Miért érdeklődnek kevésbé a felvidéki magyar fiatalok a politika iránt, mi befolyásolja választási hajlandóságukat, és képes-e megszólítani őket a Magyar Szövetség? Kotiers Róza szerint a fiatalabb nemzedékek egy része már nem emlékszik olyan időszakra, amikor a magyar politikai képviselet érdemi szereplője volt az országos közéletnek. A Diákhálózat egykori elnökével, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium első hallgatóinak egyikével, a Somorjai Kaszinó szervezőjével, aki jelenleg a Magyar Szövetség elemzőcsoportjában is dolgozik, generációs különbségekről, politikai érdektelenségről és a szlovákiai magyar közösség jövőjéről beszélgettünk.
A Diákhálózat egykori elnökeként, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium első hallgatóinak egyikeként, ma pedig a Somorjai Kaszinó szervezőjeként régóta foglalkozol közösségekkel. Honnan ered ez az elköteleződés?
Az első igazi kapcsolódási pontom a Gombaszögi Nyári Tábor volt. Komáromban, az egyik kocsmában, ahová gimnazistaként jártunk, megláttam egy gombaszögi molinót. Akkoriban nagyon benne éltem az alternatív zenei világban, és rögtön feltűnt, hogy a kedvenc zenekaraim is fellépnek a táborban.
Hetényről származom, falusi lány vagyok. Otthon nem igazán találtam meg azt a közeget, ahová tartozni szerettem volna, a Selye János Gimnáziumban viszont igen. A barátnőmmel elhatároztuk, hogy elmegyünk Gombaszögre, pedig akkoriban még nemigen jártak oda középiskolások.
Meghatározó élmény volt. A naplómba azt írtam, hogy életem legjobb hete volt. El sem tudtam képzelni, hogy ennyi hozzám hasonlóan gondolkodó emberrel találkozhatok. Magukkal ragadtak a beszélgetések, a viták, a közéleti témák. Tulajdonképpen a popkultúrán keresztül jutottam el a közélethez. Ott ismertem meg az egyetemi diákszervezeteket is, és onnantól szinte magától alakult a közösségi szerepvállalásom.
Egy nemzedék, amely már nem emlékszik a magyar parlamenti képviseletre
Több mint tíz éve vagy jelen a fiatalok közösségi életében. Miben változott ez a világ azóta, hogy te voltál egyetemista?
Az egyik legjelentősebb törés a koronavírus-járvány volt. Voltak, akiknek az érettségi évük, másoknak az első egyetemi évük telt el a járvány alatt. Két év kiesett a közösségi életükből, miközben az online tér vált természetessé számukra.
De van egy másik, szerintem legalább ilyen fontos változás. Amikor én voltam a húszas éveim elején, a szlovákiai magyar politika intenzíven jelen volt a közbeszédben. Ott volt az MKP és a Híd ellentéte, a Híd kormányzati szerepvállalása, a kisebbségi jogok, a kétnyelvűség vagy a kisiskolák kérdése.
Ez sokszor mérgező politikai közeg volt, tele személyeskedéssel. A Híd a Kuciak-gyilkosság utáni válságot is nagyon rosszul kezelte. Mégis, a magyar politika folyamatosan téma volt. Voltak politikusok, akiket meg lehetett kérdezni, számon lehetett kérni, és voltak közéleti viták, amelyekre az emberek reagáltak.
Amikor 2020-ban a Híd is kiszorult a parlamentből, ez a kapcsolódási pont megszűnt. Azoknak a fiataloknak, akik akkoriban érettségiztek vagy kezdték az egyetemet, már nincs felnőttkori tapasztalatuk arról, hogy egy magyar politikai erő érdemi szereplője lenne az országos politikának. Számukra a magyar pártpolitika már nem magától értetődő része a közéletnek.
Ez azt jelenti, hogy a mai fiatalok kevésbé érdeklődnek a politika iránt, vagy inkább másként kapcsolódnak hozzá?
Nehéz megítélni, de én inkább azt gondolom, hogy az érdeklődés megvan bennük. A szlovákiai és a magyarországi fiatalok körében is látjuk a közéleti aktivitást, és nem hiszem, hogy a felvidéki magyar fiatalok alapvetően különböznének tőlük. Inkább a természetes kapcsolódási pontok hiányoznak.
Ebben a médiának is nagy szerepe van. Magyarországon az elmúlt évtizedben a független sajtó sokat fejlődött a digitális tartalmak terén. A podcastok, a videós közéleti műsorok és a közösségi platformok nemcsak követték, hanem sokszor alakították is a trendeket.
