Október 18-án, az évközi idő huszonkilencedik vasárnapján kórházi kezelése után a Szentatya ismét a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal. Beszédében a császárnak fizetendő adóról szóló evangéliumi szakaszt magyarázta.
Rámutatott, hogy Isten országa nem szünteti meg az emberi tisztségeket és felelősségeket, hanem
Hangsúlyozta, hogy Jézus követőinek igazmondóknak, képmutatástól menteseknek és a jó cselekvésére szabadoknak kell lenniük. Az Úrangyala elimádkozása után megemlékezett a századik missziós világnapról, és köszönetet mondott mindazoknak, akik imádkoztak érte, valamint az őt ápoló egészségügyi dolgozóknak.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai liturgiában elhangzó evangélium (Mt 22,15–21) Jézus egyik legismertebb kijelentésével szembesít bennünket: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” (vö. 21. vers). Ezért fontos, hogy abban az összefüggésben szemléljük, amelyben eredetileg elhangzott.
Máté evangélista egy Jézussal szemben ellenséges helyzetet mutat be: a farizeusok összegyűlnek, hogy megtanácskozzák, miként tudnának belekötni Jézus szavaiba (vö. 15. vers). Elhatározzák, hogy elküldenek hozzá néhány embert, akik egy vitatott kérdést tesznek fel neki: „Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” (17. vers).
Elkéri tőlük az adópénzt, vagyis egy dénárt. Azok odaadják neki, Jézus pedig megkérdezi: „Kinek a képe és a felirata ez?” Így felelnek: „A császáré.” Erre kijelenti: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” (vö. 17–21. vers).
Jézusban olyan Istent szemlélünk, aki nem fél a történelemtől, hanem eljön, hogy benne éljen. Országa nem szünteti meg az emberi tisztségeket és a hozzájuk kapcsolódó felelősséget. Viszont
(vö. Mt 6,33). Ebben az összefüggésben különösen figyelemre méltó az a dicséret, amellyel ugyanezek az emberek illetik Jézust, jóllehet rossz szándék vezérli őket: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére” (16. vers).
Kedves testvéreim, éppen ez jellemzi azt, aki „megadja a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené”: igazmondó, nem fél senkitől, nem képmutató, és szabadon teszi a jót. Kérjük az Urat, segítsen bennünket, hogy ilyenek legyünk! És ajánljuk magunkat Szűz Mária közbenjárásába!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Ma tartjuk a századik missziós világnapot. Gondoljunk csak arra, milyen gazdag a missziók elmúlt százéves történelme! Imádkozzunk, hogy az egyház mindig hűséges legyen a feltámadt Úr parancsához: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16,15).
Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezekben a napokban imádkoztak értem. Valóban éreztem a támogatásotokat, köszönöm! Külön is szeretnék köszönetet mondani a Gemelli-klinika orvosainak, ápolóinak és valamennyi munkatársának. Ez a tapasztalat különösen is közel hozott azokhoz, akik betegséggel és testi gyengeséggel küzdenek. Most, hogy túljutottam ezen a nehéz időszakon, mint tudjátok, fokozatosan visszatérek szokásos tevékenységeimhez, továbbra is Isten segítségére és a ti imáitokra támaszkodva.
Szép vasárnapot kívánok!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
