Nyolcszáz év telt el Szent Ferenc halála óta, de példája ma is megszólít. Október 12–13-án Ferencesek: Létünk a közösségben – létünk a világban címmel rendeztek konferenciát Szegeden, melyen a rend történetének fejezetei, az egykori testvérek életpéldái, a közösségek szellemi öröksége hozták közelebb a résztvevőkhöz a ferences lelkiséget.
A konferenciáról Varga Kamill OFM írt beszámolót, melyet szerkesztve közlünk.
A Ferencesek: Létünk a közösségben – létünk a világban című konferencia szervezői között volt a Gál Ferenc Egyetem Kutatóintézetének Bálint Sándor Vallási Kutatócsoportja, a Ferences Rendtartomány, valamint a Szent István Tudományos Akadémia Történelem- és Néprajztudományi Osztálya.
A két helyszínen – a Gál Ferenc Egyetemen, illetve a szeged-alsóvárosi ferences kolostorban és templomban – zajló konferencia aktualitását Szent Ferenc halálának 800. évfordulója adta.
Az előadások a kutatás számos területét felölelték. A rend magyarországi és Kárpát-medencei történetének bemutatása mellett szó esett a szerzetesek mindennapi életéről, értékeiről és bírálható vonásairól is. Öröm volt hallani, hogy a ferences kolostori építészet milyen jelentős helyet foglal el a kutatók munkájában.
Szőke Balázs mérnök a szeged-alsóvárosi templom középkori építészetét mutatta be, és érdekes párhuzamokat vont más dongaboltozatos templomok építészettörténetével.
A távoli múlt emlékei közül Varga Máté és Sztibrányi Máté régészek a Somogy megyei Csákány egykori ferences kolostorának történetét ismertették. Külön kitértek az írott források értelmezésének nehézségeire, valamint a 2025-ben végzett geofizikai felmérés új eredményeire, amelyek megerősítették a 16. századi, „Turco-féle” alaprajz hitelességét.
Petrovics István a ferencesek letelepedését és életét vizsgálta, különös tekintettel a Duna–Tisza–Maros közére. Előadásában kísérletet tett az eddig méltatlanul figyelmen kívül hagyott temesvári kolostor rendi besorolásának tisztázására is.
A konferencia egyik önálló egységét a személyes életutakat bemutató előadások alkották, különös tekintettel a nehéz történelmi korszakokra.
Fáy Zoltán előadásában Kiss István jeruzsálemi utazásairól és imádságos könyvéről beszélt. A kötetet Posonyi Ignác szegedi polgár számára állította össze, és különböző miseimádságokat is lefordított.
Mohay Tamás professzor szent életű ferencesek példáját idézte fel, bemutva, miként folytatták vagy egészítették ki egymás munkáját az egymást váltó testvérek, és mennyit tettek a katolikus hit megőrzéséért, illetve a kultúra különböző területein. Csizsér Elek, Boros Fortunát és Gatti Kelemen – a maguk korában egyszerű, imádságos vagy éppen tudományos életpályát bejáró rendtársaink – életpéldája és áldozatvállalása a mi nemzedékünk számára is lelki-szellemi közelségbe hozhatja a ferences karizmát.
A kolostori közösségekhez és könyvtárakhoz kapcsolódó előadások sem maradtak el: a kutatók eddig feltáratlan kéziratokról, valamint a könyvállományok múltbeli és jelenlegi helyzetéről is beszámoltak.
Frauhammer Krisztina az egykori minorita kolostor könyvtárának anyagába engedett bepillantást. Arra kereste a választ, honnan származnak a könyvek, mennyiben kapcsolódnak a ferences lelkiség hagyományaihoz és milyen helyi spirituális gyakorlat rajzolható ki belőlük.
Szoliva Gábriel OFM egy Úrnapjára vonatkozó könyvrészletet mutatott be, amelyet egy könyvgerincről azonosított; a töredék a Budai ferences pszaltérium része lehetett. A könyvek és kéziratok történetének feltárása olykor valóságos nyomozómunka: a kötetek vándorlásához csodás vagy éppen szomorú történetek is kapcsolódhatnak.
A konferencia első napjának zárásaként a szeged-alsóvárosi templomban Szoliva Gábriel gvardián, a konferencia egyik szervezője mutatott be szentmisét, koncelebráló papok és számos ministráns közreműködésével. Az orgonán Borbély Zoltán játszott, aki Újvidékről érkezett, a szentmise ünnepélyességét Miklós Réka zentai zenetörténész éneke emelte.
A konferencia második napján – melyen, miként az első napon, az érintett kutatási területek rendkívül szerteágazók voltak – Horváth István levéltáros az egri minoriták koldulási szokásairól beszélt. Elmondta: a török idők után a minoriták, vagyis a konventuális ferencesek visszatértek az Eger-patak partján álló templomukba és kolostorukba. Megélhetésük kiegészítésére a környező falvakban élelmiszert, fát és takarmányt gyűjtöttek, emellett néhány hold szántóra, szőlőre és legelőre is szert tettek. Az összeütközések megelőzése érdekében Eszterházy Károly püspök rendeletben igyekezett szabályozni, hogy mely területeken, mikor és mit gyűjthettek.
A szintén Egerből érkezett Tengely Adrienn A szerzetesség kritikája az egri főegyházmegyében 1848-ban című előadásában ismertette: a forradalom idején több helyen tartottak helyi, illetve egyházmegyei zsinatokat, amelyeken a szerzetesség és a papság viszonya is szóba került. A papság fontosnak tartotta a szerzetesség reformját. Külön tárgyalták a laikus testvérek életét és mindennapjait; felmerült az is, hogy ezt az életformát esetleg meg kellene szüntetni. A kérdésben nem jutottak teljes egyetértésre, abban azonban megegyeztek, hogy a problémát egy később összehívandó nemzeti zsinatnak kell rendeznie.
Varga Kamill OFM, aki II. Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulója alkalmából feldolgozta Rákóczi nevelője, Bárkányi János ferences életútját, diplomáciai és írói tevékenységét, valamint a 17–18. század fordulójának zaklatott időszakát, a konferencián elhangzott előadásában kiemelte Bárkányi János életáldozatát, aki 1710 szeptemberében, a gyöngyösi pestises betegek ápolása közben halt meg.
A hétfői konferencianapot a ferences kolostor ebédlőjében tartott kötetlen, baráti beszélgetéssel zárták, melynek során a történelem kevésbé ismert részleteiről is újabb ismereteket szerezhettek a résztvevők.
„Szent Ferenc halála után nyolcszáz évvel is sok tudóst, szakembert és helytörténeti kutatót foglalkoztat az ő élete és az általa alapított közösség története. Az előadásokból is kitűnt, hogy Szent Ferenc életpéldája a Jézus Krisztusba vetett bizalomban gyökerezik. Élete örömteli és fájdalmas eseményei közepette is Istent dicsérte. Korai és késői követőiként – sok hibával, de az ő lelkiségét szem előtt tartva – mi is igyekszünk a szenvedő és szegény Krisztust követni” – zárta beszámolóját Ft. Varga Kamill OFM, köszönetet mondva a konferencia szervezőinek, elsősorban Barna Gábor tanárnak és Szoliva Gábriel alsóvárosi gvardiánnak, valamint minden segítőnek, „akiknek munkája talán kevésbé látható, de nélkülözhetetlen volt e két nap megszervezéséhez. Reméljük, lesz folytatás”.
A kétnapos rendezvényt a Bálint Sándor szellemi örökségét ápoló konferenciasorozat részeként szervezték meg.
Forrás: Ferences Média
Fotó: Andrei Ivanov
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
