Lelki egészségünk legalább olyan fontos, mint a testi, mégis sokszor nehezebben kérünk segítséget, ha belső nehézségekkel küzdünk. Turjányi Katalinnal, a Kilátó Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálat munkatársával beszélgetett – október 10-e, a lelki egészség világnapja alkalmából – Varga Kamill ferences testvér.
Szó esett a lelki egészségről, kapcsolatainkról, önismeretről, hitről és a segítségkérés fontosságáról.
– Mit jelent a lelki egészség világnapja? Hogyan kapcsolódik a Lelki Egészség Világszövetségéhez? Ebben az esztendőben milyen fókuszt választott a szövetség?
– 1946-ban a WHO az egészség fogalma alatt a testi, lelki és szociális jólét állapotát jelölte meg. Ez azután folyamatosan változott, bővült. Eljutottak odáig, hogy ehhez nagyon szükséges a spirituális egészséget is hozzákapcsolni. 1992-ben a World Federation for Mental Health (Nemzetközi Lelki Egészség Egyesület) hozta létre a világnapot. Az idei esztendő témája: A meghallgatott élettapasztalatok, valódi hangok, valódi változások címet viseli. Az egyes szervezetek különböző módon – előadásokkal, sajtótájékoztatókkal – hívják fel a figyelmet arra, hogy a lelki egészség ugyanolyan fontos, mint a testi egészség.
– Mégis sokan úgy vannak vele, hogy testi bajainkkal orvoshoz fordulunk, de a lelkieket eltitkoljuk. Hogyan lehet a tudatosságot növelni ezen a területen?
– A történelem folyamán kevés gyógymód állt rendelkezésre a lelki-szellemi betegségek gyógyítására. Ma mar sokféle pszichoterápiás módszer létezik, és hatékony gyógyszerek is vannak. A modern világ kihívásai azt hozták, hogy egyre többen betegszenek meg, vagy küzdenek elakadásokkal mentálisan.
Ezért a lelki egészséggel foglalkozók (pszichológusok, pszichoterapeuták, mentálhigiénés szakemberek) különböző figyelemfelkeltő eseményeket szerveznek, cikkeket, podcastokat készítenek – és nem csak a lelki egészség világnapján.
– Hogyan ösztönözhetjük küzdő embertársainkat, hogy merjenek segítséget kérni?
– Az elmúlt századokban az emberek – akár városban, akár falun laktak – egy nagyon határozott társadalmi keretrendszerben éltek. Régen például szinte mindenki – ha vallásos volt, ha nem – eljárt szentmisére, istentiszteletre, ez jó hatással volt a lelki egészségükre. A világ azonban szekularizálódott, a megtartó kereteink lassan eltűnnek. A segítő foglalkozásúak – ideértve a tanárokat is – látják a lelki betegségek növekvő számát, ezért ebben egyre inkább együtt kellene dolgoznia az iskolának, a családnak, az egyháznak. Ugyanazokat az elveket lenne jó mindenhol követni.
Az iskolák a szülőket is elérik, ezért ez számukra is edukációs lehetőség lehetne.
– Mit tehetünk saját lelki egészségünkért? Hogyan lehet megtalálni a helyes mértéket a rendszeres mozgás, az elegendő alvás és a kiegyensúlyozott táplálkozás területén?
– Ismét hangsúlyozom, hogy nagy szükségünk van keretekre. Három fontos pillérét emelném ki az életünknek: rendszeresség, tudatosság és építkezés. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a gyerekek egy strukturált rendszerben nőjenek fel, amit – ha már természetessé vált számukra – könnyebb lenne megtartani, vagy visszatérni hozzá. Már a legelején, a gyermek egészen pici korától is ki lehet alakítani egy rendszert.
Később, ha a gyermek egy kialakított rendszerben nevelkedett, akkor felnőtt korában is – már tudatosan és saját döntésként –, jobban meg tudja tartani a kereteket. Valamint akinek gyermekkorában a mozgás a mindennapok része volt, annak ez felnőtt korában is általában megmarad.
