DNS-vizsgálattal elemezték a torinói lepelből vett mintákat, amelyekben közel-keleti genetikai nyomokat és sós környezetre utaló mikroorganizmusokat is azonosítottak. A Gianni Barcaccia által vezetett kutatás rávilágít a szövet történetére, de a kiterjedt utólagos szennyeződések miatt nem tisztázza véglegesen az ereklye korát – számolt be a Múlt-kor történelmi portál szeptember 25-én.
Olasz kutatók újgenerációs szekvenálással vizsgálták meg a torinói lepelből 1978-ban vett mintákat. A szöveten közel-keleti emberi DNS-vonalakat és magas sótartalmú környezetre utaló mikroorganizmusokat is azonosítottak. A vizsgálat ugyanakkor kiterjedt modern szennyeződést tárt fel, így nem tudta egyértelműen tisztázni a relikvia eredetét.
Közel-keleti genetikai nyomokat azonosítottak a torinói leplen
Az olasz kutatócsoport egy 1978-as vizsgálat során eltávolított, tizenkét darab textilszálat elemzett szekvenálási eljárással. A szakemberek kimutatták a H33-as anyai DNS-vonal jelenlétét, amely napjainkban ritkának számít, és elsősorban a Közel-Keleten, különösen a drúz közösségek körében fordul elő.
Emellett magas sótartalmú környezetet kedvelő mikroorganizmusokat, archaeákat is találtak a szálakon. Ezek jelenléte arra utal, hogy a lenvásznat egy időben sós víz, például a Holt-tenger közelében tárolhatták, vagy a len feldolgozása során ilyen vizet használtak.
A genetikai elemzés ugyanakkor kiterjedt modern kori biológiai szennyeződést is feltárt, amely megnehezíti az eredeti állapot rekonstruálását. A minták egy részében az askenázi zsidóságra jellemző genetikai vonal dominált, erről azonban kiderült, hogy megegyezik Pierluigi Baima Bollone professzor profiljával, aki az 1978-as mintavételt végezte.
A leplen emellett nagy mennyiségben azonosítottak emberi bőrhöz köthető baktériumokat, amelyek a tárgy évszázadokon átívelő, többszöri érintését bizonyítják. Az emberi maradványok mellett állati és növényi DNS is felhalmozódott a vásznon.
A botanikai vizsgálatok kimutatták, hogy a legjellemzőbb biológiai nyomok az 1400-as és 1500-as években nemesített európai sárgarépafajtákhoz tartoztak, emellett amerikai eredetű növények, például kukorica és paradicsom genetikai töredékeit is megtalálták.
A szakértők kiemelték, hogy egyetlen növényfaj sem volt kizárólag a levantei térségre jellemző. Ez arra enged következtetni, hogy a textílián lévő mikroszkopikus anyagok döntő része az utóbbi évszázadok során rakódott le Európában. A fehérjevizsgálatok szintén nem mutattak ki ókori biológiai anyagot a vizsgált szálakon.
A torinói lepel, amelyet jelenleg Olaszországban, a torinói Keresztelő Szent János-székesegyházban őriznek, a történelem egyik legtöbbet vizsgált műtárgya. A relikvia első feljegyzett történelmi megjelenése a 14. század közepére tehető, amikor egy Geoffroi de Charny nevű lovag a franciaországi Lirey városában kiállította. Egy 1988-as radiokarbonos kormeghatározás a szövetet középkori eredetűnek minősítette.
A legújabb kutatás szerzői hangsúlyozták, hogy az általuk feltárt bizonyítékok alapján továbbra sem lehet egyértelműen megállapítani, a vászon a Kr. u. 1. századi Júdeából vagy a középkori Európából származik.
Forrás: Múlt-kor
Fotó: Wikipedia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
