Népes érdeklődő közönség, egykori népszínházasok és színházkedvelők jelenlétében került sor pénteken este a kézdivásárhelyi Erzsébet Teremben Szabó Szende Megőrizlek című, A Kézdivásárhelyi Népszínház sajtótörténete alcímű kötetének bemutatójára. A 170 oldalas, magánkiadásban megjelentetett kötetet Fábián Helén óvónő, a Polyp Televízió egykori munkatársa mutatta be és beszélgetett a szerzővel, a népszínház volt vezetőjével.
A kis kötet tartalmazza a népszínház román nyelvű alapító iratait, annak megnyitójáról és indulásáról a megyei és országos sajtóban megjelent írásokat, az 1982–1993 között bemutatott előadásokról szóló cikkeket és kritikákat, plakátokat és korabeli fényképeket, interjúkat.
„Emlékek, pincéből felhozott, dobozolt, dohosodott, mégis féltve őrzött múlt, egy darabka Kézdivásárhely kulturális életéből, egy szelet a város történetéből. De sokak számára mindez jóval több puszta múltnál: életük meghatározó fejezete, fiatalságuk, álmaik, közös küzdelmeik és örömeik színtere. Egy közösség, amelyet nemcsak a színpad és szerepek kötöttek össze, hanem a közös élmények, barátságokat és életre szóló emlékeket is. Egy világ, amely sokunk szívében ma is él, akkor is, ha a függöny már rég legördült. Szabó Szende ennek a világnak nem csupán tanúja, hanem alappillére és őrzője is volt. Talán éppen ezért érezte úgy, hogy mindazt, amit együtt megéltek, amit annyi ember szívében és emlékezetében őriz ez a húsz esztendő, nem szabad hagyni elveszni az idő sodrásában. Megírta hát ezt a történetet. Nem engedte, hogy a múlt végleg a dobozok mélyén maradjon. Kiemelte onnan, leporolta és könyvbe zárta mindazt, ami nekünk, nektek és az utánunk következőknek is érték lehet” – mondotta többek között Fábián Helén.
Szabó Szende bevallotta, sokat töprengett azon, hogy egy emlékező regényt írjon mindenféle történéssel, bántással, örömmel, sikerrel, kudarccal, de rájött, hogy az nem lesz jó, mert mindenki a saját maga sikertörténetével elfogult, ezért arra gondolt, jobb lesz, ha egy sajtótörténeti szemlét állít össze, mert a külső ember mindig jobban látja a történéseket, a népszínházat, mint ahogy ő látta volna. „Életem nagy történése és nagy szerencséje is, hogy annak idején rám bízták ezt a feladatot, amit soha, de soha nem tudnék megbánni, és ha ismét fiatal lennék, akkor újrakezdeném” – foglalta össze gondolatait.
Felelevenítette 1980-ban Romániának hat hivatásos magyar színháza volt, abból három a Partiumban. Erdélyben, főleg Közép-Erdélyben csak a sepsiszentgyörgyi társulat működött. Nem volt akkor sem Székelyudvarhelyen, sem Csíkszeredában színház. Az udvarhelyiek kitalálták, hogy ők csinálnak népszínházat. Meg is csinálták, és nagyon-nagyon sikeres társulat jött össze, majd a csíkszeredaiak is összehoztak egy népszínházat. Csiki Piroska, az akkori megyei kultúrbizottság elnöke értelmes, kultúraszerető és kultúrapártoló asszony volt: abban az időben sem minden kommunista vezér volt kommunista. Szabó Szende 1978. augusztus 1-jén érkezett Barótról Kézdivásárhelyre Csiki Piroska felkérésére. Akkor a Vigadóban nagyon jó közösség volt, olyanok, akik szívesen jártak oda, fiatalok és idősek egyaránt. Bardocz Eszter volt az igazgató, aki koreográfus is volt. Két hét múlva már megalakult a színjátszó csoportjuk. Akkoriban rengeteg mérnököt helyeztek Kézdire, akiknek nem nagyon volt, amivel eltöltsék a szabad idejüket. Könnyen ment a toborzás. Az első népszínházas darab Fodor Sándor Megőrizlek című kisregényének színpadi változata volt. A bemutatón a szerző is jelen volt.
Amikor Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen megalakult a népszínház, még nem volt szükség különösebb engedélyre, de a Kézdivásárhelyi Népszínház esetében már igen. Szabó Szende 1982. január 3-án utazott Bukarestbe és kapta meg a működési engedélyt Suzana Gâdeatól, a Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsának akkori elnökétől. A népszínház hivatalos megnyitójára 1982. március 14-én került sor Méhes György 33 névtelen levél c. darabjával Krausz-Kuti István színművész rendezésében. A Kézdivásárhelyi Népszínház, majd 1995 után a Kézdivásárhelyi Boér Géza Népszínház 19 darabot vitt színpadra. A legsikeresebb előadások a Légy jó mindhalálig és a Svejk, a derék katona voltak. Mindkét darabot néhai dr. Szőcs Géza rendezte.
A könyv születésével kapcsolatosan a szerző arról számolt be, hogy több mint három évvel ezelőtt egy éjszaka sztrókot kapott, azután a kórházban jutott eszébe, hogy nála a pincében van minden népszínházas irat, képanyag, plakát, megsárgult újságcikk, ami nem kallódhat el, akkor döntötte el, hogy kötetbe foglalja a meglévő anyagot. Így született meg a könyv. Végezetül Szabó Szende azt ajánlotta mindenkinek, hogy pártolják fel a mindenkori színházat, emlékezzenek a népszínházra és őrizzék meg kultúránkat, óvják azt, ami a miénk és amíg tudják pártolni. A családias hangulatú könyvbemutató népszínházas hagyományok szerint zsíroskenyér-evéssel, dedikálással és kötetlen beszélgetéssel ért véget.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