– Digitális korban élünk. Hogyan járulhat hozzá a digitális méregtelenítés, a képernyőböjt mentális egészségünkhöz?
– Esszenciális a böjt testileg-lelkileg egyaránt. Ma már sok kutatás bizonyítja, hogy az időszakos böjt javítja az immunitást. A reformtáplálkozások is úgy hivatkoznak rá, mint jótékony hatású dologra, elég csak az „időablakos evés” divatjára gondolni. A szellemi-lelki böjt digitális téren is segíti a lelki egészségünket – olyan, mintha a szellemünket tisztítanánk meg. Sok informatikai szakember a gyermekeit közelébe sem engedi az okos telefonnak, tabletnek, televíziónak. A pszichológusok, neurológusok már sok éve mondják, hogy a gyermekeknek 3 éves korig semmilyen digitális eszközt nem szabadna használniuk, mert árt az agyfejlődésüknek; például a memóriafejlődésüknek, a belső képalkotó képességüknek. A hirtelen, gyors képi váltások sokkolják az agyat! A kommunikációban a beszéd tartalma valamivel több mint 10 százalékot tesz csak ki, 30–35 százalékot a hangtónus, hanglejtés, tempó, hangerő, a többit pedig a testi jelzések (a testbeszéd, azaz nonverbális kommunikáció).
– Mennyiben javítja helyzetünket a társas kapcsolatok ápolása, a „face to face” kapcsolatok, az együtt töltött minőségi idő rendszeres beiktatása életünkbe?
– Minden kapcsolatunkban szinte a legfontosabb kellene hogy legyen a személyesség. Házastársak között, szülő-gyerek kapcsolatban, baráti kapcsolatok ápolásában. A kisgyermek édesanyja, apja és más közeli hozzátartozók beszédéből, mimikájából, gesztusaiból tanulja a világot. Később is igaz, hogy a kommunikáció mintegy 85 százalékát adó mimika, hangszín, gesztusok, testtartás stb. legjobban a személyes kapcsolatban érthetők, értelmezhetők.
– Mi a különbség a lelkigondozói beszélgetés, lelkivezetés és a gyónás között?
– A lelkigondozói beszélgetés egy probléma áttekintése, kibontása, határozott idejű kapcsolat. Én mint segítő vagyok jelen a másik életében néhány alkalommal, úgy mint egy tükör. Nem mi találjuk ki helyette a megoldásokat. A kliens elmondja, összefoglalja a problémáját; mi kérdéseket teszünk fel, más-más oldalról közelítve meg a témát.
A lelkivezetés hosszabb kísérés, akár az egész életen át. A gyónás a katolikus vallás előírása, igazi célja a bűnöktől való megszabadulás, megtisztulás. Amikor igazán szívből jön, elérheti ezt a célját.
– A gyóntatót köti a „gyónási titok”. Hogyan áll ez Önöknél?
– Természetesen ránk, mentális szakemberekre, pszichológusokra és pszichiáterekre is vonatkozik a titoktartás. Szakmai megbeszélésben csak név nélkül, csak a probléma felvetéseként szabad felhasználnunk tapasztalatainkat.
– 1999-ben részt vettem egy mentálhigiénés képzésen Csáky-Pallavichini Roger és Tomcsányi Teodóra vezetésével. Ebből azután a tapasztalatok tükrében egy egész képzési rendszer nőtte ki magát. Mesélne erről?
– A Semmelweis Egyetemen indult el ez a hároméves kurzus, mely másoddiplomát ad. A képzésre sok tanár, lelkész, pap jelentkezik, vagy olyanok, aki úgy érzik, dolguk van ezen a területen. Később azután más egyetemek is indítottak hasonló képzéseket. A 2000-es évek elején létrejött a Károli Gáspár Református Egyetemen, majd pedig a Pécsi Tudományegyetemen is mentálhigiénés szakemberképzés.
