hogy a világ kiveti őket, mint Jónást a cet, az Úr parancsára.* Hátha mégiscsak megszánja őket valaki, és előteremti mindazt – anyagi és érzelmi jólétet, kényelmet, biztonságot, korlátlan hatalmat felelősség nélkül –, mit hőn óhajt a gyermeki szív.
Azok pedig, akik nem bízzák magukat szerencséjükre vagy mások jóindulatára, erőszakoskodnak, követelőznek. Tüntetnek, hogy jöjjön végre valaki – egy mindenható, határtalanul gondoskodó, minden vétséget megbocsátó Szülőpótlék –, aki nyomban teljesíti minden kívánságukat, és meg is menti őket elhibázott döntéseik és cselekedeteik következményeitől.
* Babits Mihály: Jónás könyve (https://vmek.oszk.hu/04300/04341/)
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
