Férfijogi aggályok egy újra napirendre került nemzetközi egyezmény kapcsán
A 2026-os magyarországi kormányváltást követően ismét felerősödött az Isztambuli Egyezmény ratifikálása iránti követelés. Szeptemberben tüntetést tartottak Budapesten, október 11-én pedig tizenhárom magyar női magazin indított közös kampányt az egyezmény elfogadásáért. A kezdeményezők szerint a nők és gyermekek biztonsága érdekében Magyarországnak haladéktalanul csatlakoznia kell a nemzetközi szerződéshez.
Az erőszak áldozatainak hatékonyabb védelme olyan cél, amellyel aligha lehet vitatkozni. A kapcsolati erőszak súlyos társadalmi probléma, amelynek felszámolásához valóban szükség van hatékony intézményekre, megfelelő jogszabályokra és megelőzésre.
Férfijogi szempontból azonban fel kell tennünk egy kellemetlen kérdést: ha az erőszak áldozatait akarjuk megvédeni, miért nem biztosítjuk valamennyi áldozat számára ugyanazt a védelmet, nemtől függetlenül?
Az Isztambuli Egyezmény hivatalos célja a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak megelőzése, illetve felszámolása.
Az egyezmény elismeri, hogy férfiak és fiúk is lehetnek kapcsolati erőszak áldozatai. Csakhogy van egy lényeges különbség.
A 2. cikk második bekezdése arra ösztönzi a részes államokat, hogy az egyezmény rendelkezéseit a kapcsolati erőszak valamennyi áldozatára alkalmazzák. Ez azonban nem ugyanaz, mint az egyenlő alkalmazás egyértelmű kötelezettsége.
A női áldozatok védelme az egyezmény központi, kötelező célkitűzése, míg a férfi áldozatokra történő általános kiterjesztés az államok mérlegelésére marad.
Ez nem pusztán nyelvi különbség. Ez a védelem rendszerének egyik alapvető aszimmetriája.
Egy bántalmazott férfinak ugyanúgy szüksége lehet menedékre, jogi segítségre, pszichológiai támogatásra vagy rendőri védelemre, mint egy bántalmazott nőnek.
Mi indokolja, hogy a nemzetközi egyezmény ne azonos erővel követelje meg mindkettőjük védelmét?
Az egyezmény szemléletének egyik alapja, hogy a nőkkel szembeni erőszak összefügg a történelmileg kialakult nemi egyenlőtlenségekkel és hatalmi viszonyokkal.
Ez bizonyos erőszakformák megértésében fontos szempont lehet. A nemek közötti eltérő áldozattá válási arányokat sem szabad figyelmen kívül hagyni.
De ebből nem következhet az, hogy egy konkrét áldozat szükségleteit elsősorban a neme alapján ítéljük meg.
A kapcsolati erőszaknak számos formája létezik: fizikai, szexuális, lelki és gazdasági bántalmazás, fenyegetés, elszigetelés vagy kényszerítő kontroll.
Ezeket férfiak is elszenvedhetik.
A férfi áldozatok helyzetét ráadásul sajátos társadalmi előítéletek nehezíthetik. A férfitól gyakran elvárják, hogy legyen erős, képes legyen megvédeni magát, és ne beszéljen a kiszolgáltatottságáról.
Egy bántalmazott férfi nem feltétlenül kap együttérzést. Előfordulhat, hogy kinevetik, nem hisznek neki, vagy éppen őt tekintik a konfliktus elsődleges felelősének.
Ha az áldozatvédelmi rendszer sem fordít megfelelő figyelmet ezekre a problémákra, a férfi áldozatok láthatatlansága tovább erősödhet.
Fontos világosan kimondani: a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépés szükséges és indokolt.
A nők számára létrehozott speciális szolgáltatásoknak is megvan a létjogosultságuk, különösen ott, ahol az erőszak természete vagy az áldozatok biztonsága ezt megköveteli.
A férfijogi kritika nem azt jelenti, hogy ezeket a szolgáltatásokat meg kellene szüntetni.
A kérdés az, hogy közben mi történik azokkal a férfiakkal, akik hasonlóan súlyos bántalmazást élnek át.
Nem szeretnénk olyan helyzetet, amelyben az egyik áldozati csoport jogos szükségleteire hivatkozva egy másik áldozati csoport védelme másodlagossá válik.
A valódi áldozatvédelemnek nem szabad versennyé válnia a nemek között.
A bántalmazás súlyát a bántalmazás ténye és következményei határozzák meg, nem az áldozat neme.
Az Isztambuli Egyezmény végrehajtását egy nemzetközi szakértői testület, a GREVIO ellenőrzi.
A GREVIO a Group of Experts on Action against Violence against Women and Domestic Violence rövidítése. Magyarul a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni fellépés szakértői csoportja.
A testület országjelentéseket készít, értékeli a jogszabályokat és az áldozatvédelmi intézkedéseket, majd ajánlásokat fogalmaz meg.
És itt válik igazán érdekessé a férfijogi kérdés.
A GREVIO több alkalommal kifogásolta, amikor az államok a kapcsolati erőszak kezelésében túlságosan nemsemleges megközelítést alkalmaztak.
A testület érvelése szerint a nemsemleges szabályozás elfedheti azt, hogy a nőkkel szembeni erőszaknak sajátos, nemi egyenlőtlenségekkel összefüggő jellemzői vannak.
Ezt az álláspontot a 2022-es átfogó GREVIO-értékelés is rögzítette. A megközelítést az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2026-os dokumentuma szintén ismerteti.
Férfijogi nézőpontból ez komoly aggályt vet fel.
Hiszen ha egy ország minden áldozatot nemtől függetlenül kíván védeni, miért válhat éppen ez a szemlélet a nemzetközi bírálat tárgyává?
A GREVIO álláspontja szerint nem önmagában a férfi áldozatok támogatása kifogásolható, hanem az, ha a nemsemleges politika figyelmen kívül hagyja a nők elleni erőszak sajátos körülményeit.
Ez fontos különbség. Ugyanakkor nem oszlatja el teljesen az aggályt: ki és milyen szempontok alapján dönti el, hogy egy minden áldozatra kiterjedő rendszer mikor tekinthető túlságosan nemsemlegesnek?
Egy ilyen értékelési keretben különösen fontos, hogy a férfi áldozatok támogatása ne szoruljon háttérbe.
Nem az a kérdés, hogy megérdemlik-e a nők a védelmet. Természetesen megérdemlik.
A kérdés az, hogy miért ne követelhetnénk ugyanilyen határozottsággal a férfiak védelmét is.
Egy igazságos áldozatvédelmi rendszernek egyszerre kellene felismernie a különböző csoportok sajátos kockázatait és biztosítania az egyéni szükségleteken alapuló segítséget.
Ezért a ratifikáció körüli vitában nem elegendő pusztán azt kérdezni, hogy Magyarország elfogadja-e az Isztambuli Egyezményt.
Azt is tisztázni kellene, milyen garanciákat kapnak a férfi áldozatok, hogyan biztosítják számukra a szolgáltatásokat, és milyen módon mérik fel az őket érő kapcsolati erőszakot.
Mert az erőszak elleni küzdelem nem lehet hiteles, ha az áldozatok egy részének jogai és szükségletei csak másodlagos szempontként jelennek meg.
Nem kevesebb védelmet kérünk a nőknek. Ugyanolyan komolyan vett védelmet kérünk a férfiaknak is.
És erről a ratifikáció előtt érdemes volna nyílt, szakmai és társadalmi vitát folytatni.
Konkrét esetek a Grevio működéséről:
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