– Hogyan alakult meg a Kilátó Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálat? Úgy tudom, hogy a kezdetektől jelen van a programban. Személyesen hogyan ismerte meg a szolgálatot?
– Kicsit több mint 15 éve hoztuk létre Pasaréten a Kilátót. A Kájoni János Ferences Házban különböző programokat indítottunk. Lendvai Zalán ferences plébános és Dériné Stark Zsófia intézményvezető teremtették meg a szellemi és az anyagi feltételeket, és adtak helyet a működésnek. Több mentálhigiénés szakember jött össze ott abban az időben. Varga Kapisztrán ferencest kértük meg vezetőnknek, aki egyébként már akkor a mentálhigiéné egyetemi oktatója volt. Pár évvel később a Margit körúti plébánia lett a központja, amikor a rendtartomány fenntartásába kerültünk.
– Melyek voltak a későbbiekben a fejlődési lépcsők?
– Nevet találtunk magunknak, megkerestük a helyünket a ferencesek nagy családjában.
Különböző csoportok vannak, az egyéni segítő beszélgetéseken kívül. A covidjárvány óta online módon is tartunk beszélgetéseket. Rendszeresen vannak bibliodráma-csoportok, továbbá művészetterápiás csoportok is indulnak. Én egyéni beszélgetéseket folytatok Pasaréten.
– Az online szolgálatuk mit takar?
– Az első alkalom nálam mindig személyes találkozásból áll, mert nagyon fontos megismerni a hozzánk forduló kliens személyes megjelenését, kisugárzását, gesztusait. Akinek nehézséget okoz a távolság vagy az élethelyzete miatt eljutni Pasarétre, azokkal az online térben folytatjuk a közös munkát.
– Mi az, ami téged kivirít, ami megerősít? Van-e mindennap legalább egy fél órád, amikor olyat csinálsz, amit szeretsz?
– Számomra a személyes kapcsolatok, beszélgetések a legfontosabbak, de ez már gimnazista korom óta így van. A barátnőimmel már akkor sokat beszélgettünk, természetesen nemcsak a ruházkodásról, hanem igazi, mély, több órás lelki beszélgetéseket folytattunk „az életünk nagy kérdéseiről”. A gyermekeim kamaszkorát is sikerült nagyobb viharok nélkül átvészelni, a folyamatosan fenntartott beszélgetésekkel. Ma is a baráti együttlétek, beszélgetések okozzák nekem a legnagyobb örömöt. A másik „lélekerősítőm” az, hogy hét éve, egy szentföldi zarándoklat után összeállítottam magamnak egy imasort kérő és hálaadó imádságokból. Ezt gyakorlom mindennap, és azon vagyok, hogy a dicsőítő imákig is eljussak.
– Hogyan ismerhetjük meg önmagunkat? Ezáltal hogyan tehetjük rendbe önmagunkat?
– Az önismeret hosszú út, igazán soha nem érünk a végére. Mindig kell hozzá egy „tükör”, egy másik ember, akinek tekintete, gesztusai, mondatai visszatükröznek engem. Ezek először a szüleink, más családtagjaink, később a kortárs kapcsolataink, barátaink, tanáraink, más felnőttek. Sajnos ezek a kapcsolatok nem mindig mutatják meg a valós képünket – a szülők sokszor túl szépet mutatnak a gyereknek, amit aztán másoktól is elvárna; vagy éppen túl csúnyának, értéktelennek tartják, ami ugyanúgy káros. Nagy baj, hogy olyan szavak, mint türelem, alázat, áldozathozatal, „kimentek a divatból”, helyettük a „mert te megérdemled” kifejezést harsogja a média.