A szlovákiai magyar médiában ezt az átállást nem sikerült hasonló minőségben megvalósítani. Nyilván kisebb közösségről beszélünk, korlátozottabb lehetőségekkel. De egyszerre hiányzik az országos politikában jelen lévő magyar képviselet, amely témákat szolgáltatna, és az a médiaközeg, amely ezeket a fiatalok számára érdekes, befogadható formában tudná közvetíteni.
A fiatalok jövője és a hiányzó lehetőségek
Milyen problémák foglalkoztatják leginkább a húszas-harmincas korosztályt? Mennyire fontosak számukra a nemzetiségi kérdések a megélhetés vagy a lakhatás mellett?
A fiatalokról sem lehet egységes társadalmi csoportként beszélni. Én magam is egy sajátos közegben mozgok, és nincs minden rétegre megfelelő rálátásom. Vannak ügyek, például a klímaváltozás, amelyek bizonyos fiatal közösségekben meghatározóak, de ebből nem következik, hogy az egész generációt ugyanolyan mértékben foglalkoztatnák.
Szerintem a megélhetés és különösen a lakhatás jóval szélesebb rétegeket érint. Szlovákiában a lakásárak nagyon magasak, és az elmúlt években gyorsabban emelkedtek, mint a bérek.
Sokszor hallani, hogy a mai fiatalok nem akarnak dolgozni, nem vállalnak felelősséget. De mi motiválja azt a huszonéves embert, aki hiába dolgozik keményen, hiába kap fizetésemelést vagy lép előre a munkahelyén, továbbra sem lát reális lehetőséget saját lakásra? Amit a mai negyvenes generáció még belátható célnak tekinthetett, az számukra sok esetben elérhetetlen távolságba került.
Azt nem mondanám, hogy nincs jövőképük. Inkább azt, hogy sokan jogosan csalódottak, mert sokkal nehezebbé vált a céljaik megvalósítása.
És ebben a helyzetben mennyire marad fontos számukra a felvidéki magyar identitás?
Erre sem tudnék egyértelmű választ adni. Akikkel rendszeresen találkozom, többnyire diákszervezetekhez, szakkollégiumokhoz kötődnek, őket eleve érdekli a magyar közösségi élet.
Viszont látok egy nagyon komoly intézményi problémát. Az elmúlt években sokat fejlődtünk abban, hogy magyar közösségi intézményeket hozzunk létre. Az óvodától az egyetemig léteznek magyar oktatási lehetőségek, és azok számára is elérhetők szakkollégiumok, akik szlovák nyelvű egyetemre járnak.
Ez óriási eredmény. Csakhogy mi történik ezekkel a fiatalokkal az egyetem után?
Kineveljük, mentoráljuk őket huszonhárom-huszonnégy éves korukig, majd nem tudunk számukra olyan közösségi karrierutat felmutatni, amelyen továbbhaladhatnának. Nincsenek elegendő számban politikai, közéleti pozícióink, nagyobb szerkesztőségeink vagy olyan civil szervezeteink, amelyek szakmai munkát és megélhetést kínálhatnának nekik.
Egy szlovák vagy magyarországi fiatal előtt sokkal több ilyen lehetőség áll. Mi viszont sok esetben nem tudjuk megtartani a szlovákiai magyar közéletben azokat, akiket korábban évekig képeztünk és támogattunk. Szerintem ez az egyik legsúlyosabb hiányosságunk.
Miért maradnak távol a választásoktól?
Mennyire érdeklődnek a felvidéki magyar fiatalok a választások iránt? Mi ösztönzi őket a részvételre, és mi tarthatja őket távol a szavazóurnáktól?
A parlamenti és az önkormányzati vagy megyei választásokat érdemes külön kezelni. Korábban egy munkám során utánanéztem a magyarlakta járások választási részvételének, de sajnos nincs olyan nemzetiség és életkor szerint lebontott statisztikánk, amelyből pontosan megállapíthatnánk, milyen arányban szavaznak a fiatal magyar választók.
A déli járások alacsonyabb parlamenti választási részvétele ismert jelenség. Feltételezem, hogy a fiatalok körében még erősebben jelentkezhet, de ezt adatok nélkül nem lehet biztosan kijelenteni.
Ami fontos, hogy ez nem kizárólag a fiatalok problémája, hanem az egész szlovákiai magyar közösségé. Ha egy fiatal azt látja, hogy a szülei, rokonai sem járnak választani, otthon nem beszélgetnek politikáról, akkor számára sem válik természetessé a részvétel.
Furcsának tartanám, ha kizárólag a fiatalokon kérnénk számon az alacsony választási hajlandóságot. Nem feltétlenül a választókat hibáztatnám, inkább azt vizsgálnám, mit kínál számukra a politika.
