„Egy test – Érted adatik” Házasság és Eucharisztia címmel Vác adott otthont a 31. országos családkongresszusnak október 15–17. között. A PüspökVác konferenciaközpontban egyházmegyei családreferensek részvételével arról gondolkodtak, miben több a szentségi házasság egy jól működő párkapcsolatnál, hogyan hallhatjuk meg egymást és a Szentlelket is. A találkozó második napján jártunk.
A megnyitón először a Komp Kollektíva szólt a résztvevők lelkéhez és érzelmeihez a szerelemről, a férfi és a nő összetartozásáról, valamint Istenhez fűződő kapcsolatukról. A 13 egyházmegyéből érkezett résztvevőket – családreferens házaspárokat, munkatársakat és paptestvéreket – Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke köszöntötte.
Párhuzamot vont a házastársak kapcsolata, valamint Krisztus és az Egyház kapcsolata között: a házasságban két ember úgy kapcsolódik össze, mint két puzzle-darab, amelyek egymásra találva egységet alkotnak. A házastársi kapcsolat azonban nem csupán két ember szeretetközössége: a keresztény hit szerint egy férfi és egy nő Istentől kapott, megáldott szövetsége, amely szentségként a Krisztus és az Egyház közötti kapcsolatot is megjeleníti. Ahogyan a házastársak szeretetkapcsolatából új élet születhet, úgy Krisztus és az Egyház kapcsolatából is élet fakad: az Egyház befogadja Krisztus örömhírét, és a keresztség által új keresztények születnek.
A találkozóra a szervezők Szentlélek-hívó kilenceddel készültek, és egy kiállítást is rendeztek, hogy a kongresszus témája művészi formában is megjelenjen. Marton Szolt köszöntőjében örömmel emelte ki a közösség megújulását és a fiatal résztvevők, köztük két kisbaba jelenlétét is. A résztvevőket arra hívta, hogy a Szentlélekre figyelve, a házasságot ünnepelve legyenek együtt.
A spiritualitás szerepe a házasságban címmel Papp Miklós görögkatolikus parókus, morálteológus tartott előadást, amelyben arról beszélt, miért fontos, hogy a házastársi kapcsolat ápolásában nagy hangsúlyt kapjon a spiritualitás. A házastársak látható döntései mögött egy láthatatlan világ áll: hitük, értékrendjük, Istenhez való viszonyuk, valamint az, ahogyan az élet értelméről, a szenvedésről, a boldogságról és a szeretetről gondolkodnak. Ez a belső világ határozza meg, hogyan viselkednek a mindennapokban, miként nevelik gyermekeiket, hogyan viselik a nehézségeket, és képesek-e egymás mellett kitartani a válságokban is. Ahhoz, hogy a házaspár a mindennapi életben együtt tudjon mozogni, szükséges, hogy a láthatatlan világban is közösséget alkossanak. A keresztény házasság olyan életközösség, amelyben a felek Istennel is szövetséget kötnek.
Mit jelent mindez a hét szentség tükrében? – Papp Miklós sorra vette ezeket, megmutatva, hogyan lehetnek a házasság és az egész család lelki életének forrásai. Alábecsüljük a szentségek pszichés hatását – véli –, és inkább a pszichológiához fordulunk kapcsolatépítő útmutatásért.
A keresztség nemcsak a gyermeknek szól. Amikor a szülők megkereszteltetik gyermeküket, egyben megerősítik saját elhatározásukat is, hogy Krisztus tanítása szerint nevelik őt, és megújítják saját döntésüket, hogy Krisztust követik: bármit hozzon is az élet, vele akarják végigélni.
A bérmálásban a bérmálkozó különleges módon kapja meg a Szentlélek ajándékait. „Nem egyéni pünkösd, a Lélek az egész családot erősíti a családi hivatásban.” Papp Miklós ezt a gondolatot a liturgiához kapcsolja:
A szentgyónás a legszemélyesebb szentség, amelynek szabadságát és intimitását tiszteletben kell tartani. Az előadó mégis azt javasolja, hogy a családok – saját példáját hozva – a nagy ünnepek előtt közösen is készüljenek a bűnbánatra. A családtagok külön-külön gyónnak, de a közös készületnek közösségformáló ereje van. A gyermekek ugyanis látják, amikor szüleik összevesznek, de azt is meg kell tapasztalniuk, hogy a felnőttek képesek belátni a hibáikat, bocsánatot kérni és kiengesztelődni.
Az Eucharisztia az a szentség, amely a házasság boldogságát erősítheti. Ebben a szentségben a házasság beágyazódik Krisztus és az Egyház szeretetébe, mintegy új keretet kap. A házastársak Isten előtt kötnek szövetséget egymással, és ezt a kapcsolatot a szentáldozásban újra meg újra megerősíthetik. Az Eucharisztia segít a már elkövetett kisebb hibákból, sérülésekből való gyógyulásban, és erőt ad ahhoz is, hogy a jövőben ellenálljanak a kapcsolatot romboló döntéseknek.
