Október 21-én, szerdán az általános kihallgatást a Szent Péter téren tartották, ahol a Szentatya az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett hívőkkel és zarándokcsoportokkal találkozott. Kórházi kezelése után a jelen lévők különösen nagy ujjongással fogadták a pápát, aki folytatta a II. vatikáni zsinat dokumentumairól szóló katekézissorozatát.
Leó pápa mai beszédének témája: A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció. Elkötelezettség a család mellett a mai társadalomban (felolvasott szentírási szakasz: Ef 5,31–33).
Beszédében a Szentatya a házasság és a család értékéről, a házastársi szeretet és a gyermeknemzés jelentőségéről elmélkedett. Hangsúlyozta, hogy
Végül több nyelven összefoglalta katekézisét, és üdvözölte a jelen lévő hívőket. Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Isten hozott benneteket!
Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani nektek! Köszönöm, hogy imáitokkal támogattatok! Hálát adok Istennek nagylelkű szeretetéért! Újítsuk meg mindannyian Isten jóságába és irgalmába vetett bizalmunkat!
A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes (GS) kezdetű lelkipásztori konstitúciója, miután az első részben bemutatta az emberi személy méltóságát és világban betöltött hivatását, a második részben „az evangélium és az emberi tapasztalat fényénél” korunk néhány leginkább sürgető problémájával foglalkozik (vö. GS 46). Figyelme mindenekelőtt a házasságra és a családra irányul, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy
Ennek érdekében nem csupán újból hangsúlyozza a házasság értékeit és céljait, hanem megújult felfogást is felvázol a házasságról mint „a házastársi szeretet és élet bensőséges közösségéről” (GS 48). A házasság szerződésként értelmezett jogi dimenzióját kiegészítve e kapcsolat alapját a „házassági szövetségben” ismeri fel, amelyet úgy értelmez, mint azt az „emberi tettet, amellyel a házastársak átadják magukat egymásnak és elfogadják egymást” (uo.).
A férfi és a nő kölcsönös önátadása – melynek révén „már nem két test, hanem csak egy” (Mt 19,6) – megindokolja a házastársak „teljes hűségének” és „fölbonthatatlan egységének” követelményét, s eleven kifejezésre jut a gyermekek nemzésében és nevelésében (vö. GS 48).
Miután a Gaudium et spes Krisztus szeretetének fényében megvilágította a házasság valóságát – Krisztus szeretete ugyanis az emberi és az isteni szeretet igazsága –, figyelmét a hitvesi szeretetre és a házasság termékenységére fordítja. A hitvesi szeretet nem korlátozódik az erotikus vonzalomra, bár azt is magában foglalja, hanem a házastársak egész akaratát átfogja, élénkíti lelkük érzelmeit, s kifejeződik a gyengédség érzéseiben és gesztusaiban (vö. GS 49).
Ez a szeretet – mely a méltóságukban egyenlő férfi és nő egész személyének javát átfogja – a házastársak egész életét átjárja, és a kizárólag a házasságra jellemző cselekedetekben is kifejezésre jut (vö. uo.). A házastársak sajátos bensőséges kapcsolata, mely a személyek közötti teljes szeretetet fejezi ki, elősegíti kölcsönös önajándékozásukat, és növeli egymásban lelt örömüket (vö. uo.).
A hitvesi szeretet termékenysége ezenfelül a gyermekek nemzésében fejeződik ki: „A gyermek a házasság legnagyobb ajándéka” (GS 50).
Erre az emberi és keresztény felelősségre hivatva
A helyes ítélet, melyet végső soron maguknak a házastársaknak kell meghozniuk Isten színe előtt, megköveteli, hogy lelkiismeretük igazodjon az isteni törvényhez, amelyet az evangélium fényében az egyházi tanítóhivatal értelmez (vö. uo.).
A házasságban megvalósuló szeretetközösség és a gyermeknemzés értékének hangsúlyozása arra a megállapításra indítja a zsinatot, hogy „nem lehet igazi ellentmondás az élet továbbadásának és az igazi hitvesi szerelem ápolásának isteni törvényei között” (GS 51); ezzel szemben leszögezi, hogy „a hitvesi szeretet és az élet felelős továbbadásának összehangolásában” biztosítani kell „az igazi szeretet összefüggésében a kölcsönös ajándékozás és az életfakasztás teljes értelmét” (uo.).
Ebből egyrészt az következik, hogy
másrészt pedig az, hogy „nagy tisztelet illeti a házasélet sajátos aktusait is, amennyiben azok az ember veleszületett méltóságának megfelelően folynak le” (uo.).
A Gaudium et spes tanítása a házastársi és családi közösségről végül a család társadalmi szerepét emeli ki: a családot „a gazdagabb emberség iskolájának” és „a társadalom alapjának” nevezi (GS 52), és emlékezteti mindazokat, akik társadalmi felelősséget viselnek, különösen a politika és a kultúra területén, hogy „hatékonyan hozzá kell járulniuk a házasság és a család helyzetének javításához” (uo.).
Kedves testvéreim, ez a feladat ma sürgetőbb, mint valaha. Az egyház jól tudja ezt, amiről a II. vatikáni zsinat utáni pápák lelkipásztori gondoskodása is tanúskodik.
E gondoskodás jegyében került sor a Ferenc pápa által összehívott két szinódusi közgyűlésre is, amelyek témájával az elmúlt napokban ismét foglalkoztak a keleti katolikus egyházak vezetői és a püspöki konferenciák elnökei.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
