„A múltat végképp eltörölni” – egy régi lemez újrakeverve
A történelem eltörlésének, a nemzeti emlékezet lecserélésének logikus, hideg és számító célja van: a társadalmi gyökértelenség megteremtése. Aki ismeri a múltját és tiszteli a hőseit, azt nehéz kívülről irányítani. Egy ezeréves gyökerekkel rendelkező közösség ellenáll a globális trendeknek, mert van mihez mérnie a valóságot.
Ugyanezt a leckét már egyszer megpróbálták lenyomni a torkunkon. A kommunizmus évtizedei alatt pontosan ugyanez volt a cél: átírni a történelmet, kitörölni a nemzeti büszkeséget, és egy arctalan, engedelmes embertömeget gyúrni a társadalomból. Ez a kísérlet akkor elbukott. Elbukott, mert az eddigi kultúránk megőrzésének az alapja az a csendes, de megtörhetetlen szemlélet volt, amely a legkisebb közösségekben, a családokban élt tovább.
A szüleink és a nagyszüleink a legnehezebb időkben, a diktatúra árnyékában is átörökítették a valós történelmünket, az irodalmunkat, a hitünket és a józan eszünket. Ha ma engedünk a Nyugatról importált eltörléskultúrának, és hagyjuk, hogy a kötelező olvasmányainkat, a hőseinket vagy a hagyományainkat a sárba tiporják a haladás nevében, azzal a saját szüleinket köpjük szembe, akik mindezt megőrizték nekünk.
A fejlődés iránya a mi kezünkben van
Gyakran vágják a fejünkhöz, hogy aki a múltat védi, az a fejlődés gátja, és megrekedt egy letűnt korban. Ez a legolcsóbb hazugság. A konzervatív szemlélet sosem tagadta a haladás és a modernizáció fontosságát. Természetes, hogy fejlődni kell, hiszen a világ nem áll meg körülöttünk. A kulcskérdés azonban az: ki határozza meg ennek a fejlődésnek az irányát?
A különbség köztünk és a globalista fősodor között az, hogy mi nem fogadjuk el a külföldről diktált, idegen érdekeket szolgáló trendeket kötelező érvényű iránymutatásként. Az irányt, amerre a nemzetünk tart, nekünk kell meghatároznunk. A saját értékeink, a saját érdekeink és a saját ezeréves tapasztalatunk alapján.
Az önvédelem kötelessége
Ezen a ponton nincs helye a kompromisszumnak, mert aki csak a kisujját is nyújtja az eltörléskultúrának, annak az egész karját le fogják tépni. Ma Jókait vagy Gárdonyit minősítik „toxikusnak”, holnap a nemzeti ünnepeinket fogják provinciálisnak bélyegezni, holnapután pedig már az anyanyelvünk lesz a gyanús.
A múltunk megvédése ma egyet jelent a nemzeti önvédelemmel. Hőseink nem voltak hibátlan emberek – éppen attól hősök, hogy emberi gyengeségeiket legyőzve tudtak olyat alkotni, ami túlmutatott rajtuk. Gyökerek nélkül minden fa kidől az első komolyabb viharban. Nekünk, magyaroknak éppen elég viharos történelmünk volt ahhoz, hogy tudjuk: a kapaszkodóinkat, a múltunkat és a hőseinket soha, senkinek a kedvéért nem árusíthatjuk ki. Sem a keleti tankoknak, sem a nyugati ideológiáknak.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
