Ez a hónap még a nyár bőségét is felülmúlja. A hűvös, párás reggelek, a még viszonylag enyhe nappalok olykor valóságos paradicsomot teremtenek a gombák számára. Ezért október nemcsak a gyűjtés, hanem a télre való felkészülés hónapja is. Na meg az ismeretlenebb fajok felfedezéséé, amikor nemcsak a kosarunk telik meg, hanem a tudásunk is gazdagodhat.
Szürke gyűrűstinóru (Suillus viscidus)
A legtöbb tinóru élénkbarna, sárga vagy vöröses árnyalatokban pompázik, a szürke gyűrűstinóru azonban éppen visszafogott, szerény színeivel tűnik ki társai közül. Kis termetű faj, kalapja rendszerint 3–8 cm átmérőjű. Az egész termőtest szinte egységesen szürkés, barnásszürke árnyalatú.
Tudományos fajneve, a viscidus latinul ragadósat, nyálkásat jelent. Találó elnevezés, hiszen kalapja még szárazabb időben is tapadós, esős időben pedig vastag nyálkaréteg borítja. Ez a nyálkás bevonat feltehetően a kiszáradás ellen is védelmet nyújt a termőtestnek.
A csöves termőréteg pórusai viszonylag tágak, többnyire szögletesek, kissé megnyúltak, nyomásra legfeljebb gyengén barnulnak. A csövek a tönköt érintik vagy kissé lefutnak rajta. Karcsú, hengeres tönkjén fiatalon gyűrű található, amely azonban hamar eltűnik, így idősebb példányokon gyakran már csak a gallér halvány nyoma figyelhető meg. Puha, piszkosfehér húsa sérülésre nem színeződik el, íze és illata nem jellegzetes.
Sepsiszentgyörgyön rendkívül ritka. A városból ismert egyetlen példánya – amely a mellékelt fényképen látható – a száraz időjárás miatt meglehetősen fejletlen volt. A helyszín is könnyen felismerhető: a Székely Nemzeti Múzeum gombákban gazdag kertje, pontosabban ugyanaz a tekintélyes vörösfenyő, amely alatt rendszeresen termett közeli rokona, a sárga gyűrűstinóru (Suillus grevillei) is. Sajnos ezt az idős, kétágú fát a közelmúlt felújítási munkálatai során kivágták, így vele együtt valószínűleg ez a különleges gombalelőhely is odavan.
Vidékünkön ritkasága elsősorban mikorrhizás partnerének hiányával magyarázható. A környék erdeiben vörösfenyőt csupán elszórtan találunk, többnyire régi erdészeti ültetvények maradványaként. Újabb telepítésekkel ma már ritkán találkozhatunk, így a gomba számára alkalmas élőhely rendkívül korlátozott. Nem véletlen, hogy egész Székelyföldön ritka fajnak számít: Pál-Fám Ferenc mikológus a Moeszia 2023-as kötetében mindössze két előfordulási adatát említi.
Érdekesség, hogy a Suillus nemzetség fajai gyakran különösen szigorúan ragaszkodnak egy-egy tűlevelű fafajhoz. A szürke gyűrűstinóru sem kivétel, szinte kizárólag a vörösfenyőt választja partneréül. Ennek köszönhetően a gomba jelenléte sokszor magára a fára is felhívja a figyelmet.
Ehető faj, de ritkasága miatt semmiképpen sem ajánlott gyűjteni. Sokkal nagyobb értéket képvisel a természetben, mint a konyhában. Magyarországon vörös listás faj. Felismerése viszonylag egyszerű: szürkés, erősen nyálkás kalapja, múlékony gallérja és vörösfenyőhöz való szigorú kötődése jól elkülöníti a többi hazai tinórutól.
Farkas János
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