Sokszor az is elég, ha a kliens össze tudja foglalni valaki előtt a problémáját, ha valaki türelmesen és figyelemmel meghallgatja. Sajnos az embereknek egyre kevesebb olyan kapcsolata van, ahol meg mernek mutatkozni, ezért egy titoktartásra kötelezett – és az illető szempontjából – neutrális segítővel valódi változás idézhető elő.
– Hogyan kapcsolódik össze a lelki egészség és az istenkapcsolat? Nem mindenki gondolná ezt együvé tartozónak!
– Az elmúlt évtized pszichológiai kutatásai arra világítottak rá, hogy akinek van valamilyen hite, istenkapcsolata, annak általában jobb a lelki egészsége, vagy könnyebben áll helyre egy kibillenés után. Tehát ma már a tudomány is elfogadja a hit lelki egészséget megőrző szerepét. A WHO egészségfogalmát 1946-ban alakították ki, amihez már körülbelül két évtizede a spiritualitást is csatlakoztatták, most így hangzik:
– Elmondana egy érdekes helyzetet a gyakorlatából, már amennyi megosztható ebből?
– Egyszer egy férfi fordult hozzám házassági, gyermeknevelési problémákkal; az volt a vezető gondja, hogy a felesége egészen mást gondol mind a kapcsolatukról, mind a gyermeknevelésről, mint ő. Pár alkalmas volt csak az együttműködésünk, s bár voltak pozitív változások náluk az ülésen megfogalmazódott „cselekvési tervek” mentén, az úr elmaradt. Pár hét múlva egy nő jelentkezett be, aki ugyanezt a problémakört hozta. Különböző megjegyzésekből arra következtettem, hogy ő az előző kliensem felesége. Nagyon érdekes volt az ő problémájának „tálalása” és az abból levont következtetései. Vele is pár alkalommal találkoztam, ő az utolsón elköszönt, hogy úgy látja, jó úton haladnak, köszöni, most már nem venné igénybe a segítségemet. Ez az eset nekem abból a szempontból volt tanulságos, hogy minden ember csak a saját szemüvegén keresztül tudja látni a világot, a problémákat, tehát csak ő tudja megtalálni a megoldásokat; ehhez mi, segítők, csak tükröt tudunk tartani.
– Méltó a munkás a maga bérére! Ingyen dolgoznak? Alapítványi támogatásból tartják fenn magukat, programjaikat? Külsősök is támogathatják a munkájukat?
– A Kilátó munkatársait a szolgálat létrejöttekor egy szerény összeggel a Pasaréti Ferences Alapítvány fizette, hivatalosan, számla ellenében. Ezt a díjazást a Kájoni János Ház megszűnésével a Ferences Rendtartomány vette át, azóta onnan kapunk óradíjat. Eleinte a hozzánk fordulóknak ingyenes volt a szolgálat, de pár éve – a kliensek megszaporodásával – már egy általuk meghatározott, az alapítvány számlájára befizetett adományt kérünk. Természetesen ha valaki nem tud fizetni, akkor is kap segítséget, de hosszabb kísérést nem tudunk biztosítani.
– Zárásul mi az üzenete a Kilátónak?
– A Kilátó Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálat küldetése, hogy a Ferences Rend lelkiségéhez és tevékenységéhez kapcsolódva, az evangéliumi értékek alapján működve, képzett mentálhigiénés szakemberekkel segítse a hozzá fordulókat lelki egészségük megőrzésében. Mindannyiunkat érnek olyan események, amelyekkel nehezen tudunk megbirkózni – veszteségek, betegségek, gyász, magány, tanácstalanság, zűrzavar; például egy hozzátartozónk halála, a biztos egzisztenciánk megszűnése, gyermekünk kirepülése, barátságok felbomlása, kapcsolatunk megromlása.
Egy időre kísérővé válunk azon az úton, amelyen mindenki a saját érzéseit, feladatait, megoldásait viszi magával.
Szerző: Varga Kamill OFM
Fotó: Kilátó Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálat
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