És milyen politikai értékrend jellemzi őket? Inkább liberálisak, konzervatívok, vagy ezek a kategóriák már kevésbé írják le a gondolkodásukat?
A médiában két, egymásnak szinte teljesen ellentmondó kép jelenik meg a fiatalokról. Az egyik szerint rendkívül progresszívek, klímaaktivisták, az LMBTQ-jogok szószólói, a másik szerint viszont a szélsőséges, radikális jobboldali nézetek erősödnek körükben.
Én a felvidéki magyar fiataloknál nem tapasztalok olyan intenzív politikai aktivitást, amelynek alapján bármelyik szélsőség meghatározó jelenlétére következtetnék. Inkább azt feltételezem, hogy sokan középre húznak, vagy közömbösebbek az ideológiai kérdésekkel szemben.
Az általam ismert egyetemista, diákszervezeti közegben inkább a liberális, baloldali értékek iránti nyitottságot látom, de ezt semmiképpen nem terjeszteném ki valamennyi felvidéki magyar fiatalra.
A magyarországi fiatalok politikai aktivitása sokkal látványosabbnak tűnik. Miért más a helyzet nálunk?
Magyarországon a fiatalok egy része úgy nőtt fel, hogy nem ismer más kormányzást, mint a Fideszét. A rendszerrel kapcsolatos elégedetlenségük sok esetben aktív közéleti szerepvállalássá alakult, amiben a független médiának is fontos szerepe volt. Képes volt megfogalmazni és közbeszédben tartani azokat a problémákat, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják.
Ha viszont egy felvidéki magyar fiatalt kérdeznénk arról, melyek a szlovákiai magyarság legfontosabb közösségi problémái, valószínűleg nehezebben tudná megfogalmazni ezeket. Nem azért, mert nincsenek saját tapasztalatai, sérelmei vagy igényei, hanem mert mi nem tudtuk ezeket a problémákat megfelelően tematizálni és a közbeszédben tartani.
A Magyar Szövetség és az elmaradt generációváltás
A Magyar Szövetség mennyire tudja megszólítani a fiatalokat? Látnak benne olyan politikai közösséget, amelyhez kapcsolódni szeretnének?
Először is fontos elmondanom, hogy jelenleg a Magyar Szövetségnek is dolgozom, háttérmunkát végzek az elemzőcsoportban, tehát ebből a pozícióból beszélek a pártról.
Azt gondolom, hogy a párt felismerte a problémát. A felvidéki magyar társadalom elöregedése komoly kihívás, a választói bázis jelentős részét az idősebb korosztályok adják. Ugyanakkor a párt nagyon sokat mulasztott az elmúlt években a fiatalok bevonásába terén. Nemcsak választóként kellene megszólítani őket, hanem a tényleges politikai munkába is be kellene vonni.
A magyar párt mögött hagyományosan erős helyi szervezeti struktúra állt, járási és megyei elnökségekkel. Csakhogy a parlamenti képviselet tartós hiánya miatt beszűkültek az erőforrások, és nem pusztán anyagi értelemben. Nem tudtak fiatalokat országos politikai vagy szakmai pozíciókba bevonni, és egyre kevesebb lehetőséget kínálhattak a helyi szervezeteknek is.
Szerintem sok helyen kialakult egy olyan szemlélet, amelyben a párt működtetése önfeláldozó, becsületbeli üggyé vált. Az a hozzáállás, hogy örüljön a párt, hogy egyáltalán vagyunk, és valaki még hajlandó elvégezni ezt a munkát.
Ebben a közegben nehéz fiatalokat megszólítani. Ők inkább olyan közösséghez szeretnének tartozni, amelyben közös célért dolgozhatnak, és látják az eredmény lehetőségét. Ha viszont nem látják saját magukat a szervezetben, miért akarnának csatlakozni?
Vagyis nem elegendő fiatal politikusokat szerepeltetni, valódi lehetőséget is kell biztosítani számukra?
Természetesen vannak jó példák, fiatal képviselőjelöltek és eredményesen dolgozó emberek a pártban. De ha megnézzük a megyei jelöltlistákat, azok szerintem nem a korszakváltás üzenetét hordozzák. Mintha az elmúlt tíz évben nem történt volna lényegi változás.
Ráadásul van ebben egy elvi ellentmondás is. A magyar párt önálló képviselet melletti egyik legfontosabb érve, hogy a magyar közösség problémáit a magyarok tudják hitelesen képviselni, mert mi ismerjük igazán a saját helyzetünket.
De ha ezt az elvet elfogadjuk, miért ne alkalmaznánk a fiatalokra is? Ha azt szeretnénk, hogy az ő problémáik megjelenjenek a politikában, akkor nekik is ott kell lenniük a döntéshozatalban, jelöltként, politikusként, a párt alakítóiként. A fiataloknak is látniuk kell magukat abban a politikai közösségben, amely képviselni szeretné őket.
