Idén hetedik alkalommal tartották meg éves találkozójukat a szegedi Szent Dömötör Kórházlelkészi Szolgálat tagjai. Az eseménynek a Katolikus Ház adott otthont október 13-án.
A 2019-ben indult szolgálat tagjai, lelkipásztorok és világi munkatársak azért gyűlnek össze évente egy alkalommal, hogy erősítsék egymás között a lelki és szakmai kapcsolatot. Erre biztosít teret a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöksége, melynek keretén belül működik ez az egyházmegye területére kiterjedő szervezet.
A rendezvény kötetlenebb felvezetésében alkalom nyílt olyan beszélgetésekre, amelyek a szolgálat tagjait embertől emberig hozzák közelebb egymáshoz. Bár a közösségi alkalom már az elejétől érezhetően nagyon testvéries légkörben zajlott, mégis helye volt a megfelelő empátiával és tapintattal való közeledésnek. Hiszen a lelkészség soraiba (jórészt korábbiak helyébe lépve) újabb lelkipásztorok és világi munkatársak érkeztek. Kondé Lajos pasztorális helynök éppen ezért arról adott áttekintést, hogyan illeszkedik az egyházmegye intézményi felépítésébe a kórházlelkészi szolgálat.
Nemcsak az egyházmegye számos településéről érkeztek résztvevők, hanem kedves meglepetésvendég volt Felföldi László pécsi megyéspüspök, aki korábban maga is vezetett hasonló szolgálatot egyházmegyéjében, s most megtisztelte látogatásával a szegedi csapatot.
A munkatársak egy előre kiválasztott és egyeztetett témájú előadást is meghallgathattak, mely a szakmai fejlődésükhöz járult hozzá. Ezt vezette fel Thorday Attila újszegedi plébános, szegedi esperes tanúságtétele egy rendhagyó keresztelőről. Egy kamaszlány a betegágyán kérte a keresztség szentségét akkor, amikor már ő is tudta, hogy állapota rendkívül súlyos. Alig három napot élt még, de azt már keresztény emberként, így tudott lelki nyugalommal a mennyei hazába költözni. Az ő nagyon különleges tanúságtétele a kamaszlány családjára és az orvosokra is mély hatást gyakorolt.
A szakmai előadást ezúttal is Schindler Mátyás bajai plébánostól, mentálhigiénés szakembertől, egyetemi előadótól hallhatták a jelenlevők. A téma – a szentségkiszolgáltatás és a segítő beszélgetés egymáshoz való viszonya – már kezdetektől és visszatérően foglalkoztatja a szolgálat tagjait.
Schindler Mátyás tanúságtétellel egybefont, személyes kórházlelkészi tapasztalataival gazdagított előadásában a továbbhaladást segítő gondolatok mellett megerősítést is hozott a jelenlevőknek.
Pszichológiai és mentálhigiénés ismereteket szükségszerűen beemelnek a segítő beszélgetésbe, de mindez nem válthatja ki a Krisztus követségében járó empatikus, elfogadó ottlétet, egy kézfogást, egy simogatást. De még ezt is meghaladja annak jelentősége – természetesen a maga helyén alkalmazva –, ha a szentségekben részesülhet a beteg. Még akkor is (és annál is inkább), ha életútja során hosszú időn át mellőzte a szenvedő a vallásgyakorlást. A helyes lelkigondozói intervenciók azért is fontosak, hogy ne akadályozói, hanem segítői legyenek a betegnek a saját belső lelki munkájában, előmozdítója annak, hogy békességet találjon. De mindez pusztán az empirikus tudományok (ld. pszichológia) által nem lehetséges, hiszen az ember spirituális lény is.
Schindler Mátyás történeti áttekintést is nyújtott, ami nagyszerűen rávilágított számos olyan tényezőre, amelyekkel egyébként ma is szembesülünk; kezdve azzal a jelenséggel, amikor a 15. századtól kezdődően az emberi találkozás gyógyító erejét és jelentőségét kezdték tévesen túlértékelni, s nem a szentségek mellé, hanem azok helyébe tenni. Hosszú folyamat révén relativizálódott a vallás, az Istennel való kapcsolat jelentősége. Az empirikus pszichológia tudományának a kibontakozásával pedig elindult egy olyan folyamat is, amely azt célozta, hogy a pszichoterápiás eszközökkel való gyógyítást a vallásgyakorlás, a megélt keresztény spiritualitás helyett kísérelték meg alkalmazni, ezzel elhomályosítva az erkölcsi fogalmakat (mint a bűn), s behelyettesíteni azokat a szenvedés fogalmával.
Történelmi kataklizmák (első világháborús népirtás) után kezdett kialakulni az a pasztorálpszichológiai, lelkipásztori megközelítés, amely – a mai napig – igyekszik a legteljesebb segítséget nyújtani a betegeknek a gyógyuláshoz, vagy a „jó halál” felé.
A résztvevők az idei találkozón is megélhették a lelkészséghez kapcsolódó papok és világiak a közöttük meglevő egység erősödését, növekedését, és új tagokat is üdvözöltek soraik között.
Forrás és fotó: Szeged-Csanádi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