Új boldogságfogalom bontakozik ki az ember számára. A morálteológus a boldogság polgári jóléthez kötött felfogásával – amely a sikert, az anyagi biztonságot, az egészséget és az élvezeteket helyezi előtérbe – Krisztus boldogságát állította szembe. Boldog volt Krisztus? – tette fel a kérdést. A polgári jólét értelmében aligha. Az ő boldogságának az volt az alapja, hogy „az Atya akaratában vagyok a helyemen, és szeretek ott lenni”. Krisztus kereste és teljesítette az Atya akaratát, és még a kereszten is szeretettel tudta elfogadni azt. Papp Miklós szerint az ember akkor boldog, ha a helyén van és szeret, akkor is, ha nem teljes a polgári jólét. Úgy látja, mindannyian törekszünk a tisztes polgári jólétre, ami helyénvaló és érthető, viszont ez a törekvés magával ragadja az embert, aki mindig többet akar. Ferenc pápa nyomán azt hangsúlyozta, hogy az evangéliumi élet nem azonos a polgári jóléttel.
A papszentelés, ahogyan a házasságkötés is, nem csupán az abban közvetlenül részesülő ember ügye: az egyházi közösség tagjai is megerősödhetnek általa saját keresztény hivatásukban. A papság és a házasság eltérő hivatások, de mindkettő az egyház életébe ágyazódik. Az előadás egyik fontos üzenete, hogy a házasságoknak is szükségük van olyan egyházi közösségre, amely példát ad, támogatást nyújt, és segít a nehézségek idején.
Egy festményt mutatva hívta fel a figyelmet arra, mennyire sokat jelent, ha a betegek kenetének felvételekor együtt van a család, a gyerekek is jelen vannak. A család közös jelenléte és a helyzettel való őszinte szembenézés segíti az elfogadást és a búcsúzást. Hitet és bizalmat ad, hogy bár nem tudjuk, mi fog történni, a Jóisten velünk van. Nincs egyedül a haldokló, és a hozzátartozóknak a békés készülődés életre szólóan erőt ad.
Végül a közös spiritualitás kialakításához konkrét útmutatót adott. A közös lelki élet segít abban, hogy a házastársakat ne sodorják el a mindennapok, és ne igazodjanak túlságosan a világ elvárásaihoz. Papp Miklós egy „visszafogottabb” élet mellett érvelt.
Nagyné Páll Melinda, a Váci Egyházmegyei CsaládKözpont munkatársa, képzett család- és párterapeuta, mentor és mediátor összefoglalta a központ működését, illetve beszámolt a családcsoport-vezetők képzéséről. Az egyházmegyében éppen zajlik Vecsésen a negyedik képzés. A résztvevők 30 százaléka már vezet, a fele pedig elindít új csoportot. A központ kíséri őket, és hátteret biztosít működésükhöz.
A kongresszuson nagy hangsúlyt kaptak a beszélgetések, amelyeket Piros Adorján és Bucskóné Lehota Ágota, a Szeged-Csanádi Egyházmegye családpasztorációs munkatársai vezettek.
Délelőtt a lélekben való beszélgetés, délután a World Café módszerével folyt a tapasztalatcsere a mintegy száz, tíz csoportra osztott résztvevő között a családcsoportok működésének mindennapi valóságáról.
*
A kongresszuson Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek mutatott be szentmisét. Koncelebráltak a résztvevő családreferens római és görögkatolikus paptestvérek, és jelen voltak az asszisztenciában az állandó diakónusok is.
Marton Zsolt püspök személyes hangon köszöntötte a „hazatérő”, dabas-gyóni születésű Bábel Balázst.
Az érsek szentbeszédében családja történetét felidézve – apai nagyanyja 13 testvérrel nőtt fel, anyai nagyanyja négy gyermeket nevelt fel egyedül – arra mutatott rá, hogy régen az emberek könyvek nélkül is tudták, mit jelent a holtomiglan-holtodiglan, hogy szent az élet, és a gyermekeket vállalni kell. Példát láttak és példát adtak.
A teremtésben Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, egymásnak rendelte és megáldotta őket. A bűn azonban már itt, a legelején éket ütött a férfi és a nő közé, gyermekeik között már a gyilkosság is előfordult. Az Ószövetségből tudjuk, hogy a zsidóság körében a válás is ismert volt. Jézus volt a „nagy restaurátor”, aki eredeti szépségében akarta helyreállítani a házasságot, ahogyan Isten a teremtéskor eltervezte. Ezért
Bábel Balázs szerint ma nagy bátorság kell ahhoz, hogy kiálljunk elveink mellett. Ez az árral szemben úszás, a keskeny úton haladás létmódja, amely nem a korszellemnek, hanem az evangéliumnak felel meg. Fontos, hogy ebben kitartsunk, és erősítsük egymást.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