Politikai együttműködés és a kisebbségi érdekek
Egy korábbi véleménycikkedet azzal a szóval kezdted, hogy „Tévedtem”. A Magyar Szövetség és a Progresszív Szlovákia közeledése kapcsán mi késztetett arra, hogy felülvizsgáld a korábbi álláspontodat?
Mindig is meggyőződésem volt, hogy a szlovákiai magyar politikának a demokratikus, jogállami értékeket képviselő oldalon van a helye. Kisebbségként alapvető érdekünk a jogállamiság, a kisebbségi jogok és intézményeink védelme.
Ezt a szemléletet szerintem két folyamat változtatta meg jelentősen. Az egyik a Híd belépése volt a Smerrel közös kormányba, ami sok magyar választó számára elfogadhatóvá tette ezt a korábban elutasított politikai együttműködést. A másik a magyar kormány politikai irányváltása volt. A magyarországi támogatások jelentősége miatt a felvidéki magyar közösség mindig is figyelemmel kísérte, milyen értékeket képvisel a magyar kormány. Az Orbán-kormány azonban olyan politikai irányt vett, amely szerintem alapvetően szembemegy a kisebbségi közösségek érdekeivel: támadta a civil szférát, háttérbe szorította a társadalmi egyeztetést, nemzetközi szinten pedig a szuverenista, nemzetállami gondolkodást képviselő jobboldalhoz közeledett. Márpedig számunkra éppen a kisebbségi jogok, az erős civil intézményrendszer és a politikai döntésekbe való beleszólás lehetősége létfontosságú.
Fel kellett ismernem, hogy nem elég azt hangsúlyozni, milyen politikai együttműködést tartanék helyesnek. Azt is meg kell érteni, miért gondolkodnak másként a választók. Ebben a demokratikus, liberális pártoknak is van felelősségük, hiszen sokáig nem foglalkoztak kellőképpen a magyar kisebbség problémáival. A Progresszív Szlovákia részéről most látok változást, de a bizalom kiépítése hosszú folyamat.
Mennyire fontos számodra, hogy a Magyar Szövetség önálló pártként jusson be a parlamentbe? Elképzelhetőnek tartasz más megoldásokat is?
Számomra a tényleges, érdemi magyar parlamenti képviselet a legfontosabb, nem az, hogy a Magyar Szövetség feltétlenül külön indulva jusson be.
Komolyan mérlegelni kellene az együttműködés lehetőségeit, akár koalícióban, akár közös listán. Persze az sem mindegy, hogy a megválasztott képviselők képesek-e együttműködni a magyar ügyek képviseletében. Néhány, különböző pártok listájáról bejutó magyar politikus önmagában még nem jelent egységes magyar képviseletet.
A jelenlegi támogatottsági adatok alapján nem látom biztosítottnak az önálló parlamentbe jutást, és nem gondolom, hogy van még négy évünk egy újabb kockázatos választási próbálkozásra. Nem én hozom meg ezeket a döntéseket, de szerintem komolyan el kell gondolkodni azon, milyen együttműködések biztosíthatnának érdemi magyar parlamenti jelenlétet.
Milyen közösséget hagyunk a következő nemzedékre?
Ha tíz-tizenöt évvel előretekintesz, milyen szlovákiai magyar közösséget szeretnél látni? Mi lenne számodra a legfontosabb változás?
Számomra az egyik legfontosabb cél az oktatási önrendelkezés megteremtése lenne. Olyan magyar oktatási intézményrendszert szeretnék, amelynek működéséről és jövőjéről mi magunk dönthetünk, megfelelő jogi és pénzügyi garanciák mellett. Az iskolahálózat átalakítása elkerülhetetlen kérdés, de jó lenne, ha erről közösségként, saját igényeinket figyelembe véve dönthetnénk.
Ugyanilyen fontosnak tartom a stabil magyar parlamenti képviseletet, akár önállóan, akár politikai együttműködés révén. Emellett egy erősebb, összehangoltabban működő közösségi intézményrendszert szeretnék, amelyben a kulturális és civil szervezeteink nem elszigetelten, hanem közös stratégia mentén dolgoznak.
Sokat gondolkodom azon, hogy ha egyszer családot alapítok, milyen iskolába járhatnak majd a gyermekeim, milyen kulturális és közösségi lehetőségeik lesznek itthon. Szeretném, ha olyan szlovákiai magyar közegben nőhetnének fel, amelynek van jövője, és amelyben ők is megtalálhatják a helyüket.
Szalai Erika/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
